2. rész folytatása...

  Ketten maradtunk, rajtunk kívül már csak a szőnyeg szélére keveredett, alaposan egymásba gabalyodott négyes birkózott. Elléptem a másik szabadon lévő sráctól és pár másodpercig csak néztük egymást. Valahogy nem akarózott megtámadnunk egymást, a pár másodperccel ezelőtt befejezett hármas küzdelem alapján félő volt, hogy mindketten leesnénk, ha most birkózni kezdünk. Biztos voltam benne, hogy ha nekem támad, nem hagyom magam a szőnyeg szélére rángatni, inkább ledöntöm valahogy a lábáról. Ő sem nagyon iparkodott, hogy nekem támadjon.

 Lenézve közben figyeltem a szélen egymást gyúró négyest és észrevettem az egyik srácot, aki szinte teljesen kiszabadította magát az egymásba fonódó végtagok közül és már mellettük térdelt, próbálva egy másik srácot is elszakítani, hogy lelökhesse. Szinte ugyan abban a pillanatban mozdultunk az előző ellenfelemmel, mindketten odavetődtünk. Én elkaptam a négyesből szabadulni próbáló térdelő fiú jobb karját és húzni kezdtem oldalra, a másik srác térdre esve mellette a derekát fogta át és próbálta eldönteni. Kicsúszott a kezemből, majdnem el is estem, de a másik srácnak közben sikerült elszakítani a négyes csoporttól. Arrébb tántorogtak úgy fél métert, majd megint térdre estek lehúzva egymást. Alkalmi szövetségesem próbálta a srác nyakát átfogva maga alá gyűrni. Visszaléptem hozzájuk és megint megragadva a karját sikerült arrébb húznom mindkettőjüket. Még egy lökés, és mindketten ledőlnek a szőnyegről, de a társam időben kapcsolt és elengedve az áldozata nyakát egy mozdulattal valahogy ellökte magától és begurult a szőnyeg közepe felé. Még egy nagy lökés és a magára hagyott áldozat már lent is volt. Újabb közös siker! Igaz, megpróbáltam mindkettőjüket lelökni, de ez se rossz, ahogy sikerült.
 A kintről kiabáló most már elég népes társaságnak is tetszett az újbóli összjáték. Maradt az egymást gyűrő trió és mi ketten. Mivel bevált, már szinte biztos voltam benne, hogy nem fogunk egymásnak esni, hanem megpróbálkozunk még egy hasonló közös akcióval. A lent egymásba gabalyodó hármas közben már félig lelógva a szőnyegről bármikor legurulhatott, lerántva egymást is, így megvolt a következő terv. Odaugrottunk és közös erővel löktünk egyet az éppen felül lévő srácon, akit valahogy a másik kettő ugyanebben a pillanatban eltolt magától és szinte lerepítették a szőnyegről. 

 Négyen maradtunk a szőnyegen. A lent egymást satuba fogó páros és mi ketten külön-külön, állva a szőnyegen. Most jöhetett el az idő, hogy egymással is megküzdjünk. Amint megszabadultak a harmadik fiútól, a másik kettő, mintha megbeszélték volna, az együtt leeséstől és tőlünk félve egy pillanat alatt elengedték egymást és egy lendülettel vetődtek be a szőnyeg közepe felé. Amint leérkeztek, mintha szét sem váltak volna, megint rögtön egymásnak estek. Őket szétszakítani esélytelennek tűnt, együtt felemelni vagy középről együtt letolni őket szintén. Jöhetett az alkalmi szövetségesem elleni küzdelem, ideje volt, hogy végre elintézzük egymást. Szembe fordulva egymással, mélyre lehajolva kerestük a támadás lehetőségét.

