Úgy látszik, sokaknak a kollégium volt az első fiús élmények helyszíne. Belegondolva nem is csoda, hiszen fiatal srácok vannak hosszú ideig összezárva, előbb-utóbb jó eséllyel gabalyodnak valahogy itt egymásba. Sportolás, suli, a kollégiumi élet, aztán a szobák saját kis világa a tanulással, ökörködéssel, ivászatokkal, birkózásokkal, barátságokkal és néha utálkozásokkal. Ahogy a tiniévekben ez normálisnak mondható. Nekem is innen van az első fiús élményem, ami hasonlóan pár ittenihez ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik korábbi szokásos kis meccsünk.

 Érettségire készültünk. A négyfős szobában Danival és Robival hárman laktunk, mert a negyedik srác év közben kiköltözött és senki nem jött a helyére. Élveztük a tágas szobát és raktárnak használtuk az üresen maradt felső ágyat. Elég gyakran hülyéskedtünk, fociztunk, birkóztunk a szobában, néha ketten, néma mindhárman, mindenki mindenki elleni, vagy valamilyen kettő egy elleni felállásban. A harcok többnyire vacsora után, zuhany előtt törtek ki mindenféle mondvacsinált ürüggyel. De persze nem is az volt a lényeg, hogy épp fociban, verekedésben, birkózással vagy szivacslabdával kapura dobásban nyer valaki. A lényeg maga a nyerés volt és hogy le lehet gyűrni a másikat. Vagy a másik kettőt, ami a legnagyobb dicsőség lehetett, ha épp mindhárman részt vettünk benne. Na nem mintha bármi tétje lett volna, utána ugyanúgy elmentünk zuhanyozni, legfeljebb pár percig még lehetett oltani a bénaságával a legyőzöttet.

Általában a kis gumilasztinkkal vagy a szivacslabdával kezdődött mint foci vagy kapura dobálás, de gyakori volt, hogy óvatos boxmeccs vagy ha "véletlenül" gáncsolás is történt, akkor mindketten vagy mindhárman lent maradva a földön vagy az egyik ágyon végül birkózássá fajult a meccs.

 Ezúttal is zuhanyzáshoz készültünk, túl a vacsorán. Dani és én is már egy szál alsóban túrtuk a szekrény a törülköző és a zuhanyzós cuccok után, Robi még a farmert hámozta le magáról a szoba túlsó végén. Épp megtaláltam a tusfürdőmet valahol a szekrény mélyén, amikor egy csattanást hallottam, majd káromkodást és röhögést egyszerre. Ahogy rögtön felismertem, Robi egy csípősre sikerült dobással találta el Danit a szoba másik végéből. Már tudtam mi következik, a röhögésbe némi jajgatás vegyült, ahogy Dani lerohanta a srácot és egyik kézzel a nyakát átfogva próbálta a gyomrát püfölni. A pucér hason csattant is néhány jól sikerült ütés, a röhögésbe már néhány alaposan eltúlzott fájdalmas kiáltás is vegyült.

- Bazmeg, segíts már lenyomni ezt a köcsögöt! - kiabált Dani, közben próbálta a testsúlyával ledönteni a lábáról. Robi rendesen állta a támadást, hangosan vihogva sorozta a szabad kezével Dani oldalát. Ő erre kicsit felszívta magát, sikerült lenyúlnia ellenfele combja mögé és elemelte a lábát a padlótó. Erre Robi elvesztette az egyensúlyát és Daninak végre sikerült az alsó ágyra ledöntenie. Robi az utolsó pillanatban átfogva a nyakát magával rántotta. Gondoltam, itt az idő, odaléptem és a küzdők fölé hajolva elkezdtem bökdösni Robi oldalát. Tapasztalatból tudtam, hogy milyen rosszul bírja a csiklandozást, nem is lepett meg a reakciója.

