A  nyári időszakban a kéthetes sporttábor idejére a kollégiumban lakott. Erre a két hétre a szobatársai is visszatértek a kollégiumba, mintha tanítási időszak lenne. A sporttábor valójában egész napon át tartó testnevelés órákat jelentett annak, aki két hét ilyen elfoglaltságot választott magának a szünidőre. Ő szerette a több játék és kevesebb edzés miatt. Kosarazni, focizni lehetett unásig a legkülönbözőbb, sebtiben verbuvált csapatokkal, sőt, egy-egy napra jöttek edzők, akik új sportoknak mutatták meg az alapjait egy kipróbálás erejéig. Lehetett vívni, de akár birkózni is, amit meggondolatlanul ki is próbált. Mivel ez csak könnyed játék volt, a fiúk gyakran egy szál rövidnadrágban birkóztak nem túl szigorú edzői felügyelettel

Az első küzdelem alatt már érezte, hogy egész másra koncentrál, mint amit az edző mond az alapfogásokról, és amikor a szabad játék következett és instrukciók nélkül birkózhatott az egyik fiúval, olyan izgalomba jött tőle, hogy folyamatosan a lebukástól rettegett. Amikor úgy érezte, hogy már nem bírja tovább és menekülnie kell, mielőtt baj történik, tessék-lássék módon ellenkezve csak gyorsan hagyta, hogy a másik fiú legyőzze, aztán szinte elmenekült az edzésről.

 Később élvezettel nézett meg néhány meccset, de aztán néha pusztán a látványa is elég volt, hogy izgalomba jöjjön tőle, de esze ágában sem volt még egyszer kipróbálni, nem akart magának kínos pillanatokat emiatt. Néha a látvány is már úgy fel tudta izgatni, hogy egy idő után már inkább menekült a birkózó helyszín közeléből.

Délután és este pedig a kollégium csendje, vagy éppen zsivaja, ha éppen egy kiránduló diákcsoport érkezett, akiknek gyakran kiadták a rengeteg, nyáron üresen maradó szobát. 

Ez a nap is ilyen volt. Délután elterült a jól megszokott felső ágyán és hallgatta a folyosón hangoskodó, számára idegen vendégdiákokat. Két társa zuhanyzott, a harmadik pedig valahol a városban bóklászott. Ilyenkor persze villanyoltás sem volt este 10-kor, mint rendesen. Mind a négyen élvezték ezt a kötelezettségek nélküli kollégiumi létet. Aznap estére ráadásul vendégeket vártak. Persze két osztálytárs volt, akiknek a sporttáborhoz nem fűlött a foguk, de egy bulizós estét el akartak tölteni a városban, utána pedig beslisszolni a kollégiumba egy kis levezető ivászatra a társak szobájában. 

Este 11 óra volt, mire mind a hatan összegyűltek, némi alapozó italozás után a városban, amit a szobában folytattak. Kártya is előkerült, mellé zenehallgatás és jópár kétes eredetű, olcsó, de hatásos rövidital is elfogyott. Már hajnal felé járt, amikor elkezdtek kidőlni a szoba egyetlen asztala mellől. Az egyik vendég srác és egy szobatárs már lehetetlen pózban aludt a két alsó ágyon, egy-egy kupac ruha és táska társaságában. Ők négyen sem bírták már tovább.

Elkezdtek összeszedelőzködni, majd az egyik vendég fiú fellendült az egyik szabad felső ágyra.

- Basszus, ide már biztos nem fekszem be - nézett szobatársa a két kaotikus alsó ágyra, amiken a rengeteg odadobált holmi és a két fiú aludt  - Megyek én is fentre! 

Fél perc sem telt el, ledobta a nadrágját és a pólót az alvó társ mellé az alsó ágyra és fellendült a felsőre. A vendég srác követte a példáját és elfoglalta a másik felső ágyat is, az övét. Kicsit tanácstalan volt.

- Gyertek már, aztán aludjunk! - mordult valamelyikük fentről, és behúzódott a falhoz.

