A második rész folytatása

 Nem értettem, miért, de a tábor felé indultunk. Átkarolta a vállam és húzott magával, én pedig nem ellenkeztem. Vissza akar menni a táborba? Csalódást éreztem, de közben tudtam, hogy biztos nem akarja ő sem most abbahagyni. Amikor ennyire jó volt! Nem! Ki van zárva, hogy most visszamegyünk és lefekszünk aludni, mintha mi sem történt volna. Néhány perc múlva visszaértünk. Aztán meglepődve és örömmel vettem észre, hogy a táborban nem a kis faház felé húz magával, hanem a tábor szélén, a kerítés melletti nagy, zuhanyzónak kialakított faház felé tartunk. Legalább tizenöt zuhanyzó volt egy nagy közös térben, vékony falakkal elválasztva a nagyméretű faházban, ez volt a tábor két zuhanyzója közül az egyik. És nem meglepő módon késő délután és este állandóan tele volt, főleg, mivel a tornászcsapatunk is egyszerre ment zuhanyozni, amivel nagyjából meg is töltötte a helyiséget. Persze ez is türelmetlen, röhögős, lökdösődős hülyéskedésbe fulladt mindig, néhány áldozattal, akiket aznap épp sikerült közös erővel valamelyik zuhany alá betuszkolni, hogy aztán hideg vizet zúdítsunk rá. Így késő éjjel, vagy talán már inkább kora hajnalban viszont kihalt és csendes volt minden. Andris elengedte a vállam és betuszkolt a helyiségbe a legtávolabbi zuhanyfülkébe. Mire beléptem és szembefordultam vele, átnyúlt mellettem és finoman megnyitotta a csapokat és állított rajta egy kicsit, amíg egész forró víz nem folyt ránk.  Hirtelen eszembe jutott, hogy el fog ázni a rövidnadrágunk, legalább azt levehettük volna, de mire ezt végiggondoltam, már két kéz volt a vállamon és ellentmondást nem tűrően szembe fordított magával. Egészen közel lépett hozzám, hogy a fejét szinte a nyakamba hajtotta és megéreztem az első finom csókot a nyakamban. Aztán még egyet. És ez így folytatódott néhány percig, miközben a testünk épphogy egymáséhoz ért, ő a kezeit a vállamon pihentette én pedig a derekát fogtam. Végül nem bírtam magammal, szorosabban húztam magamhoz és én is csókolgatni kezdtem a nyakát. Ő is jobban szorított és egy ideig csak egymást puszilgattuk finoman, miközben az ölelés kicsit még szorosabb lett. Már az ágyékunk és a mellkasunk is finoman összesimult és úgy csókolgattuk egymás vállát és nyakát. A legfurcsább az volt az egészben, hogy már jó ideje meg sem szólalt egyikünk sem. Se egy suttogás, se egy félhangos szó. Csak öleltük, simogattuk és csókolgattuk egymás testét. Szótlanul, hangosan szuszogva néha és közben a gyengén megnyitott forró zuhany hangja zúgott csak mellettünk.  Elég sokáig tartott és megint többet akartam belőle. Ahogy egymás nyakát és vállát csókolgattuk, az arcunk többször egymáséhoz simult, amit oldalról az arcra vagy a fülre adott gyors puszi követett. Már nem tudtam betelni a testével és a nyakra és vállakra adott csókokkal, ezért kicsit eltoltam magam tőle és s szemébe néztem. Szélesen mosolygott, aztán egy hirtelen mozdulattal eltűnt a látóteremből, ellépett tőlem és egy gyors mozdulattal lerántotta az átázott rövidnadrágomat alsóstól a bokámig. Aztán ő is letolta a sajátját, majd visszalépett egész közel és egyik kezével a derekamnál, a másikat a nyakam köré fonva magához szorított. Reflexből én is ugyanígy megszorítottam és a következő másodpercben már őrül erővel szorítottuk magunkhoz egymást. Ilyen forró és szoros ölelésben még nem volt részem. És ilyen intim közelségben sem soha.

