A nyári focitábor egy hét volt vasárnap estétől a következő vasárnapig. Nem csak a csapat volt ott, hanem jöhetett bárki a suliból, akinek nem volt jobb nyári programja. Huszonöt-harminc fiú jött ilyenkor össze a tesitanárunk felügyeletével. Minden évben ugyanaz a helyszín, ugyanaz a pálya, ugyanaz a szállás. A többségünk már nem először volt itt nyáron.

Ebben az évben is  szinte minden ugyanaz volt, csak pár új fiú volt, akik eddig még nem jöttek. A két-és négyszemélyes szobákban már előre lejátszottuk, hogy ki kivel alszik. Én Levivel, a legjobb barátommal voltam egy kétszemélyesben, már második alkalommal sikerült kibuliznom a tanárunknál, hogy a pár kétszemélyes egyikébe osszon be. Kicsit csókos voltam, ja. És Levivel ketten szerintem benne voltunk a legjobb ötben, akiket ezért bírt is a tesitanárunk. Az osztályok közötti csapatok összeállításakor mi ketten alapemberek voltunk. Mi is bírtuk egymást, a jó pár év alatt egy esetre sem emlékszem, amikor akár csak kicsit is rosszban lettünk volna, vagy harag lett volna. Az általánost együtt kezdtük, aztán együtt mentünk tovább gimibe is és itt is sülve-főve együtt voltunk. Sokat buliztunk és tanultunk is együtt. Mintha a tesóm lett volna. Csak a tesók szoktak néha veszekedni és verekedni, mi meg valahogy sosem. 

A negyedik nap voltunk már ott, túl a szokásos napi rutinon. Reggeli, némi súlyzózás és erőnléti edzés délelőtt, ebéd,  fél óra pihenő, aztán labdagyakorlatok és edzőmeccsek egymás ellen egész délután, amíg csak bírtuk. Aztán vacsora és szabadprogram a zuhanyzásig és lefekvésig.

Túl voltam a zuhanyzáson, már alsóban izzadtam a hőségben az ágy szélén ülve és a telefonomon pörgettem a faszságokat. Megjött Levi is a zuhanyzóból, ledobta száradni a törölközőjét és felvett egy alsót az alváshoz. 

- De kurva meleg van! - jegyezte meg, mire csak dünnyögtem valamit, fel se nézve a telefonból. Pakolászott még egy kicsit aztán mellém huppant az ágyra. Tök természetes volt, hogy kicsit felé fordítottam a telómat, aztán belefeledkeztünk a hülye vicces videókba és mémekbe.

Egy idő után a karját a vállamon átvetve, kicsit nekem dőlve hajolt már a telefonhoz. Megéreztem a combomhoz simuló combját is szorosan mellettem és valahogy ösztönösen én is nekidőltem. Jó érzés volt, vele már olyan régóta voltunk szinte testvérek, hogy megszoktuk egymás érintését, gyakran karoltuk át egymást barátságosan néha csak úgy séta közben is, egyszerűen szeretetből. Nem hiszem, hogy barátság lehet jobb vagy mélyebb, mint a miénk volt, és a legjobb, hogy ennek valahogy a tudatában sem voltunk. Egyszerűen tök természetes volt az egész.

Nem tudom, mikor kattan át valami bennem, de egyszer csak arra eszméltem fel, valami furcsa bizsergést érzek, amit még sosem. Kicsit megijedtem az érzéstől. Levi hozzám dőlve bámulta telefonom már szinte félálomban.

- Aludjunk! - mondtam neki, kicsit ijedten és zavartan a furcsa, kellemes érzéstől és kinyomtam az utolsó videó végén a telómat.

-Mmmm... - mormogás Levi felől - majdnem elaludtam. - mondta halkan és egy nyögés után a fejét a vállamra billentette, mintha el is aludt volna. 

- Nabazmeg - mondtam kicsit nevetést imitálva közben - olyan vagy, mint a Nóri! - Nóri volt az aktuális barátnőm úgy két hónapja. - Mindig rám dőlve alszik el a kanapén. - tettem hozzá. 

- Akkor most Nóri vagyok - mormogta megint és a fejét még mélyebbre fúrta a nyakamhoz. 

- Hülye! - de közben annyira jó érzés volt! Ilyen furcsa szeretetet nem éreztem a barátnőm iránt se, ami most elöntött. Testvérem, jóbarátom vagy nem is tudom, ki volt ez a srác itt most mellettem. Nem bírtam ki és én is átkaroltam, aztán a fejére hajtottam a fejem.

