Ez volt az utolsó napunk itt, holnap reggel indulni kell haza. Nem volt kedvem a hazaúthoz, sem otthon lenni, főleg az eddig itt eltöltött két nap után. Jó lett volna itt maradni még sokáig. Délelőtt kipróbáltuk a szállás saját kicsi medencéjét is, rajtunk kívül nem is volt ott…

A reggelit végül a többiekkel együtt ettük. Nem tudom, hogy csak én éreztem úgy, vagy tényleg még a tegnapinál is jobb volt a hangulat. Valahogy több volt a bolondozás, a játékos birkózás és az érintés, mint amit eddig észrevettem. Lehet, hogy más szobákban is történt…

A középiskola utolsó közös kirándulása volt. Nem is hagyományos osztálykirándulás, inkább egy saját szervezésű hosszú hétvége, amin az osztálytársak nagyjából háromnegyede volt ott. Az osztályban lévő néhány lány egyike sem jött el, ami a legtöbbeket csalódással, sőt, kicsit haraggal töltötte el.…

Rengetegen voltak a buszon. Ahogy ilyenkor lenni szokott, nagynehezen befurakodtam, hogy ne az ajtóban kelljen megállnom, hanem valahol bent, a kapaszkodót markolva a fejem felett. A két üléssor közötti keskeny folyosón ilyenkor alig fér el két ember egymásnak háttal. Így volt ez most is, de volt…