 A lábunk mellett közvetlenül az egymásba kulcsolódó páros közben oldalra gurult és valahogy megint a szőnyeg szélére kerültek. Egy pillanatig azt hittem, hogy a másik fiúval mégsem támadunk egymásnak, hanem elintézzük a másik kettőt, ezért még nem rontottam neki. Aztán némi kiabálás és röhögés hangzott oldalról és azt láttuk, hogy a két lent küzdő fiú valahogy kibogozták magukat egymásból, majd feltérdelnek egymással szemben és egymás karját lefogva feszülnek egymásnak. Hullafáradtak voltak mindketten, már inkább csak pihentek egymásnak feszülve.Egy ideig így pihentek fogva egymást, majd egy nagy lökéssel eltolják magukat a másiktól. Mindketten a szőnyeg közepe felé vetődtek és egy mozdulattal fel is álltak. Négyen maradtunk, a szőnyeg képzeletbeli középpontját körül állva, ugrásra készen, nagyjából egy lépésnyi távolságra egymástól. Mindenki alaposan ki volt már fáradva, izzadtan kapkodtuk a levegőt és figyeltük egymást, ki mozdul meg először. A következő pillanatban a balra lévő fiú - volt szövetségesem - egy hatalmas vetődéssel felém ugrott, vele szinte egyidőben a szemben álló srác is megmozdult.A jobb oldali fiú kicsit későn kapcsolt, a szemben lévő srác ott termett és egy hatalmasat lökött a mellkasán, amitől ő hátra tántorodva a szőnyeg szélére lépett. Odaért a támadója is és vállal még lökött rajta egyet. A másik fiú megpróbálta elkapni, hogy belé kapaszkodva magával rántsa, de a támadó lehajolva kibújt a majdnem sikeres ölelésből és a srác már lent is volt. Hárman maradtunk.

A rám vetődő fiú a vállamnál próbált megtolni, de egy kicsit oldalra hajoltam, a keze lecsúszott a vállamról és mellkassal ütköztünk egymásnak. Sikerült annyira elfordulnom, hogy a lendülete megtörjön és ne a szőnyeg széle felé dőljünk el, hanem kicsit oldalra, habár még mindig veszélyesen közel a szélhez. A vállamról lecsúszott karjaival végül szemből a nyakamnál ölelt át, én mindkét karommal a derekát húztam magamhoz és így szorosan szemből átölelve egymást dőltünk az oldalunkra.A harmadik srác akkor ért oda, amikor épp leérkeztünk a szőnyegre és próbált lökni rajtunk egyet, hogy mindketten leguruljunk, de túl nagy lendülettel estünk és nem sokat tudott tolni rajtunk. Ahogy egymást szorosan ölelve leérkeztünk, én voltam közelebb a szőnyeg széléhez, de tudtam, hogy az ellenfelem velem együtt fog legurulni róla, ha úgy alakul, olyan szorosan fogtuk egymást.  A harmadik srác mellénk térdelt és megpróbált alánk nyúlva együtt lefordítani minket és sikerült is egyszer átfordítania minket egymáson, így most a párom feküdt már egészen a szélen. Kétségbeesetten szorított magához és megéreztem, hogy az egyik lábát befeszíti a lábaim közé és a lábaival szorosan átkulcsolja a bal lábam. Reflexből én is rászorítottam a lábára. Pár másodpercig eltartott, míg a harmadik fiú megint összeszedte magát. Ebben a kulcsolásban kizárt dolog, hogy egyikünk leessen. Vagy mindketten egy emberként egymást szorítva gurulunk le vagy egyikünk sem. Csak szorítottuk egymást és akkor megint megéreztem. Ugyan az a furcsa, fantasztikusan jó érzés, a bizsergés, ahogy egymásnak feszülünk, csak sokkal erősebben, mint korábban. Most szemből öleltük egymást a szivacsba süppedve, teljes erővel egymáséhoz préselve a mellkasunkat, miközben a lábaink egymásét kulcsolták ugyanilyen szorosan. A jó érzés csak erősödött, ahogy éreztem a mellkasának az emelkedését és süllyedését a mellkasomhoz szorítva. Fáradtan kapkodtuk a levegőt mindketten, ő is minden erejét beleadva szorított magához. Aztán a harmadik srác megint nekiveselkedett, mellénk térdelve alánk feszítette a kezét és egy nagy nyögéssel még fordított rajtunk egyet. Egy apró mozdulat és lent vagyunk.