- Te hülye, te. - mondam megint halkan. - Itt fogsz elaludni? - folytattam, de valahogy nem akartam volna, hogy lekászálódjon az ágyról és magamra hagyjon ott üldögélve. Annyira jó volt így!

- Jó fej a Nóri? - kérdezte váratlanul valahonnan a vállam és a nyakam közül a mélyből - Alig találkoztam vele párszor.

- Szerinted miért akartam befűzni? - kérdeztem. - Ráadásul kurvajó vele smárolni.- tettem hozzá. Erre felkuncogott, megéreztem a forró leheletét a nyakamban. A keze közben valahogy a mellkasomra tévedt és azon pihentette. 

- És ő is ezt mondja rólad a barátnőinek? 

- Hülye! - mondtam neki nevetve megint és a fejemmel megkoccoltam kicsit a fejét.

- Auuu! - felnevetett, aztán folytatta - Rólam mit mondhat a Fruzsi?

- Biztos azt, hogy kurvajó vagy! - válaszoltam neki rögtön, de nem nevettem el magam, mintha hülyéskednék. Aztán leesett, mit is mondtam és megint megijedtem magamtól. Levi kicsit felkuncogott. Talán egy percig ültünk még így egymásba borulva, mikor végül megszólalt olyan halkan, hogy azt hittem, rosszul hallom. 

- Nóri akarok lenni egy kicsit. - lesokkolva éreztem magam. Mivan? Jól hallottam? Nem mozdult, csak mormogott valamit még a vállamba bújva. Pár másodperc alatt sikerült kicsit összeszedni magam.

- Én meg legyek Fruzsi? - kérdeztem kicsit kuncogva - Hogy elmondjam neked, milyen vagy? - tettem hozzá, aztán halkan felnevettem, mintha hülyéskednék. Pedig már majd megbolondultam ettől az egész helyzettől. Egyszerűen nem bírtam volna ki, hogy csak elengedjem, és mintha mi sem történt volna, lefeküdjünk aludni. Kizárt! Hogy mit akarok, azt én se tudtam igazán. Azt, hogy érezzem a testének a közelségét, a leheletét és ölelhessem még így egy kicsit, miközben hozzám bújik. Nem akartam, hogy vége legyen. 

- Az fasza lenne! - mondta halkan. - De csak az őszintét! - kuncogott kicsit és kibújt a vállamból, aztán rám nézett. Ez komoly? Tényleg komolyan gondolja? Nagyon úgy tűnt. A homlokunk szinte összekoccant, úgy néztünk mélyen egymás szemébe. Ez tényleg megtörténik most - gondoltam. És olyan izgalmat éreztem, amit még sosem. 

- De akkor te is csak az őszintét - súgtam neki, szinte közvetlenül az ajkaiba, annyira közel hajolt hozzám. Aztán mintha egy lassított felvétel lett volna, egymáshoz közelítettük a szánkat, míg össze nem értek az ajkaink.

Villámcsapásként ért, egy tized másodperc alatt ezernyi gondolat és Levivel közös emlék rohant át az agyamon. Aztán már csak arra gondoltam, hogy mennyire jó ez így vele és bátran közelebb nyomultam hozzá, magamhoz szorítottam, hogy rendesen egymáshoz tapadhasson végre a szánk. Rutinos, finom mozdulatokkal ízlelgettük egymás ajkait pár másodpercig, aztán megéreztem a kezét a tarkómon és ő is magához húzott. Erősen szorítottuk egymást és kicsit vadabbul folytattuk.

 A combját átvetette az enyémen, hogy közelebb húzódhasson. Egymás mellkasát és nyakát simogattuk, de közben a szánk egy pillanatra se szakadt el egymásétól. Éreztem a forróságot és a vadságot, ami az egészet áthatotta, legszívesebben felfaltam volna ott helyben a srácot. És valami hasonlót érezhetett ő is, mert az eleinte finom csókolózás hamar szinte az ajkak birkózásává alakult.

 Nem telhetett el sok idő, mikor Levi szintet lépett és megéreztem a nyelvét is. Majd megőrültem az izgalomtól. Faltuk egymást jó pár percig, bevetve mindent, amit bármelyikünk is valaha kipróbált már csókolózás közben a barátnőivel, sőt, szerintem olyasmit is, amit még egyikünk sem. A nyelveink és az ajkaink vadul szívták egymás energiáját.  Egy idő után kicsit belassultunk, aztán egy-egy pillanatra már el is szakadtunk egymástól. Végül a vad smároláscsata visszaalakult finom csókolózássá, majd a végén már csak egy-egy finom puszit adtunk egymás szájára. Őrület, hogy mennyire vad és mennyire jó volt vele! Szuszogtunk egy kicsit mosolyogva, még mindig egymáshoz bújva és egymás szemébe nézve.