- Na jó, te menj a sajátodba, én meg a másikba! - szólt neki a lent hoppon maradt srác és fellendült a másik felső ágyra, a szobatársa mellé. Az káromkodott egyet, mert a fellendülő srác beletérdelt véletlenül. Rövid szócsata következett, majd néhány perc birkózás és lökdősődés, hogy ki mennyi helyet hagy a másiknak a szűk ágyon. Egy-két feljajdulás  még volt a lankadó birkózás közben, néha felröhögtek, aztán elcsendesedtek. 

Két percen belül már egyenletesen szuszogva aludtak odafenn mindketten.

 Elárvultan ácsorgott lent, amíg figyelte a fent folyó csatát, aztán elszánta magát és és fellendült a saját ágyára, próbálva nem hozzáérni az ott lévő másik fiúhoz. A srác az ágy szélén feküdt kívül, neki a fal felőli oldalon jutott hely. Mellette térdelt egy kicsit az ágyon, de nem tudott úgy mozdulni, hogy ne érjen hozzá a takarón keresztül. A többiek szuszogásán már hallani lehetett, hogy rögtön mély, kótyagos álomba zuhantak.

 Feküdj már le! - szólt neki a srác és kitárta a takarót, hogy ő is beférjen alá. Alábújt gyorsan, aztán a srác visszalendítette rájuk a takarót. Igyekezett a lehető legtávolabb húzódni a másiktól. A falhoz lapult, de se a takaró se az ágy nem volt ehhez elég nagy. Amíg elhelyezkedett, többször hozzáért egy-egy pillanatra. Ilyenkor, mintha villám csapott volna belé. Összekoccant a két alkar, egy pillanatra a két térd, aztán ahogy kinyújtózott mellette, a két váll is összeért. Rögtön eltávolodott, de félt.

 Tudta, hogy élete legnehezebb éjszakája lesz, mert képtelenség olyan feszült mozdulatlanságban tölteni, ahogy most fekszik, nehogy hozzáérjen. És közben már érezte a felizgultságát, a szíve a torkában dobogott. Átfordult, hogy ne a fiú felé nézzen és igyekezett nyugalmat erőltetni magára. Alig pár perc telt el, amikor meghallotta a lassú, egyenletes szuszogást a társa felől. Elaludt.

Aztán egy újabb perc múlva hirtelen egy kart érzett a hátán és megérezte a fiú szuszogását a vállán. Félig kótyagos álmában a srác átvetette rajta karját és egészen közel húzódott hozzá. A hátán megérezte a srác mellkasának forróságát és az egyenletes lélegzését. Ettől egészen megvadult.

Újabb percek teltek el, mire ismét megnyugodott. A felizgultsága egy pillanatra sem múlt el, de most lazíthatott egy kicsit. Aztán ki tudja mennyi idő telt el így, talán ő is elaludt valami rövid, felületes álomba zuhanva, amikor megérezte a zsibbadtságát. Kicsit mozgolódni kezdett, mire az alvó srác lehúzta róla a karját. Ő még mindig a fal felé fordulva, egészen elhúzódva a másik fiútól feküdt, de érezte a másik test melegét és közelségét. Újabb percek teltek el, talán negyed óra is, amikor a srác megmozdult mellette. Felnyögött és elhallgatott az egyenletes szuszogás, majd megint mozgást érzett, ahogy a másik fiú helyezkedni kezdett. Az apró kollégiumi ágy egy embernek sem túl nagy, hát még kettőnek.

 A másik srác talán nem is érzékelte az alkoholos álmában, hogy nincs egyedül és egészen a fal felé fordult, szinte rádőlve a kétségbeesetten falhoz préselődő fiú hátára, karját megint átvetette rajta, aztán megérezte, hogy a társa felhúzza a térdét is és kényelembe helyezkedik vele az ő combján. Biztos volt benne, hogy hangosan szuszogó alvótársa fel sem fogta, hogy mi történik, egyszerűen csak kényelemebe helyezte magát, egészen a falhoz préselve őt, mellkasával az ő hátához simulva, lábát az övére téve.