 A teljen csupasz testek egymáshoz feszültek és az egymáshoz préselődő ágyékunk is földöntúli érzéssel égetett lentről. Soha nem volt még egy másik emberi test ennyire intim közelségben hozzám, hiába birkóztunk és gyúrtuk már egymás testét kiskorunk óta ezerféle módon, soha nem éreztem még ilyet. A combjai végigsimultak a combjaimon, ahogy szorosan hozzám feszült és még egy aprót lépett is, beszuszakolva a combját az enyéim közé, hogy biztosan ne maradjon egyetlen olyan porcikánk se, ami nem simul össze. Még egy utolsó vállakra adott puszi, aztán kicsit hátrébb hajoltunk egymástól és a következő mozdulata mindkettőnknek, mintha csak gyakoroltuk volna, az volt, hogy egymás tarkója mögé nyúltunk, másik kézzel a másik derekát húztuk magunkhoz, hogy egy vad csókolózást kezdjünk. Amint az ajkaink egymáséhoz értek, mindketten egyszerre nyitottuk hatalmasra a szánkat, hogy felfaljuk egymást. Ez sokkal intenzívebb élmény volt, mint amit a parton éreztem. Azt gondoltam, hogy abban a csókban benne volt az összes szenvedély és szeretet, amit egymás iránt éreztünk, de most döbbentem rá, hogy milyen messze voltunk még attól! Így csupaszon, egymáshoz simulva faltuk egymás száját és nyelvét. Ez volt a csúcs, nem az, amit korábban gondoltam. 

 Kicsit néha lökdöstük is egymást a vad csókolózásban és szoros ölelésben az apró zuhanyfülkében, ilyenkor, ahogy megéreztem a lábunk alatt taposott, szétázott rövidnadrágokat, egy pillanatra eszembe jutott, hogy mi lenne, ha valakinek most, hajnaltájt jutna eszébe zuhanyozni jönni. Vagy csak meghallaná valaki a két ember szuszogását és a víz csobogását és egyszerűen csak benézne, hogy mi folyik itt. Aztán a következő pillanatban már el is hessegettem magamtól a gondolatot és belefeledkeztem a csókolózásba és a hozzám simuló test forróságába. Vad és részegítő volt az élmény. Harcoltuk egymás szájával és nyelvével, közben testtel is toltuk és lökdöstük a másikat, mintha valami új küzdősportot találtunk volna ki. Párszor olyan intenzív volt ez a harc, hogy arrébb kellett lépnünk, hogy megőrizzük az egyensúlyunkat, vagy valamelyikünk háttal a kis zuhanyfülke falának dőlt és a másik teljes testével hozzápréselte. Eközben egy pillanatra sem szakadva el egymás szájától.

 Az időérzékem teljesen kikapcsolt, fogalmam sincs, meddig faltuk így egymást, de éreztem, hogy már nem bírom sokáig és tudat alatt valahogy mozgatni kezdtem a csípőmet. Megérezhette, hogy mit szeretnék, mert ő is lassan, ritmusra mozgatni kezdte az ágyékát az enyémen. Szorosan gyúrtuk egymást odalenn a csípőnkkel, miközben folytattuk a csókolózást. Andris tört ki hamarabb, talán egy-két másodperccel azelőtt, amikor már én se bírtam volna tovább. Egy halk nyögéssel elszakadt a számtól és őrült erővel magához szorított, hogy szinte alig kaptam levegőt. Megéreztem a forró leheletét a nyakamban és egy finom harapást is, ahogy az élvezése közben a nyakamba és a vállgödrömbe harapott. Ugyanebben a pillanatban tört ki belőlem is az élvezet. Szinte kiszorítottuk egymásból a levegőt, úgy öleltük a másik testét és lassú, ütemes csípőmozdulatokkal élveztünk el egymáshoz simulva. Éreztem a combomon és az ágyékomon megjelenő forróságot, ahogy az alig csordogáló víz mellett eláztattuk egymást. A nyakába csókoltam én is, kicsit felnyögött, mert lehet, hogy én is a nyakába haraptam egy pillanatra, aztán egyre lassabb mozdulatokkal mozgattuk egymást. Végül már csak mozdulatlanul, szoros ölelésben szuszogtunk egymáson, mintha összeforrtunk volna. Egy-két percig nem mozdult egyikünk sem, csak a forró leheletet éreztem a nyakamon, ahogy magához húzott. És én is hangosan ziháltam a nyakába, ahogy próbáltam lassan magamhoz térni. 