 Ha ekkor elengedjük egymást, talán még megúszhatjuk, de eszemben sem volt lazítani ezen a fantasztikus szorításon, sőt, ahogy a srác megint nekiveselkedett, hogy még egy emeléssel leborítson minket, éreztem, hogy ellenfelem is szorít még egyet rajtam, a combjaink egymást szorító satuja még feszült egy kicsit, az álla a nyakamba mélyedt, aztán egymásba fonódva tétlenül hagytuk, hogy a harmadik srác egy erőteljes mozdulattal a következő pillanatban lelökjön minket.   A szivacsról leérve egymásra zuhantunk de még mindig szorítottuk egymást. Meghallva a fent maradó győztes és a többiek kurjongatását, kicsit lazult a szorítás, aztán nagy nehezen elkezdtük elengedni egymást. Lassan ment, szinte alig hallottam a körülöttünk lévőket. Először kicsit meglazult az ölelés, aztán megéreztem a másik fiú lábainak a lazulását. Most azt éreztem, hogy bárcsak így maradhatnánk még egy ideig. És amint ez bevillant, meg is ijedtem ettől a gondolattól és majdnem teljesen elengedtem a fiút. A combjai még mindig szorították a combomat és én is szorítottam őt, de ez is lazult egy kicsit.

 Az oldalunkra fordultunk, a testünk kicsit eltávolodott egymástól, szinte hiányzott a forrósága, de a lábaink még kulcsolták egymást. Kicsit lazított a combjain, én is ellazultam és ekkor találkozott a tekintetünk. Szélesen mosolygott, és ahogy egymásra néztünk, megint visszaszorított egy pillanatra a lábával. A sportos forró combok szorítása megint felfokozta azt a fantasztikus izgalmat, amit épp próbáltam csillapítani. Néhány másodperc eltelhetett így, amikor a srác talán megijedt, vagy rádöbbent, hogy már túl sokáig vagyunk így, de hirtelen ellazult. Én is elengedtem és már csak feküdtünk egymással szemben, aztán lassan, mintha szándékosan csinálná, elkezdte el kihúzni a lábát a lábaim közül. 

   Hihetetlen lassúsággal történt, ahogy a combjai kisiklottak a combjaim közül, aztán a másik lábát is lecsúsztatta az enyémről végig a szemembe nézve és mosolyogva hozzá. A szívem a torkomban dobogott és nem a fáradtságtól. Aztán már nem értünk egymáshoz, csak feküdtünk és próbáltuk kipihenni a küzdelmet. A többiek már szervezték a következő menetet, egy még bele fog férni, de én csak erre az utolsó pár percre tudtam gondolni. Hihetetlen jó érzés volt, ijesztő, bizsergető és megint szerettem volna átérezni. És a fiú itt mellettem? Jóbarátom, osztálytársam, de most egész másképp gondoltam rá. Valaki, akivel szeretnék együtt lenni. Vagy csak szeretném, hogy egymáshoz érjünk, átöleljük egymást. Bármit, csak egymáshoz érjünk. 

 Ettől a gondolattól egészen megrémültem és le is hűtött hirtelen. Oldalra néztem és láttam, hogy ő is rám néz,  megint mosolyog egyet. Aztán pár másodperc múlva elkezdett feltápászkodni. Felállt, én is felültem, aztán láttam, hogy a kezét nyújtja.Megfogtam a kezét, megszorította és egy mozdulattal felrántott. Egymásra mosolyogtunk, aztán csatlakoztunk a többiekhez, hogy hullafáradtan, izzadtan lenyomjunk még egy küzdelmet. De végig azon járt az eszem, hogy hogyan tovább és mit kezdjek ezzel a dologgal. Éreztem, hogy a másik fiú sem volt közömbös az élmény iránt, fel volt adva a lecke, hogy hogyan tovább... Ekkor még nem gondoltam, hogy néhány hét múlva megkapom a választ erre a kérdésre.   

FOLYTATÁS -  4. (utolsó) rész