A másik még mozgolódott egy kicsit, hogy megtalálja a legkényelmesebb pozíciót rajta és szuszogott tovább. Megérezte a forró lélegzetet a nyakában és a tűzforró test egyenletes emelkedését és süllyedését. A lüktetés az ágyékában szinte elviselhetetlen volt már, alig bírta ki, hogy kezdjen valami vad mozgolódásba. A fal felőli kezével lenyúlt a takaró alá és a lüktető ágyékára simította. Úgy érezte, csak pillanatok választják el attól, hogy szembeforduljon a másik fiúval és őrült módjára rávesse magát, hogy  a minden porcikájával hozzásimuljon. Szinte moccanni sem mert, egy görcs lett az egész teste az izgalomtól.

 Aztán döntött: nem mehet így tovább, előbb-utóbb aludnia kell és így a falhoz préselődve biztosan nem fog sikerülni. Kényelembe helyezi magát. Kicsit lecsillapodott, de az apró alsónadrág így sem tudta visszafogni duzzadó ágyékát. Pár percnek el kellett telnie, hogy lehűtse magát, de a hozzásimuló forró test miatt nem volt rá esélye, hogy igazán lecsillapodjon. 

Néhány percig még igyekezett lehűteni magát és egyenletesen lélegezni, amikor alvótársa megint megmozdult. Érezte, ahogy combján megfeszülnek a ránehezedő másik comb izmai, majd kicsit eltávolodnak tőle és lazul a másik test szorítása. Hátra sandított és úgy döntött, eljött az ideje, hogy ő is kényelembe helyezze magát.

Bízott benne, hogy az alkoholtól mély álomban lévő társa nem fogja észrevenni, ha esetleg a duzzadó ágyéka hozzáérne. Elkezdett lassan hanyatt fordulni. kihúzta lábát a másik fiúé alól, amennyire lehet, a falhoz húzódott ás átfordult. A másik fiú nyögött egyet, ahogy eltűnt alóla a kényelmes test, amin olyan jól elhelyezkedett és ő is mozgolódni kezdett. Nem fordult meg, de lábát kiegyenesítve hirtelen helyet csinált neki, hogy átfordulhasson. 

 Ő ki is használta az alkalmat és megfordult, szembe fordulva a szuszogó sráccal és kicsit eltávolodva a faltól elhelyezkedett.

 Felhúzta a térdét, lábával leszorította az ágyhoz a másik srác lábát és a karját finoman rátéve elhelyezkedett. Egy kicsit megszűnt a félelemérzete, végül is a másik fiú ennél jobban hozzásimult. Kicsit mozgolódott még és elhelyezkedett a társával szemben. Ennél többet már nem mert tenni, így is szinte megbolondult már az izgalomtól. Lábával teljes hosszában a fiú lábához simult, szinte az ágyba préselve a sajátjával a másikét. A mély álomban szuszogó másik fiú nyögött egyet halkan és helyezkedett egy kicsit, aztán szuszogott tovább.

 Egyszer csak már nem bírta tovább. Egy kicsit még közelebb nyomult a fiúhoz, fejük csak centikre volt egymásétól, érezte a másik forró leheletét. Ágyékát leszorította az ágyhoz és mindent elsöprő hullámokban érkezett az élvezet olyan erővel, amilyet még soha nem érzett. Gyorsan eltávolodott a derekával a fiútól és próbálta a lepedő falhoz közel eső részét eláztatni. Közben a combok és vállak egymást masszírozták, újabb és újabb lendületet adva a kitörésnek. Már a vége felé közeledett, amikor megint megérezte a combja alatti izmok feszülését.

- Ne nyomjál már ennyire, tisztára elzsibbadt a combom! - szólt hirtelen a másik fiú egész halkan, szinte nyögve, félálomban. De mintha kiabálás lett volna, úgy érezte a meglepetéstől. Aztán társa szó nélkül kinyújtotta a lábát, hogy kiszabadítsa az övé alól, majd újból felhúzta, hogy most már az legyen felül és némi mozgolódás után ismét egyenletes szuszogás érkezett felőle. Ugyanúgy egymáshoz szorulva feküdtek tovább, de most már az ő combja volt alul és süppedt a másik súlyától az ágyba. Néhány másodperc múlva megint megérezte alvótársa karját, hogy a derekára csúszik és ott marad. 

