Egy pillanat volt, hogy az emlékezetembe vésődjön. Ültem a hatalmas nyitott nézőtér egyik műanyagszékén, amikor megjelent. Lefelé ment az ülések közötti lépcsőn, kettesével szedve a lépcsőfokokat.

Véletlenül hátrafordulva láttam, meg, hogy lefelé jön. Először csak a bolondosan lobogó, nem túl hosszú szőke haj, aztán a következő pillanatban a vidám, élénk szemek, aztán a lényéből fakadó mosoly. A szemeiből áradó élénk vidámság egészen megbabonázott. Egy őszinte és boldog mosoly volt az egész lénye. Mosolygott a szeme, az arca, az egész megjelenése. Aztán egy másodperc múlva a gyönyörű ívű nyak és a vékony póló takarta vállak. Viszonylag vékony, de láthatóan sokat mozgó, sportos felsőtest a vékony, kék póló alatt. Aztán a vékony derékon egy régimódian rövid, sötétkék rövidnadrág. A sötét színből szinte felragyogtak a hosszú,  csupasz, sportos combok, amelyek sokat dolgozó izmai a gyors léptektől megfeszültek és elernyedtek. A hosszú, izmos és mégis karcsú  lábak valószínűleg sokszor, sokféle sportban jeleskedtek már.

A sípcsont alatt egy rövid, fehér zokni és sportcipő. Alig néhány másodperc volt, amíg végigszaladt a lépcsőn mellettem, de minden apró részlet az emlékezetembe ivódott. Tökéletesen arányos, vékony, mégis sportos test, kedves mosolygós arc, lendületes , ruganyos mozgás. Erre mondják manapság: szexi. Igazán szexi jelenség volt. Megkövülten bámultam azalatt a néhány másodperc alatt. A mellettem ülő barátnőm közben folyamatosan beszélt hozzám, de egy szavát sem értettem. Hirtelen semmi más nem volt ennyire fontos, mint ez a gyönyörű srác. Amíg nem takarta el a tömeg, csak ezt a földöntúlinak tűnő jelenséget figyeltem.

Aztán vége lett, és mintha álomból ébredtem volna. Ez viszont valódi volt és tudtam, hogy ez a néhány másodperc örökre megváltoztatott bennem valamit.