-Á, te rohadék! - kiabálta fejhangon, közben szinte visított a nevetéstől. Próbált volna felugrani, de az alul lévő Dani jó fogást talált rajta és a felsőtestét magához szorítva tartotta. Robi próbálta a lábát felhúzni, hogy elszakadjon ellenfelétől, de lefogtam a lábát, majd átvetettem magam rajtuk, mintha csak lóra ülnék és a combjára ültem. Hangosan ziháltak már mindketten, Dani veszett erővel szorította magához a közben vele teljesen szembe fordult srácot, aki tehetetlenül, vihogva és rángatózva tűrte, hogy az oldalát szurkálva csiklandozom. A lábával próbált kalimpálni és a hátamat rugdosni, de a combján már teljes súlyommal ránehezedve ültem, Dani pedig próbálta szemből a lábával is átkulcsolni a lábát, ami végül sikerült is. Úgy tűnt, hogy teljes a győzelem.

- Na, mi van?! Ennyi voltál? - kezdte Dani ellenfele alatt szuszogva a cukkolást. Én még bevittem egy jó mély bökést Robi oldalába, aki felvisított megint.

- Végetek! - mondta két szuszogás között, amire Dani felvihogott és még jobban szorította a srácot. A mellkasuk Dani szorításától egymáséhoz feszülve próbált valahogy levegőhöz jutni. Robi tett egy kísérletet, hogy Dani vállgödrébe szoruló fejével valahogy oldalról megkoccintsa a srác fejét, de nem sikerült eleget mozdulnia hozzá. Dani felröhögött a kísérlettől és tovább szorította Robit.

- Na, ennyi?!  - kérdezte megint, hangosan zihálva az erőlködéstől, hogy magához szorítsa. Erre Robi felnyögött, a fejét erőlködve feljebb emelte és az állát erősen Dani nyakába mélyesztette. Hangos kiáltás, majd reflexből lazított a szorításon. Erre Robi feljebb tudta emelni a fejét és hirtelen ötlettől vezérelve kicsit beleharapott Dani nyakába.

- Ááúú! Kibaszott vámpír, bazdmeg! - Kiáltott fel Dani - Megharaptál te köcsög!

Robi csak vihogott és próbált a meglepetéstől felocsúdó srác szorításából kiszabadulni. Éreztem, hogy majdnem sikerül is neki, ezért először csak lehajolva próbáltam leszorítani, de aztán feladva a combján üldögélést végigfeküdve rajta próbáltam lent tartani. Dani halkan felnyögött, ahogy így már mindkettőnk teljes súlya nehezedett rá.

- Ezaz! - nyögte mégis zihálva - ne engedd a vámpír köcsögöt kiszabadulni!

Robi már teljesen kiszabadította a fejét és az egyik karját is Dani szorításából, a mellkasa még Daniéhoz feszült, de próbálta magát kitépni az alul fekvő karjai közül.

 Ahogy az áldozatunk eltolta magát Danitól, ledőltem róla és próbáltam oldalról átkulcsolni mindkettőjüket, hogy Robi ne tudjon kiszabadulni. Aztán valahogy még feljebb tolta magát, szinte teljesen kiszabadítva a felsőtestét a kulcsolásból. Én már teljesen lecsúsztam róluk oldalra. Megragadtam a karját, lábammal még mindig kulcsoltam oldalról mindkettőjük lábát, egymáshoz bilincselve őket, amíg egy mozdulattól teljesen oldalra dőltem. Valahogy magammal rántottam Robit is, lábai is valahogy kigabalyodtak kettőnk lábainak kulcsolásából és oldalra lökte magát, teljesen kiszabadulva Dani fogságából. Engem is ellökött magától és megint szabad volt. 

- Mi van, rohadékok!  - kiabálta nevetve - Ennyi volt? 

Dani fáradtan és izzadtan lihegett tovább, már meg sem próbálta visszahúzni magához a srácot, aki az én kulcsolásomból is kibogozta magát. Az oldalára dőlt Dani mellé és ő is izzadtan lihegve próbálta összeszedni magát. Én mellettük feküdve vártam, hogy folytatódik-e még a harc, de mindketten ki voltak fulladva és csak röhögcsélve feküdtek egymás mellett. 

- Legközelebb kiiszom a véred! - röhögött tovább Robi.

- Köcsög vámpír, tényleg megharaptál bazmeg? - vihogott Dani is kifulladva és lihegve közben. - Legközelebb átharapom a torkod! 

