Tavaly nyáron a legjobb barátommal elhatároztuk, hogy két napot töltünk a Balaton mellett, aludni pedig sátorban fogunk. Furcsa módon egyikünk sem lelkesedett a sátrazásért. Egyetem után egy évvel már mindketten dolgoztunk és ilyenkor valahogy elkényelmesedik, ellustul az ember. A sátrazás a kaland helyett inkább nyűggé és kényelmetlenséggé válik. Sokan persze életük végéig járnak, de én nem tudnám elképzelni. Elkényelmesedtünk, talán ezért is döntöttünk mégis úgy, hogy a "boldog fiatalság" talán utolsó fellángolásaként, talán kicsit az öregedés elleni dacból is sátrazunk egyet. Gyerekkorunk óta a legjobb barátok voltunk, talán tényleg egy gyerekkort búcsúztató utolsó közös berúgás lebegett a szemünk előtt.

 Mivel csak egy éjszakáról volt szó, nem vittünk sok mindent, a sátor mellett még két pokrócot és egy kisebb hátizsáknyi cuccot, ami két srácnak két napra bőven elég. Ledöcögtünk egy kora reggeli vonattal és kinéztünk egy kis erdős részt az északi parton, ahol valószínűleg senkit nem fog zavarni a sátrunk. Igaz, hogy negyedórányi séta volt így a part, de legalább nyugis és ingyenes sátorhelyet találtunk.

 Az első délutánt persze fürdéssel töltöttük, labdadobálás, úszkálás és napozás. A nap zárásaként pedig a strandon egy jó hideg vizes zuhanyzás után a naplementét a parton ücsörögve vártuk végig. Aztán előkerült a táskából egy üveg bor és két műanyagpohár is. Régóta nagyon jó barátok vagyunk, szeretjük is egymás társaságát.  Jót beszélgettünk és pár koccintással el is fogyott a bor. Ezután az én meglepetés Jageremen volt a sor. A műanyag borospoharakba töltöttünk egy-egy kis adagnyit és ezzel is koccintottunk néhányszor.

- Hű, vissza kéne menni, amíg visszatalálunk. - mindketten kezdtük már kicsit másképp látni a világot a bor és a röviditalok után, ráadásul lassan ránk is sötétedett.

- Azt hiszem, igazad van - feltápászkodtunk és összeszedtük a cuccainkat. Egy szál pólóban és rövidgatyában már kezdett kicsit hűvössé válni az este. Nem is volt olyan egyszerű. Kissé támolyogva, néha egymást megtámogatva indultunk vissza a sátorhoz. Az alig negyedórás séta valószínűleg most jóval hosszabbra sikeredett. Néha  a karjainkat egymás vállán átvetve mentünk egymás mellett, nem túl magabiztos járással.  Végül meglett a sátor is , szinte csak eldőltünk egymás mellé és magunkra rántottuk a pokrócot. Már rendesen hideg volt, kicsit jól esett betakarózni.Pár percig csak feküdtünk és pihengettünk egy kicsit egymás mellett, aztán a barátom felült és hallottam, hogy tölt a poharakba. 

- Hahó! Ezt még a mai napra - és felém nyújtotta. Felültem mellé, elvettem a poharat. Alaposan megtöltötte. Koccintottunk ezzel is, és jobban mellé húzódtam, hogy a combunk már összeért. Amint felhajtottuk a jókora adagot, oldalról lazán átöleltem a vállát. Valamiről beszélgettünk is, de sok értelme nem lehetett... Sokáig ültünk így, aztán egyszer csak ő is átkarolt és a fejét a vállamra hajtotta. Én kicsit szorosabban magamhoz húztam és így ültünk tovább egymást átkarolva, ki tudja meddig. Nekem nagyon jól esett a hűvösben a meleg testét magamhoz ölelni, valószínűleg neki is. Egy idő után megszólalt:

- Aludni kéne - aztán elkezdett kibontakozni az ölelésből és az oldalára dőlt. Hümmögtem valamit, hogy ja, szerintem is, és én is eldőltem.

