Az egyetemi évek egyik legjobb élménye volt a három hónapos külföldi vendégeskedés. A skandináv egyetemen lehetett pár órát hallgatni, de közel sem a hagyományos, itthoni előadások voltak ezek. Az egyik ilyen, viszonylag interaktív előadáson ismertem meg egy első pillantásra is…

Miután a sráccal leléptünk a füstös buliból, az éjszakai buszon amikor csak lehetett hozzáértem, vagy átöleltem. Ennél többet nem mertem, mert mégiscsak buszon voltunk. Végre leszálltunk. Ő futni kezdett, alig húsz-harminc méterre volt a megálló a kollégiumtól. Utána…

Ez volt az utolsó napunk itt, holnap reggel indulni kell haza. Nem volt kedvem a hazaúthoz, sem otthon lenni, főleg az eddig itt eltöltött két nap után. Jó lett volna itt maradni még sokáig. Délelőtt kipróbáltuk a szállás saját kicsi medencéjét is, rajtunk kívül nem is volt ott…

A reggelit végül a többiekkel együtt ettük. Nem tudom, hogy csak én éreztem úgy, vagy tényleg még a tegnapinál is jobb volt a hangulat. Valahogy több volt a bolondozás, a játékos birkózás és az érintés, mint amit eddig észrevettem. Lehet, hogy más szobákban is történt…