A tábor utolsó napjaiban minden a megszokott módon történt. Nappal a sportpályán futották a köröket és a rövidtávokat időre, fociztak, közben könnyű ebéd, a szünetekben kergetőzések, passzolgatás az épp szabadon lévő labdákkal, néha egy-egy birkózás a füvön. A legnagyobb változás az volt, hogy már szívesen vett részt mindenben, sőt, néha maga provokálta a kergetőzéssé és kisebb birkózásokká fajuló heccelődéseket, amíg az edző le nem állította őket.

A többiek annyit vettek észre, hogy a visszahúzódó, szerény fiú mintha jobban kinyílt volna. Emiatt már bátrabban heccelődtek vele is és rendszeres résztvevője lett a szünetekben kitalált szivatásoknak és játékos verekedéseknek vagy birkózásoknak is. 

Kicsit félt, hogy túlzásba esik, esetleg a többiek észreveszik, hogy neki ez nem csak egymás legyőzéséről szól, vagy arról, hogy kit fektetnek kétvállra a füvön. Ő gyakran már kifejezetten az érintkezést kereste és közben a barátait is egymás heccelésére bíztatta. Érezte, hogy valami nagyon megváltozott, de azt is, hogy veszélyes ez a változás. Az izgalom és az egyre gyakoribb forró bizsergés azonban nem hagyta, hogy a veszélyérzete diktáljon. 

 Az ebéd utáni rövid pihenőben néhányan kifeküdtek a fűre napozni és persze egymást heccelni. Kiprovokált néhány kisebb birkózást ezalatt, de nagyon nem kellett megerőltetnie magát, mert a felpörgött fiúk egyébként sem hagyták egymást nyugodtan feküdni. Egy-egy labda esett a félig alvóra, vagy csak egy vizespalackból öntöttek rá némi vizet, ami után máris következett a várva várt küzdelem a füvön.

  A tábor utolsó előtti napját úgy élvezte, mint még soha, semmit. És az új aggodalom és lelkiismeretfurdalás, ami ott motoszkált benne folyamatosan, csak még izgalmasabbá tette az egészet. Estére sokkal jobban elfáradt, mint a korábbi napokon és sajnálta, hogy csak az utolsó pár napban élvezhette így a tábort. Holnap lesz az utolsó nap, a jutalomnap - ahogy az edző mondta. Délelőtt egy strandra mennek a közeli városba, délután, a hazaúton pedig megállnak a szabadstrandon, ha jó idő lesz hozzá. De ma este még lesz szabadfoglalkozás, esetleg focizhatnak is egy utolsót még a faházak között.

 Az este úgy telt, ahogy várta, szinte az őrületig fokozták a hülyéskedést. Az utolsó itteni este tudata még jobban megbolondított mindenkit. Holnap mennek haza. A zuhanyzás közbeni szivatások tovább tartottak, előtte a foci is gyakrabban torkollott hangos rögbiszerű játékba, ahol végül egyszerre többen is a földön kötöttek ki, függetlenül attól, hogy a labda merre van éppen.

Már ő volt az egyik leghangosabb közöttük. Néhányaknak persze nem tetszett és inkább otthagyták a játékot - egy pillanatra eszébe jutott, hogy pár napja még ő is morogva húzódott félre és hagyta, hogy a nagyhangúak játszanak és ökörködjenek egymással. Most ő lett a nagyhangú, de nem érdekelte. Izgatottan várta a következő lehetőséget, hogy ne a focival foglalkozzanak.

 Lefekvés után többeknek sem akaródzott elaludni. Dobálták egymást és az egyik fiút az emeletes ágyról is sikerült lerángatni. Ő a takaró alól figyelt és izgatottan nézte a hirtelen kibontakozó, aztán egy pillanat alatt véget érő harcokat. Az egyik utolsó ilyenben ő is részt vett, sikerült az egyik törölközőt rádobó fiú ágyára átugrania, majd legurultak az alsó ágyról a földre. Néhány percnyi birkózás után, amikor már hárman hemperegtek a földön, szinte egyik pillanatról a másikra öntötte el az ijedtség.

Tudatosult benne, hogy már nem birkózni akar a két fiúval, hanem magához szorítani őket és a legszívesebben csak összegabalyodna velük. Az ágyékán lüktető bizsergés egyre veszélyesebbé vált és megijedt, hogy valamelyik fiú észre fogja venni. 

Egy pillanat alatt eltűnt a lelkesedése és az energiája, amivel egyik ellenfelét tartotta és hamar hagyta magát leteperni. Az egyik fiú néhány másodpercig még feküdt rajta, erősen leszorítva, majd a győzelme tudatában diadalmasan kibogozta magát a  szorításból és a harmadikkal folytatta a küzdelmet.

Ő gyorsan visszamenekült az ágyába. Igyekezett úrrá lenni az érzésen és a hirtelen jött ijedtségen. Aztán az ijedtség néhány perc alatt szorongássá vált. Hogy fogja elviselni, ha ilyen erős ez a furcsa vágy. És mi lesz, ha kiderül? Egyáltalán hogy fogja eltitkolni? Félelmetes kérdések kergetőztek a fejében, miközben a takaró alól követte a többi fiú ökörködését.

 Aztán legyőzte az álmosság és már inkább arra gondolt, hogy milyen kár, hogy mindez holnap véget ér. Közben azt is tudta, hogy olyasmi kezdődött el, ami nagy változást fog hozni az életében.

Folytatás...