 Egymással szemben feküdtünk a kis sátorban, szinte vigyázzállásban. Magunkra húztam a sarokba bedobott pokrócot és felhúztam a lábam. A térdünk összeütődött, mire ő is felhúzta a lábait. A végén egymáson átvetett lábakkal feküdtünk tovább. A rövidnadrágomban homályosan éreztem, hogy felizgultam, de így kapatosan nem különösebben izgultam emiatt. Ahogy egymással szemben feküdtünk, a combjaim közé valahogy betolta a jobb combját a karját pedig átvetette rajtam. Sokáig feküdhettünk így, éjjel többször is felébredtem, ahogy mozgolódik. Ha lehet, még szorosabban feküdtünk már egymás mellett, a lábaimmal közrefogtam az ő egyik lábát és már mindketten átkaroltuk a másikat. A közös pokrócunk nem volt túl nagy, kicsit didegerve öleltük egymást, de eszembe se jutott, hogy előkeressem a másik pokrócot is.  Az egyik ilyen félig alvó mozgolódáskor annyira közel ért az arca az enyémhez, hogy a homlokunk összeért. Éreztem a leheletét és hihetetlenül izgató volt a közelsége. Megmozdultam, hogy a derekammal még közelebb húzódjak és megéreztem, hogy az ő rövidgatyája is keményedik elöl rendesen. Egyenletesen szuszogott, de fel volt izgulva, akárcsak én. A karommal és a lábammal is szorosabban magamhoz húztam és már az egész testünk összesimult. A lábfejünk és a vádlink egymásén feküdt, a combjainkkal közrefogtuk egymásét, az ágyékunknál kialakult dudorok egymásénak feszültek, a mellkasunk összesimult. A szája csak milliméterekre volt az enyémtől. Nem bírtam magammal és bízva abban, hogy nem ébred fel, finom puszit adtam a szájára.

Soha nem éreztem még ilyesmit, ahány lánnyal eddig voltam, az az élmény a töredéke volt csak a gyönyörnek, amit ekkor éreztem. A szeretet és az izgalom olyan erős keveréke volt, hogy szinte kijózanodtam tőle. Halkan nyögött egyet és kicsit szorított rajtam. Ezt biztatásnak vettem és újabb puszit kapott, ezúttal hosszabbat, aminek már hangja is volt. A karja hirtelen megmozdult a derekam mögött és lassan felvándorolt a nyakam mögé, majd finoman a fejemet kezdte hátulról simogatni. Nem adta jelét, hogy felébredt volna, csukott szemmel, egy nagyot sóhajtva csinálta ezt. Amint a keze a fejem mögé ért, éreztem a finom nyomást hátulról, én pedig engedelmeskedtem neki, hogy a szájához húzzon. A néhány milliméteres "út" nem tartott soká és újabb puszi következett, de ez már nem szakadt meg pár másodperc múlva. A kezemmel én is körülfontam a nyakát és így egybeforrva maradtunk egy ideig, miközben ízlelgettem  száját. Hihetetlenül felizgultam, és mivel szorosan egymáshoz simultunk, éreztem, hogy ő is. Most már gátlástalanul apró csókokkal halmoztam el a száját, néha jutott egy-egy az arcára is. Éreztem, hogy az alkohol miatt támolyog velem a világ, de közben kijózanító volt ez az őrületes izgalom. Egyre szenvedélyesebbé vált a csók, most már biztos voltam benne, hogy ő is felébredt, mert viszonozni kezdte. Szorosan átfonva egymást egyre vadabbá  és egyre hangosabbá vált a csókolózás.

 Már nem csak az ajkait, de a nyelvét is ízlelgettem, ő pedig már nem csak hogy viszonozta, de néha kezdeményezett is és az ajkunk és a nyelvünk vadul birkózott egymással. Talán ez a vadság és mélység hiányzott eddig a lányokból? Amit ekkor éreztem, az annyival több és mélyebb volt, amit nem lehet megfogalmazni - benne volt a mély és őszinte barátság, szeretet, izgalom, vadság és talán a tiltott gyümölcs iránti olthatatlan vágy is.

