3. rész folytatása

Az utolsó játékban viszonylag hamar lelöktek, de nem is bántam, mert hullafáradt voltam. Utána élvezettel és már kicsit más szemmel néztem a süppedős szivacson küzdő fiúkat. Előző köri nagy ellenfelemmel és barátommal most nem akadtam össze, mert ő egy kaotikus, öt főből álló csoport birkózásába keveredett bele, én pedig egy másik fiúval kezdtem birkózni, amíg meg nem lökte valaki úgy, hogy még belém kapaszkodva magával tudott rántani és mindketten leestünk.Az előző ellenfelem kicsit tovább bírta. Az ötfős csoport valahogy kettészakadt és ő két sráccal összegabalyodva hempergett, amíg azok valahogy ki nem lökték közösen és folytatták egymással. Fél perc padlón hanyatt fekve pihenés után felállt, odajött mellém, a karját barátságosan átvetette a vállamon és együtt szurkoltunk tovább a még fent lévőknek. Érződött a társaság fáradtsága, mert sokkal kisebb lendülettel, hosszú és lassan folyó birkózásokkal zajlott a küzdelem. Volt, hogy ketten vagy hárman hosszú másodpercekig csak szuszogtak és pihentek egymáson, amíg össze nem szedték magukat és folytatták olyan intenzíven, ahogy erejükből telt. A játék vége egy hármas döntetlen lett, mert a lent egymást gyűrő trió valahogy a szőnyeg szélére keveredett, amíg végül egymásba gabalyodva, együtt gurultak le a szőnyegről.Egy kis vitatkozás, ahogy ez lenni szokott, de végül megegyeztek a döntetlenben. És már egyiküknek sem lett volna se kedve, se ereje, hogy ők hárman játszanak egy döntőt. Az időbe se fért volna bele talán, mert amilyen félhulla állapotban voltak, valószínűleg az első pillanatban ledöntötték volna egymást és sosem jutnak már el a szőnyeg széléig.

 - Ez fasza volt! - mondta a még mindig a vállamat átkaroló ellenfelem, ahogy megindultunk az öltöző felé. Én is átkaroltam, ahogy haveroknál szokás, de volt ebben valami jó érzés, amit korábban nem éreztem. És azt is tudtam, hogy a játékunk és a végén érzett bizsergés az, amitől így megváltozott számomra ez az eddig ártatlan gesztus. Jó érzés volt, hogy így mentünk egymás mellett az öltözőig. 

 Ezután minden a szokásos módon zajlott. Zuhanyzás, ökörködés a zuhanyzóban, öltözés és hazaindultunk. A barátom még elköszönéskor egyszer meglapogatta a vállam, ez kicsit új volt, de nagyon jó érzés. Én elég esetlenül viszonoztam valahogy, de akartam, hogy tudja: ez jó dolog és örülök neki. És bíztató volt ez az újdonság. És ijesztő is közben.

 Nagyjából három hét telt el eseménytelenül, de az eddiginél valahogy gyakrabban keveredtünk egymás mellé, kerestük egymás társaságát. Ha délután suli után elmentünk egyet sörözni, egymás mellé ültünk, a hétvégi bulira is együtt mentünk. És ahányszor egymás mellé keveredtünk, kerestük egymás érintését. Sosem hittem volna, hogy ennyire természetes és ennyire jó érzés tud lenni, hogy egy sörpadon egymás mellett ülve összeér a combunk, egy bulin csapatban táncolva egymást karoljuk át és utána egymásba kapaszkodva megyünk a buli után a buszmegállóig.   Aztán eljött az a bizonyos este, amikor a véletlen érintések és a jó érzés nyíltan azzá vált - legalábbis egymás előtt nyíltan - ami valójában volt. Vágy. Vagy csak vonzalom. Szerettem is őt nagyon, de szerelemnek talán nem nevezhető. Lányba voltam szerelmes már többször azelőtt és az más volt. Ez annál valahogy kevesebb volt, ami a külsőségeket és az intenzitását illeti, de közben meg sokkal többnek is tűnt. Vagy mélyebbnek? Nem tudom. De vágytam az érintésére és a közelségére. És úgy tűnt, hogy ez kölcsönös. Sőt, valójában ő többször alakította úgy a helyzeteket, hogy egymás mellé keveredjünk, többször karolt át csak úgy, barátságosan vagy ült úgy mellém, hogy egymáshoz érjen a vállunk vagy összeérjen a combunk. És én imádtam ezt az érzést.

