Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

amikor két fiú között történik valami...

2010. december 28. 03:40 - Dávid_X

Szobatársak

Régen történt, egy középiskolai kollégiumban. A szobatársam és én rendszeresen birkóztunk, verekedtünk - persze csak finoman, baráti alapon - egymással, amikor alkalom adódott rá. Sokat jártunk együtt úszni is, és mint a legtöbb hasonló korú srác, rengeteget fociztunk. Nagyjából egyforma magasak és testfelépítésűek voltunk, ő is, akárcsak én, magas, vékony, de sportos alkatú, így eléggé kiegyenlített és hosszú küzdelmek voltak ezek.

 Utolsó évesek voltunk már mindketten, talán egy hónappal az érettségi előtt, amikor ismét ketten maradtunk egy délutánra és éjszakára a négyszemélyes szobában. A másik két srác hazautazott, várhatóan egy-két nap múlva tértek csak vissza. Gyakran tanultunk együtt is, okos, értelmes srác lévén jól lehetett vele tanulni. Ha valamelyikünk megunta a tanulást, vagy frissülésre vágyott, felállt és cukkolni kezdte a másikat. Sosem vittük túlzásba, ha a másik fél éppen nem volt vevő egy kis kikapcsolódásra, akkor ez abbamaradt. 

 Aznap délután is egy ilyen szünet volt kilátásban. A barátom felállt a székéről és az egyik sarokból előkotorta a teniszlabdámat, ami a szoba egyik legnagyobb kincse volt. Ha pihenésre vagy egy kis mozgásra vágytunk, azt rugdostuk, dobáltuk, fociztunk vele az apró kollégiumi szobában, vagy próbáltuk megszerezni egymástól bárhogy, ami persze mindig test test elleni küzdelemmé, barátságos verekedéssé vagy birkózássá fajult.

  Ezúttal a barátom volt a kezdeményező, mivel elkezdte finoman felém gurítgatni a labdát. Amint az visszapattant hozzá, megint a székem alá rúgta, ahonnan az ismét visszapattant hozzá a falról. Mivel nekem is elegem volt egy kicsit a tanulásból, gondoltam, vevő leszek a "kötekedésre" és az egyik ilyen passzot elfogtam a lábammal és magamnál tartottam a teniszlabdát. Egy perc múlva már a szoba, mint focipálya funkcionált, a falak mellett hosszában lévő két emeletes ágy volt a pálya széle, két szék pedig kapuként működött a két végében.

 A cselezgetés és egymás lökdösése most sem maradt el, egyre hevesebben küzdöttünk, hogy gólt gyötörjünk be a másik kapujába. Ilyenkor a birkózás és a foci mozdulatai keveredtek egymással, gyakran egy percig senki sem ért a labdához, csak egymást gyúrtuk és egymás lábát próbáltuk eltéríteni tőle. Mindig jó érzés volt, amikor egymásnak feszültünk, szerettem ezeket a harcokat és az egymásba gabalyodó birkózásokat. 

Az egyik erősebb gurításnál egyszerre iramodtunk a labda után, aztán átkarolta a nyakam, a lábával pedig átkulcsolta az enyémet és egy mozdulattal a pálya széleként szolgáló egyik alsó ágyra lökött.

szobatarsak_44.jpg

- Ez gáncs volt, szabálytalan! - kiáltottam, aztán az ágyon fekve lenyúltam a labdáért és kézzel bedobtam a kapujába. Sejtettem, hogy mi következik, sőt, azt is, hogy nemsokára ebből birkózás lesz és már alig vártam, hogy egymásnak essünk.

- Hé! - kiáltott ő is, aztán elnevette magát, odalépett a labdához, és felvette, hogy bedobja a kapumba. Ezt már nem vártam meg, felugrottam és megfogtam a kezét, amiben a labda volt, hogy elvegyem tőle. Lökdösődni kezdtünk megint, közben nem engedtem el, nehogy gólt dobjon. Az egyik kezemmel fogtam a labdát tartó kezét, a másikkal átkaroltam, és ahogy az előbb ő, most én gáncsoltam el.