 Az ijedtségtől még mindig nem mert megmoccanni. Vajon észrevett valamit? Mire fog majd emlékezni reggel? Mi lesz a lepedővel? Ügyesen kell majd felkelnem, hogy visszatakarjam és ne vegyék észre! Ezek a gondolatok záporoztak egymás után, amíg meg nem nyugodott. A fiú gyanútlanul, már mély álomban szuszogott, tűzforró combja az övére nehezedve, vállaik egymáshoz préselődve. Ő pedig az ijedtségtől még mindig kicsit sokkos állapotban még érezte a a lepedő nedvességét odalenn. Aztán lassan valahogy visszacsökkent a pulzusa a normális ütemre. Eltelt vagy fél óra, mire lassan ő is álomba süppedt.

 Reggel iszonyatosan elgémberedett tagokkal arra ébredt, hogy a másik fiú mozgolódik mellette. Társa hanyatt feküdt, a karja valahogy alá került és átkarolva őt a hátán nyugodott. Ő pedig félig ránehezedve rajta, karját a fiú mellkasán átvetve feküdt, combja felhúzva a srác combján nyugodott. 

 A másik fiú halkan nyögdécselt, ahogy kissé másnaposan ébredezett. Kinyitotta a szemét. Mintha minden tagja elzsibbadt volna, úgy érezte magát. Nem mozdult. Próbálta lecsillapítani hirtelen jött izgalmát, mielőtt a másik felébredne. Aztán a másik lassan megmozdult, mintha nyújtózkodni kezdene. Megfeszítette az izmait, kicsit szorosabb lett az ölelés, aztán elernyedt megint. Hirtelen rémület tört rá és azonnal éber lett. Itt fekszenek egymásba gabalyodva és érezte, hogy veszettül felizgul, megint. Szinte bármelyik pillanatban kitörhetett volna megint belőle az élvezet.

- Hú, basszus... - nyögte halkan a másik, aztán kinyitotta a szemét és belenézett az övébe. Nem szóltak egy szót sem. Érezte a srác forró lélegzetét, olyan közel volt hozzá. A másik nyögött valamit, aztán megmozdult. Ő hirtelen megérezte, hogy a másik fiú ágyéka a combjához nyomódik és kőkemény domborulatot érzett rajta. A másik is megérezte mi történt, mert rögtön visszahúzódott egy kicsit. Aztán lassan kinyújtózott, kiszabadította alóla a karját és a lábát megpróbálta kibogozni az övéből. A combja egy pillanatra egészen a lüktető ágyékának nyomódott, majd lábaik végre kigabalyodtak egymáséból és mindketten a hátukra fordultak. Néhány percig mozdulatlanul feküdtek hanyatt vállaikkal egymáséhoz simulva, a fejük egymás felé billenve egymáséhoz ért. 

- Hehe, csak nem reggel van? - nyögött megint a másik - Nekem is... reggel mindig ez van. - nyögte ki hirtelen, aztán lenyúlt, hogy megigazítsa saját ágaskodó alsónadrágját. Újra nyújtózott egyet, közben a karját beszuszakolta a hálótársa feje alá, hogy teljesen ki tudja nyújtani.

 - Hogyhogy mindig? - értetlenkedett, aztán leesett neki. - Ja, hogy az... - mondta erre, majd ő is megigazította az alsónadrágját. És csak remélte, hogy a nedves folt a lepedőn már nem fog látszani, ha felkelnek. És azt is remélte, hogy a srác hamar megunja a fekvést és felkel, mert biztos volt benne, hogy amíg itt fekszenek egymás mellett, ő nem fog lecsillapodni egy pillanatra sem.

 Jó sokáig feküdtek még egymás mellett, mire meghallották a másik ágyról a halk nyögést és sóhajtozást, ahogy a többiek is ébredezni kezdtek egymás mellett.