Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

amikor két fiú között történik valami...

2017. október 01. 08:00 - Dávid_X

Két test, egy lélek

Kiskoruk óta ismerték egymást. Az óvodában összebarátkoztak, aztán ez folytatódott a közös általános iskolában is. A kisváros egyetlen iskolájában sülve-főve együtt voltak. Külsőre is hasonlítottak, mélyfekete haj, vékony alkat, élénk, mindig vidám szemek. Néha összevesztek, aztán kibékültek, hogy megint összevesszenek, de akár a testvéreknél, ezek az összeveszések sosem tartottak sokáig. Az iskola nyolc éve alatt az osztálytársak és a tanárok is testvérként kezelték őket. Természetes volt, hogy osztálykiránduláson egy szobába kerülnek, ha csoportokat kell alkotni egy feladathoz, ők együtt lesznek.

kettestegylelek1.jpg

 A többiek néha gúnyolták őket emiatt, néha irigyelték őket. Egymás iránti megmagyarázhatatlan szeretetüket erősítette az is, hogy gyakran kitalálták egymás gondolatait, vagy ha valamelyikük rossz passzban volt, a másik valahogy mindig megérezte azt és egyszer csak ott termett mellette, hogy felvidítsa, barátságosan átkarolja, vagy egyszerűen csak ott legyen vele. Az egyik tanár jegyezte meg egyszer egy mikulásünnepség után némi csodálattal, amikor a két fiú ugyanazt az ajándékot vette egymásnak, hogy ők egy lélek, csak valamiért két testben született meg.

 Amint lassan véget ért az iskola, mi sem volt természetesebb, mint hogy a helyi gimnáziumba is együtt járnak majd. Nagy változást ez sem hozott az életükben. Jöttek a barátnők, majd az első igazi szerelmek és az első fájdalmas szakítások. Ezek után pedig az első, igazi, közös szomorkodások egymás vállán és az első, majd a sokadik őszinte berugások. És persze a közös, homályos emlékű tinibulik, kirándulások, őrült mulatozások és csajozások.

 Az első felhők érettségi előtt kezdtek gyülekezni, amikor a továbbtanulás lett a legfontosabb. Ugyanazon egyetem két különböző karára mentek volna tovább, de az élet és főleg a szülők erőszakossága másképp hozta. Egyikük nek maradnia kellett a közeli nagyváros népszerű főiskolájánál, a másiknak a fővárosi kollégium jutott, hogy az egyetemet elkezdje. Fenyegetéssel, vitákkal és rengeteg könnyel terhelt néhány hónap előzte meg az elválást, de a szülők hajthatatlanok voltak.

kettestegylelek2.jpg

Az egyetem első évei alatt ritkán találkoztak. Eleinte gyakran, hosszan meséltek egymásnak egy-egy telefonbeszélgetés alkalmával, aztán egyre rövidültek ezek a beszélgetések, az élet eseményei elsodorták őket. Ritkultak a találkozások is, a távolság és a tennivalók eltávolították őket egymástól. Négyszemközt már évek óta nem találkoztak, mindig haverok, barátnők társaságában buliztak vagy kirándultak, ha nagynehezen sikerült valahogy összeszervezni.

Három év telt el, amíg egy tragédia, az egyik szülő halála őket ismét összehozta őket. A temetésen persze találkoztak, egy kézfogás és egy gyors ölelés erejéig. A barát egy pillanatra az arcán érezte a másik fiú arcán lecsorduló könnycseppeket és hirtelen megrohanta a gyász és a hiányérzet furcsa keveréke, ami a távollét alatt sosem volt még ilyen erős. A ét közepére időzített temetés után majdnem egy egész hét volt, amit a fővárosba szakadt fiú otthon töltött, mert szombattól a következő szerdáig egy hosszú hétvége következett.

kettestegylelek5.jpg

 A temetés utáni, egyébként melegnek ígérkező pénteki nap borús hangulatára jócskán rátett a délelőtti eső is és az érkező hosszúhétvégére is hasonló volt a jóslat. A barát a gyászoló fiú családjának a háza környékén járt-kelt kissé unatkozva, talán remélve, hogy találkoznak, de nem akarta zavarni a család nyugalmát és gyászát. Nem csengetett be, csak céltalanul járta az apró utcákat. Épp másodszor fordult már be az utcába, amikor a fiú kilépett a kapun és elindult felé. Látszott rajta a meglepetés és talán napok óta először egy kicsit még valamiféle öröm nyomai is.

 Furcsa, megmagyarázhatatlan és mély érzés volt mindkettőjüknek, amint megálltak a szűk utcácska járdáján egymással szemben. A rájuk nehezedő gyász és szomorúság keveredve a régi, hihetetlenül mély barátság érzésével mintha beléjük fojtotta volna a szavakat. Évek óta nem álltak már így kettesben, egymásal szemben.