 Ezúttal már mindketten az ágyra estünk és birkózni kezdtünk. A cél persze a labda megszerzése volt. Ő kinyújtott karral tartotta, én fogtam azt a kezét, közben az oldalunkon fekve küzdöttünk a másik kezünkkel és a lábunkkal. A kicsi ágyon egymáson többször átfordulva hol ő volt felül, hol én, néhányszor majdnem leestünk róla. Mindketten pólóban és farmerban voltunk, így ha valaki látott volna, nem biztos, hogy meg tudja állapítani, melyik végtag kihez tartozik...

szobatarsak_33.jpg

  Jópár perce birkóztunk, amikor végre sikerült úgy átkulcsolnom az egyik lábammal az övét, hogy már nem tudott rúgkapálni és forgolódni. Az oldalunkon egymással szemben fekve szorosan egymásnak feszültünk, a combjaink egymásét szorították, a szabad kezünkkel is átfogtuk egymást.

 Patthelyzet alakult ki, a labda a kezében volt, de egyikünk se tudott mozdulni a másik szorításából. Alaposan kimelegedve lihegtünk, a mellkasunk egymásénak feszült. Utolsó csínyként az államat a nyakába fúrtam, amitől felnevetett és a fejével még megpróbálta leszorítani az enyémet. Fél perces küzdelem után ebbe is belefáradtunk és mozdulatlanul maradtunk.

Egymást szorosan átkarolva, pihegtünk, a lábaink egymásét átkulcsolva, a combjaim közé fogtam egy combját és már az arcunk is szorosan egymáshoz simult. Szinte összeolvadtunk a mozdulatlanságban. Éreztem, ahogy kimelegedve emelkedik és süllyed a mellkasa az enyémhez simulva. Fantasztikusan jó érzés volt, amire teljesen felizgultam. Éreztem, ahogy a combom között dolgozni kezd az izgalom és aggódtam, hogy észre ne vegye. Már vagy két perce feküdtünk így, amikor megéreztem a combomon az ő izgalmát is. Lám, ez egyikünket sem hagyta hidegen... 

szobatarsak_1a.jpg

- Hé, még a végén rád izgulok! - mondta hirtelen és idegesen elnevette magát, de elkésett a bejelentéssel, mert éreztem a combomon, hogy már megtörtént.

- Én már rád is izgultam, te hülye... - mondtam neki nevetve én is, és ekkor mintha egy csapásra megszűnt volna minden feszengés és idegesség, amit ez a helyzet jelentett. Bátran elengedtem magam és hagytam, hogy az ágyékunk egymásnak feszüljön. Éreztem, ahogy ő is elengedi magát és feloldódik lassan. Már nem szorítottuk egymást erősen, csak feküdtünk egymással szemben, átkarolva egymást, a combjaink és egymásén nyugodtak, az arcunk még mindig összesimult. Így feküdtünk jó pár percig, amikor hanyatt fordultam, magammal húzva őt is.

szobatarsak_x2.jpg

 Most már két kézzel átkarolva egymást feküdtünk, az egész testünk összesimult. A fejét a nyakamba hajtotta és hagyta, hogy az öleléssel kicsit szorosabban magamhoz húzzam. Rám simulva pihegett még egy darabig, aztán lassan mindketten lenyugodtunk. 

- Hű, hallod, legközelebb virágot is veszek neked - mondta, aztán elnevette magát megint.

- De az a minimum - mondtam én is nevetve.

Lassan kigabalyodtunk egymásból, lekászálódott rólam aztán én is feltápászkodtam. Rendbe szedtük a gyűrött pólónkat és magunkat is, aztán visszaültünk a tanulnivalókhoz. Nyitogatni kezdtük megint a könyveinket és füzeteinket, miközben félhangosan még odavetette:

- Egyébként a kézzel dobott gól nem ér - és a labdát lágy ívben dobva, tökéletes célzással fél szobányi távolságból a fejemre ejtette. Erre lassan visszacsuktam az éppen kinyitott könyvemet és széles vigyorral felé fordultam...

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://fiussztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr372543227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

büdösbanka 2011.01.02. 12:43:27

Ez durvára sikeredett. Valóban ilyen perverziók is előfordulhatnak egy koleszban?

Zsky 2011.03.13. 14:04:39

Egész jó, sőt; valós?

ratiattila 2024.02.14. 04:13:25

Végig olvastam az összes történetet nagyon szórakoztatónak találtam. Bármelyik történet a valóságban is megtörténhetett volna nem éreztem durva túlzásokat benne! Gratulálok a gördülékeny írásmódodért.
amikor két fiú között történik valami...
süti beállítások módosítása