 Végül felemeltem a fejem a válláról, ahol pihentettem egy kicsit és a szemébe néztem. Mint mindig, most is mosolygott. Nem is emlékszem, mikor szólalt meg bármelyikünk utoljára, de most sem szóltunk egy szót sem. Csak néztük egymást és földöntúli boldogságot éreztem. És tudtam, hogy a szeretet, amit egymás iránt éreztünk már születésünk óta, most valami új szintre lépett. Eltartott egy kis ideig, mire ki tudtunk bontakozni egymás öleléséből, aztán Andris egy hirtelen ötlettől vezérelve visszafogott a derekamra és visszahúzott magához. A szemembe nézett és mosolygott, aztán lassan megint közel hajolt és nagyon finoman megcsókolt, mintha ez lett volna a búcsúcsók. Viszonoztam én is és még néhány percig így maradtunk. Már nem volt semmi vadulás, se egymás felfalása, se szorítás vagy egymás falhoz préselése. Lassú és szinte alig érezhető, finom érintkezés volt csak, hogy az ajkaink épphogy összeértek és ízlelgették egymásét. Nem csak az a vad harc volt fantasztikus érzés, amit eddig csináltunk, hanem ez is. Ez is egy új élmény. Furcsa, meghitt és finom mozdulatokkal simogattuk és csókoltuk egymást még egy ideig. Ez már nem az egymás teste iránt vágyról szólt, hanem valahogy tele volt az egymás iránti szeretettel. Ebben a pár percben úgy gondoltam, hogy a legszívesebben örökre itt maradnék ezzel a fiúval, így, ahogy vagyunk, egymást lágyan ölelve és finoman ízlelgetve egymás ajkait.  

 Végül sikerült valahogy elszakadnunk egymástól, hátrébb léptünk és gyorsan felhúztuk a szétázott rövidgatyánkat. Furcsa módon egyikünk se szólalt meg most sem. Valahogy nem kellett. Elzártam a vizet, de mielőtt még megindultam volna, Andris még egyszer magához húzott és megölelt. Egy utolsó puszit nyomott az arcomra, amit gyorsan viszonoztam is, amire megint szélesen elvigyorodott. Nem szólt semmit, csak ölelt még pár másodpercig a fejét a vállamra hajtva, aztán mintha mi sem történt volna, elengedett és egy gyors, finom puszit adott a számra, aztán, mintha menekülne, nehogy vissza tudjam neki adni, ellépett tőlem. Nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Aztán kilépett a kis fülkénkből és vidám, széles mosollyal maga elé engedett, hogy kimenjünk a zuhanyzóból. Mintha csak ezzel akarta volna lezárni az estét.

 Aztán elvigyorodtunk mindketten és visszaindultunk a faházunk felé. Nem ártana aludni is valamennyit holnapig. 

 De ki tud ezek után aludni? Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, ami most történt. És arra, hogy már nem érdekel semmi, csak az, hogy minél hamarabb megint megtörténjen. Vágytam rá. Mindig is nagyon szerettem ezt a fiút, de most már másképp is vágytam rá.

 Féltem, hogy kicsit hangosak vagyunk, amikor visszatértünk a két szobatársunk mellé, de békésen szuszogtak, ugyanúgy, ahogy ott hagytuk őket. Mindkettőnknek fel kellett túrnia a táskáját, hogy találjunk száraz alsót és egy másik rövidgatyát. Kint megtörölköztünk és kiakasztottuk a szétázott cuccokat a faház elé, aztán eldőltünk. Mielőtt magamra húztam volna a vékony takarót, még felnéztem és elkaptuk egymás tekintetét a félhomályban. Egy újabb boldog mosoly, aztán Andris visszahanyatlott az ágyára. Nem hittem volna, de pár perc alatt sikerült elaludnom. És abban a pár percben nem volt nálam boldogabb srác a csapatban, ebben biztos voltam. Esetleg még egy, aki reméltem, hogy hasonlóan boldog.