- Két hülye vámpír! - jegyeztem meg - Mi van akkor, ha vámpírok egymás vérét isszák? 

- Nem tudom, de legközelebb kiszívom a köcsögöt! - röhögött Robi.

Néhány percig csak pihegtek egymás mellett, én oldalról néztem őket, aztán elunva feltápászkodtam, hogy zuhanyozni menjek. Összeszedtem magam és elmentem zuhanyozni. Mire visszaértem, mintha azóta sem történt volna semmi. Egymás mellett feküdtek ellazulva. 

- Na  mi van, elaludtatok? - kérdeztem. Lassan elkezdték összeszedni magukat. Robi felült, aztán Dani is követte és szedelőzködni kezdtek. 

- Zuhanyozz le, hogy amikor a véredet szívom ne a koszos nyakadat harapjam át, köcsög! - szólt oda Robi Daninak, mire az csak felröhögött - Rohadt vámpír! 

Aztán ők is elmentek zuhanyozni. Mire visszaértek, én már eldőltem a saját ágyamon. Valami történhetett a zuhanyzóban, mert hangosan röhögve, egymást lökdösve tértek vissza. 

- Ez a köcsög mögém jött és megharapott, bazmeg! - újságolta hitetlenkedve Dani, és mutatta a nyakát felém. valami halvány nyom mintha tényleg látszott volna a nyakán. Robi csak nevetgélt és a hasát fogta. - Azért ennyire nem kellett volna gyomron vágnod, majdnem lerókáztalak. Még mindig fáj, bazmeg! 

- Te hülye vagy! - viszonozta Dani. Mint kiderült, a meglepetéstől hátraütött és könyökkel egy jókora gyomrost adott Robinak. 

- Két hülye. - mondtam - ha éjjel arra ébredek, hogy egymás vérét isszátok, bazmeg, hozok valami karót meg fokhagymát. Köcsög vámpírok! - erre mindketten felnevettek. Aztán Dani folytatta. 

- Mi van, ha két vámpír van egy szobában egy nem vámpírral? - vigyorgott - Nem kell egymás vérét szívnunk, itt a fincsi kaja! - már nevetett. Tudtam, hogy Robi is kapni fog az alkalmon és már vártam, hogy nemsokára ők ketten fognak engem letámadni. Szerencsére lenyugodtak kicsit az alváshoz készülődve. Fogmosás, dumálgatás, ahogy lenni szokott. Az este folytatódott a megszokott medrében. Csak valahogy közben elképzeltem, hogy ezek ketten letámadnak és finoman a nyakamba próbálnak harapni. És miközben ezt elképzeltem, néztem őket, amint az alvós alsójukban tesznek-vesznek, vagy a világ legtermészetesebb dolgaként egymást gyűrik és bírkóznak vagy lökdösődnek egymással.

 Közben pedig olyasmit éreztem, amit eddig nem. Furcsa, várakozó izgalmat. Soha nem tűnt fel, ha két comb összeér vagy két váll egymáshoz simul, De valami most átkattant bennem, de közben mégis ismerős volt az egész. És minden ilyen apróság mintha megbabonázott volna, ahogy néztem őket. Szinte azonnal meg is ijedtem ettől az érzéstől. A jóleső izgalomtól és a bizsergéstől, amit okozott. Ez két srác, bassza meg! A szobatársaim. És egy pillanat alatt átvillant rajtam a félelem. Mi lesz, ha megérzik ezt az izgalmat bennem, vagy azt, hogy hirtelen úgy kezd jólesni egy ilyen küzdelem, ahogy eddig sosem. 

Bele se mertem gondolni, hogy mi lesz a következménye, vagy mit fognak azután gondolni. Próbáltam magam erőszakkal lecsillapítani és elterelni a figyelmem az egészről. De a gondolat már elültette bennem a félelmet. És közben az izgatott várakozást is. Ez a kettő küzdött bennem egyszerre. 

Mennyire jó lenne! És közben nehogy mégis megtörténjen!

Aztán végül megtörtént, még aznap éjjel, de egész másképp, mint amire számítottam. Folyt. köv... --> a folytatás