- Szia! - szinte csak sóhajnak hallatszott a halk köszönés.

- Szia, - majd hosszú csend következett - jó, hogy eljöttél.

- Ne hülyésked már. Persze, hogy eljöttem.

Majd megint csend és csak egymás szemébe néztek. Aztán, szinte pont úgy, mint régen, azzal az összhanggal egyszerre léptek egyet egymás felé, hogy majdnem összeütköztek. Finom mosoly jelent meg a gyászoló arcán is. Szinkronban nyújtották egymás felé a karjukat és megölelték egymást. 

- Sajnálom! - csak ennyit tudott mondani. Nem volt ötlete, hogy mit mondjon valakinek, aki egyik szülőjét vesztette el nemrég. Főleg, hogy olyasvalaki, aki ennyire közel áll hozzá. Csak szorosabban magához húzta és érezte, hogy a fiú is jobban magához szorítja az ölelésben. 

- Túlélem. Persze elég szarul vagyok... igazából sosem voltam még ilyen szarul.

- Tudom - mondta halkan a barátja és megint hosszú csend következett. 

- Tök jó, hogy itt vagy.

Aztán nem szóltak többet néhány percig, csak álltak szorosan ölelve egymást. A nyakukban érezték egymás leheletét, a mellkasuk egymáséhoz simulva emelkedett és süllyedt. A rájuk boruló helyzet ellenére volt valami soha nem érzett jó és megnyugtató ebben.  

kettestegylelek4.jpg

- Tudod mi lesz most? - kérdezte hirtelen a barát és kibontakozott az ölelésből, de egyik kezét a fiú vállán hagyta. 

- Hogyhogy mi lesz? Túl leszek rajta. Jövő szerdától suli megint, aztán megy majd tovább minden valahogy. Gondolom. 

- Nem, nem arra gondoltam! Most hétvégén! Eljössz velem a balcsira. Rád férne, hogy egy kicsit bárhol máshol legyél, mint ez itt. - mondta kicsit lelkesebben és a vállánál fogva kicsit megrázta a fiút.

- Ne marháskodj - de az ötlet abszurditása valahogy tetszett neki - a balcsira ilyen szar időben? 

- Legalább nem lesznek sokan! - jött rögtön a válasz és mellé egy cinkos mosoly. - Nappal a szar időben borozunk és kajálunk. Meg alszunk! Éjjel meg fürdünk. Úgyse lesz ott más hülye, aki ezt csinálná!

 A másik fiút egy pillanat alatt elöntötte a régi szeretet, amit a barátja iránt érzett. Igen, ez a mosoly is milyen ismerős! És basszus, mennyire hiányzott! Hogy is lehet, hogy majdnem három éve szinte nem is látták egymást! 

- Akarod, hogy beszéljek az ősöddel? Elkérlek tőle... azért elég jól ismer. Meg én is őt, és egyáltalán nem gáz ilyenkor lelépni. Eltűnni a világ elől egy kicsit. Ha ezért aggódsz. 

- Neem, dehogy. Tudod, milyen... még küldene is, hogy jót tesz, ha elmegyek egy régi haverral. - Most ő karolta át a barátja nyakát és közben elindult, maga után húzva a másik fiút. - ja, amúgy nem is vagy a haverom! A barátom vagy.... - de nem folytatta, kicsit elcsuklott a hangja.

- Igen. És rohadtul hiányzik a sok régi faszság, amiket együtt csináltunk. - Aztán pár méter után elengedték egymást és már mindkettejük fejében az járt, milyen jó lesz kiszakadni innen és egy hétvégére efelejteni ezeket a napokat.

- Amúgy hová indultál?

- Sehová... csak mászkálni akartam. Meg csak elmenni bárhová otthonról.

- Ugye! - aztán rácsapott barátja vállára - Akkor ebéd után majd mászkálj el hozzánk! Addigra kitalálom a programot meg szerzek szállást! Úgy gyere, hogy tőlünk indulunk... Fasza! - és megint rácsapott barátja vállára.

kettestegylelek3.jpg

Mindketten kissé felvillanyozva mentek tovább egymás mellett. És azon gondolkodtak, hogy mennyire hiányzott ez az érzés. És sorra eszükbe jutott a sok közös emlék, ami jólesően bizsergő izgalommal töltötte el őket.

- Rohadtul jó, hogy itt vagy - mondta megint a srác.

- Tudom, már mondtad... - válaszolta a barát és szemérmetlenül vigyorgott. Aztán néhány másodperc múlva sokkal halkabban hozzátette - Rohadtul hiányoztál.

Lassan körvonalazódott benne a hétvége programja és alig várta, hogy hazaérjen és leüljön a net elé, hogy megszervezze a dolgokat.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://fiussztorik.blog.hu/api/trackback/id/tr668864504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
amikor két fiú között történik valami...
süti beállítások módosítása