  Egy péntek esti házibuli után voltunk egy osztálytársunknál. Egyedül élt az anyjával, aki hosszúhétvégére elutazva ott hagyta a házat, így ottalvós volt a buli. A társaság egy része éjjel hazament, hatan a házban maradva elosztottuk egymás között a szobákat  Nem volt kérdés, hogy kivel fogok aludni és ez rendesen izgalommal töltött el. Sorban még le is zuhanyoztunk, ami segített kicsit józanodni is és elvonultunk a szobákba. 

Egy kihúzható kanapé és egy hatalmas ágy is volt a szobánkban, úgyhogy elvileg bőven volt hely. A barátom levetette magát a kanapéra félig kijózanodva és csukott szemmel mosolygott.  Mellé ültem és ásítottam egy nagyot, amire lejjebb csúszott mellettem és rám hajtotta a fejét, mintha aludni akarna. Csukott szemmel szuszogott így pár percig. Jó érzés volt, finoman átkaroltam és én is becsuktam a szemem. Legszívesebben reggelig így maradtam volna vele. Pár perc után már félálomban megéreztem, hogy mozdul egy kicsit, még szorosabban hozzám simult és az egyik karját mögém szuszakolva ő is átkarol. Kényelembe helyezte magát. Egymáshoz koccant a fejünk, éreztem a lélegzetét, a teste melegét, szinte egész testtel egymáshoz simultunk. Nem tudom, mennyi idő telt el így, de elbóbiskoltunk mindketten. Arra eszméltem, hogy a keze a mellkasomon pihen és forró lélegzete a nyakam csiklandozza.

 A következő pillanatban egy halvány, finom puszit éreztem meg a nyakamon. Kinyitottam a szemem és rá néztem. A szemembe nézett és mosolygott. Visszamosolyogtam rá és nagyon hosszú ideig csak néztük egymást. A kezem a mellkasomon lévő kezére tettem és kicsit megszorítottam. Szorosan egymáshoz simulva mélyen egymáséba fúródó tekintettel centikről néztük egymást. Hosszú percek teltek el így, aztán lassan közelíteni kezdett az arcával, lassan, nagyon lassan egészen addig, amíg már közvetlenül az ajkaimon éreztem a lehelletét. Aztán egy gyorsabb mozdulattal megcsókolt.   Tudtam már, hogy ez következik, mégis villámcsapásként ért. Puha ajkai csak egy pillanatig érintették az enyémet és egy rövid cuppanás után el is szakadt tőlük. Kicsit eltávolodott és megint csak mosolygott és néztük egymást. Őrült jó érzés volt az egész. Felbátorodtam és most én kezdtem közelebb hajolni egy kicsit, amíg megint össze nem érnek az ajkaink. Ő nem mozdult, csak mosolygott és várta, hogy megint összeérjünk. Kicsit szorított az ölelésen, aztán megérkeztem és finom puszit nyomtam az ajkaira. Nem akaródzott eltávolodnom tőle és gyorsan még két puszit adtam a szájára, aztán eltávolodtam.

 Hangosan felnevetett és olyan gyorsan, hogy nem számítottam rá, egy pillanat alatt megint megcsókolt. Nem hagytam magam, nem akartam hogy az ajkaink elszakadjanak egymástól ezért elengedtem a kezét és a tarkója mögé nyúltam, hogy finoman magamhoz szorítsam. És így most csókolózni kezdtünk. Eddig ezt csak lánnyal csináltam, fiúval soha nem volt még ilyen élményem. Még csak hasonló sem. Az egész érzés új volt, az öleléssel, egy fiú testének a forróságával a csókról nem is beszélve. Nagyon forró és nagyon intenzív érzés volt. 