 Nem volt már semmi titok, az alkoholmámorban egymást szorítva vadul  és hangosan csókolóztunk. A kezünkkel bejártuk egymás testét, a nyaktól a derékig, az egymást masszírozó combokig, aztán vissza a hátra és a fejre, hogy újból magunkhoz szorítsuk a másikét egy vad csókharchoz. Az egyik pillanatnyi szünetben mélyen belecsókolt a nyakamba. Azt hittem, már nem lehet fokozni az őrületet, de lehetett. A nyakba csókolásból ő is kapott, módszeresen végigcsókoltam a nyakát, az arcát, hogy ismét aztán az ajkaink és a nyelvünk ismét megküzdhessen egymással. Utána ő is lemásolta a koreográfiát, ha lehet még mélyebben és még vadabbul. Éreztem, hogy már nem bírom soká, a folyamatosan egymásnak feszülő ágyékunk bármikor elázhatott volna.

 Minden mindegy volt már, egyikünket sem érdekelte, hogy mi lesz másnap, tovább "harcoltunk". Néha csak csók nélkül vonaglottunk néhányat egymás szorításában. Egymáshoz feszülő, összeforrt testünk minden porcikája izzott, a combjaink egymással küzdöttek, szinte kiszorítottuk egymásból a levegőt. Aztán a szünet után a kezek megint megtalálták a másik fejét, hogy egymáshoz tapadjunk egy újabb vad csókcsatában. Aztán egyszer csak éreztem, hogy nincs tovább, nem bírom az őrületet. Hangosat nyögtem és a fejemet a nyakába fúrtam. Mintha vezényszó lett volna, ő is nyögött egyet és a nyakam köré fonta az egyik karját, hogy magához szorítson.

 Egyszerre, szinte azonos ritmusban élveztünk el. Magunkhoz szorítva egymást, az ágyékunkkal egymáshoz feszülve áztattuk el egymás ágyékát és combját. Az élvezés közben megpróbáltunk csókban összeforrni, de túl erős volt az élmény és túl erősen szorítottuk egymást ahhoz, hogy sikerüljön. Egymás testét és fejét a magunkéhoz szorítva szinte egy testként vonaglottunk, amíg az élvezet utolsó hullámai is  lecsillapodtak.

A hangos szuszogás és nyögdécselés lassan elhalkult, a pokróc alatt összegabalyodott lucskos combjaink egymásén pihentek, a szorítás is gyengült. Most már csak két átizzadt test egymásba gabalyodva, egymást átölelve feküdt egymáson. A vadság és izgalom helyét pedig valami bensőséges érzés vette át. Éreztem a halkuló szuszogását, a leheletét a nyakamon és az izzadt testének az elernyedését. Néhány perc múlva már, mintha mi sem történt volna, csak egymáshoz bújva feküdtünk az alkoholmámorban. Az élvezeten kívül kijózanító emlékként csak a lucskos rövidnadrág maradt, ami egyre hidegebbé vált mindkettőnknek, így még szorosabban összebújtunk az apró pokróc alatt. Másnap reggel arra ébredtem, hogy a barátom friss péksütivel állít be a sátorba.

- Kicsit berúgtunk tegnap - mondta egy félmosollyal, aztán leült, hogy megreggelizzünk. Kitakaróztam és még láttam az éjszaka nyomait.

- Nem is kicsit. De azért jó volt... - válaszoltam, aztán felültem én is reggelizni.

Nem emlegettük az esetet azóta sem.  Ha szóba kerül a balatoni sátrazás, legfeljebb annyit jegyzünk meg - hát, jól berúgtunk este. Ő sem hozza szóba, én sem erőltetem, hogy felidézzük a homályos emlékeket. Az ital számlájára írjuk így különösebb megbeszélés nélkül is, ami történt.
 Ő pedig - talán épp ezért - azóta is a legjobb barátom, akivel sajnos kicsit ritkultak a találkozásaink, de mindig jó újra látni és eltölteni együtt pár órát. Egyikünk sem meleg és azóta sem voltam ennyire közel egy másik sráchoz, de jól is van ez így. Habár néha eszembe jut az az élmény és nagyon, de nagyon izgató dolog visszaemlékezni arra a szenvedélyre, ami ott elöntött minket.