- Nóri elmehet a picsába. - leheltem az ajkaira közvetlen közelről, mire hangosan felkuncogott. 

- Hülye vagy? - válaszolta - Fruzsi is elmehet a picsába! - aztán mindketten elröhögtük magunkat. 

- Aztakurva.... - tette hozzá, de aztán nem folytatta. Én se tudtam mit mondani, annyira a hatása alatt voltam az egésznek. Aztán az arcáról a vállára csúsztattam kezem és még odasúgtam neki. 

- Ez kibaszottul jó veled! - és egy utolsónak szánt lassú, alapos csókot adtam a szájára.

- Veled is kurva jó - mondta ő is, aztán még halkabban, szinte csak magának mondva hozzátette - senkivel nem ennyire jó.
Erre nem tudtam mit mondani, egyszerűen imádtam az egészet. Nem bírtam ki és még egy puszit adtam neki, de a tarkóm mögé nyúlt és nem engedett eltávolodni, hanem kikényszerített még néhány másodpercnyi lassú, alapos csókolózást. Most már tényleg az utolsót.  

- Csináljunk ilyet máskor is. - mondta egy halvány vigyorral, aztán visszadől rám és a vállamra billentette a fejét.

- Hülye vagy? - kezdtem halkan - Mostantól mindig ezt akarom veled csinálni. Erre csak kuncogott egyet, aztán szótlanok maradtunk. Nem akaródzott felállnia és a saját ágyára átmenni, én meg nem akartam elengedni. Sokáig ültünk még így szótlanul, egymást ölelve. Becsukta a szemét és talán el is aludt volna ott.

Egyszer csak aztán vége lett. 

- Na, tényleg aludjunk! - mondta váratlanul és elkezdett kibújni az ölelésből. Nem volt más választásom, elengedtem. Eltávolodtunk egymástól, aztán egy hirtelen mozdulattal felállt és átült a saját ágyára. Pár perc múlva már mindketten hanyatt feküdtünk az ágyunkon és a plafont bámultuk. 

- Kibaszottul mázlista vagyok veled - hallottam egyszer csak halkan megszólalni. Szinte meghatódtam ettől. Megint sokkolva éreztem magam egy kicsit, csak most másképp, mint a csókolózásunk előtt. Most valami mély, soha nem tapasztalt érzés volt. Barátság, szeretet, és még sok-sok dolog, amit éreztem iránta. Ebben a pillanatban meg is haltam volna érte, annyira szerettem. Talán fél perc is eltelt, amíg válaszoltam. 

- Én is az vagyok veled - mondtam nagyon halkan, aztán még halkabban - kibaszottul szeretlek, haver.

Pár perc csend, aztán meghallottam, hogy a fal felé fordul és hamarosan el is aludt. Én még sokáig nem bírtam aludni, aztán egyszer csak megszűnt a világ. A reggeli kapkodásban aztán minden ment, ahogy mindig is szokott és rohantunk, hogy elérjük még a kaja végét, aztán irány az edzés. 

A következő estén már alig vártuk, hogy egymásnak eshessünk. Nem is beszéltünk róla, vacsora, zuhanyzás, a szokásos esti dolgok, aztán ugyanúgy, mint először, egymás mellé ülve átöleltük egymást és hosszú-hosszú percekig, talán negyedórákig smároltunk, amíg nem jött az alvás ideje. 
Sok lánnyal és a barátnőmmel is volt már gyakorlatom a csókolózásban, imádtam is velük, de ez valahogy egész más volt. 

Sokkal intenzívebb, vadabb, valahogy sokkal mélyebb és szenvedélyesebb élmény volt az egész. A sokéves barátság, bizalom, szeretet és persze két szinte egyforma, sportos srác fizikuma és egymást felfalni akaró vágya, ez mind benne volt. Igen, ha őszinte akarok lenni, sokkal jobb volt, mint bármelyik lánnyal életem során. És tudom, hogy ő is így volt vele, mert ezzel a szokásunkkal nem hagytunk fel. A focitábor utolsó két estéjén sem, sőt, a tábor után sem hagytuk abba, ha együtt voltunk és a lebukás veszélye nélkül találtunk rá alkalmat.

 Élveztük egymás szeretgetését és vad csókjait, egy ugyanolyan test szorítását és közelségét, de egy bizonyos határnál sose mentünk tovább. Ez így volt tökéletes, ahogy volt.

 Talán mi voltunk egymásnak a desszert a barátnőink mellett. Habár a barátnők változtak néha, de mi mindig ugyanazt a desszertet akartuk. 

Folytatás:  Az utolsó este a táborban