 Már az első pillanatban tudtam, hogy ez sokkal jobb, mint eddig bármi, amit lánnyal éreztem. Lassan és alaposan csókolóztunk, ízlelgettük egymás ajkait. Megéreztem a kezét a tarkómon, egyre szorosabban szorítottuk magunkhoz egymást és egyre vadabbul csókolóztunk. Talán egypercig tarthatott, amikor megszűnt minden bátortalanságom, ami még nyomokban megvolt és az egész testemmel érezni akartam, miközben csókolózunk. Ő is felbátorodott, mert az ajkaink egyre vadabb birkózása közben néha megéreztem, hogy hatalmasra nyitja a száját, mintha fel akarna falni és már a nyelvével is támad.

Pont ugyanígy viszonoztam és a nyelvünk is beszállt a csókolózásba. Soha nem volt még ennyire intenzív élményben részem. Mintha valami kábítószer hatása alatt lettem volna, úgy eluralkodott minden porcikámon a vágy iránta. Sokáig csináltuk ezt, megbecsülni sem tudom, hogy meddig. Magamra húztam a kanapén és szoros ölelésben folytattuk egymás felfalását. Furcsa keveréke volt ez a vad csókolózásnak, birkózásnak és a szeretkezésnek. Talán mert két egyforma test, egyforma száj és nyelvek gyűrték egymást, azért volt ilyen intenzív élmény. Egy lánnyal egész más, lassabb és óvatosabb az egész. Itt szégyentelenül, vadul falhattuk egymást. Majd bele őrültem, annyira vad és annyira jó volt.
 Egy idő után, mintha elfáradtunk volna, kisebb intenzitással folytattuk, aztán a kanapént az oldalunkon feküdve, egymást átkulcsolva pihentünk egy ideig. Ő unta meg hamarabb a pihenést és elkezdte kibogozni magát az ölelésemből. Felült a kanapén és egy villámgyors mozdulattal levette a pólóját. Aztán elkezdte lerángatni rólam is. Felültem én is, hogy segítsek neki, de amint sikerült, visszahúztam a kanapéra és megpróbáltam megint magamhoz húzni. Nem hagyta magát és kibontakozott a karomból.- Gyere! - mondta halkan és a karomnál fogva felhúzott a kanpéról és magával húzva ledőltünk a hatalmas ágyra. Most már egy szál alsóban fonódtunk egymásba és kezdődött elölről. A finom puszikat pár másodperccel később már fel is váltotta ugyanaz a vad smárolás, amit nemrég abbahagytunk. Az, hogy most közvetlenül a testemen éreztem a testét, csak még tovább fokozta a vadságot. Nem volt már mit szégyellni, néha átfordulva egymáson faltuk egymás nyelvét, száját aztán mellkasát, hogy utána megint egymás nyelvét és ajkait faljuk fel. Sokáig tartott és utólag belegondolva elég hangosak is voltunk; nem tudom, a többi szobában hortyogó osztálytársak mit hallottak az egészből. Hajnalig tartott életem eddigi legjobb őrülete ezzel a fiúval. Eszünkbe sem jutott ennél a fajta szeretkezésnél tovább menni, egyszerűen így, csókolózás és egymás szorítása közben jutottunk el az élvezetig. Pont ennyi kellett mindkettőnknek és ez így volt tökéletes.

 Reggel egymást ölelve ébredtünk és egy finom csókolózás után öltöztünk csak fel, hogy kimenjünk az ébredező többiekhez. Nem beszéltünk róla igazán sosem, nem volt szerelem, se különösebb romantikázás. Egyszerűen a világ legtermészetesebb dolga lett, hogy ha alkalmunk volt rá, akkor azonnal egymásnak estünk és csókolóztunk egy vadat, vagy ha alkalmas volt rá a hely és az idő, akkor - néha talán túl nagy kockázatot is vállalva - őrült jókat szeretkeztünk egymással.

 Ez lett abból a finom, bizsergető érzésből, amit egy tesiórán megtapasztaltam.  A gimnázium végéig csináltuk ezt egymással, de utána elváltak az útjaink. Egyetemistaként még néha-néha találkoztunk, párszor szeretkeztünk is egy vadat, aztán megritkultak és végül el is maradtak ezek az alkalmak. Mindketten éltük a magunk életét tovább  más társasággal, bartánőkkel, bulikkal, de soha nem fogom elfelejteni, mennyire vad és mennyire jó volt vele minden alkalom. Ma is gyakran eszembe jut és akkor nagyon hiányzik ez a fajta élmény.