Az első rész folytatása...

Az első egyetemi félév kicsit sokkolt mindkettőnket. Kemény volt. Féléves feladatok, dolgozatok, laborok. Jó tanulókként érkeztünk, de az első félévben szinte a túlélésért küzdöttünk. Nagy nehezen túljutottunk rajta és a decemberi vizsgaidőszakban mindketten bevállaltuk a két legbrutálisabb elővizsga lehetőséget. Az egyik viszonylag simán meglett; a karácsonyi szünet előtti utolsó nap aztán együtt rettegve mentünk fel a második kifüggesztett eredményeit megnézni. Levinek simán lett meg, nekem pedig épp egy hajszállal, de sikerült.

 A félév legjobb pillanata volt ez, egymást átkarolva, nevetgélve, vidáman lökdösődve indultunk haza.

Most jön két hét szünet, aztán már csak a könnyebb vizsgák. Úgy terveztük, hogy bármi is lesz kirakva az eredményfalra, ma este bulizni megyünk. A kollégiumban elég aktívan folyt a bulizós életmód, az egyik barátunk, aki bent lakott, hívott az esti koleszos buliba. Mivel a szobájából aznap délután mindenki hazautazik, a karácsony előtti gőzkieresztés után bent is alszunk nála és reggel megyünk csak haza.

 A buliról nem sok emlékem maradt. A kollégium földszintjén lévő hatalmas teremben sötétség, egy kis villódzó fénytechnika, őrült hangerejű zene és rengeteg alkohol. Erről szólt. És némi táncolás egymással és azzal a kevés lánnyal, akik ott voltak. Levivel el is vesztettük egymást egy idő után. Valamikor éjfél körül aztán elegem is lett az egészből, Levit sem találtam meg, úgyhogy elindultam megkeresni a barátunk szobáját. Reméltem, hogy tényleg nyitva lesz és tényleg el tudok majd dőlni, hogy kialudjam magam.

Amikor benyitottam, megláttam a barátunkat, aki ruhástul aludt az ágyában, látszólag teljesen kiütve. Levi a másik ágyon, szintén csak úgy ruhában eldőlve elég kényelmetlen pózban, átlósan feküdt hanyatt az ágyon, a lába lelógott róla. Megláttam az üres ágyat is a szoba sarkában, elindultam, hogy eldőljek én is. Meglepődtem, hogy nem is vagyok olyan részeg, mint gondoltam, vagy csak a lépcsőzés józanított ki, amíg felértem ide. 

- Jól vagy? - hallottam meg egy sóhajtást Levi felől. Felkönyökölve az ágyon nézett.

- Szerintem jobban, mint te. - mondtam neki, amire elnevette magát. 

-Á, nem gáz, csak eluntam már lent. - tényleg sokat javult pár pillanat alatt, mintha csak felébredt volna, de nem tűnt részegnek egy kicsit sem. Megnyugodtam, hogy a másnaposságot valószínűleg mindketten megússzuk majd, semmi dráma nem lesz, csak aludni kell egyet. 

- Hát elég szar... ha jobban belegondolok. - mondtam neki,  aztán felnevettünk mindketten. Felült az ágy szélére, ránézett a másik ágyon hortyogó barátunkra.

- Ő kiütötte magát. Amikor feljöttem már itt volt. Szar napja lesz holnap.  - ezzel egyet tudtam érteni. Álldogáltam pár másodpercig, aztán hirtelen ötlettől vezérelve leültem mellé az ágyára. 

- Szar buli volt, de a félév neheze megvan. Jobb így, mint egy szar félév, aztán egy jó buli. - mondtam fél percnyi csend után.

- Hülye! - mondta nevetve és átvetette a karját a vállamon és kicsit magához húzott. Én is átkaroltam és üldögéltünk így pár percig.  

 Végül ő törte meg a csendet.

- Amikor megtudtuk, hogy felvettek és mentünk haza... - kezdte, aztán megakadt. Pontosan emlékeztem mindenre én is, hirtelen el is öntött az a jóleső, meleg, szeretettel teli érzés, amit akkor éreztem iránta. Átkaroltam én is és kicsit szorosabban húztam magamhoz.

- Amikor kihagytad életed legjobb smárolását. - mondtam szinte gondolkodás nélkül vigyorogva. Erre hangosan elnevette magát. 

- Én? Te hagytad ki életed smárolását, hülye! - válaszolta széles vigyorral. 

Aztán egy perc csend következett és csak néztük egymást mosolyogva. Furcsa, de egyáltalán nem volt semmi feszélyező vagy kellemetlen ebben a közelségben. Sőt, nagyon jó érzés volt. 

- Na jó, ezt nem bírom tovább - mondta egész halkan- muszáj kipróbálnom valamit, amit még sosem. - folytatta. Aztán meg sem várta a választ, a vállamat átkaroló karja feljebb csúszott és megéreztem a kezét a tarkóm mögött, ahogy finoman maga felé húz. Ott szorosan egymás mellett ülve az ágy szélén egy pillanat alatt elfogyott a távolság és megéreztem az arca forróságát, aztán a következő pillanatban a puha ajkakat a számon. Egészen finoman csinálta, aztán el sem távolodva tőlem pár másodpercig éreztem, hogy egymáséhoz simulnak az ajkaink és finoman, mintha csak ízlelgetne apró csókokat nyom a számra.  

 Öntudatlanul én is a tarkója mögé nyúltam és kicsit erősebben húztam magamhoz. Kellett néhány másodperc, hogy magamhoz térjek, amíg ízlelgetett, mire elöntött valami olyan forróság, amilyet még nem éreztem. Fogalmam sem volt, hogy milyen lehet egy fiúval csókolózni, csak lányokkal csináltam, de ez itt, vele sokkal másabb volt, mint eddig bármi. Biztos benne volt az is, hogy a legjobb barátommal vagyok, akit nagyon szeretek, a sok stressz, amíg  az eddigi vizsgákon közösen túljutottunk, meg minden más is, ami közös volt bennünk.
 Nem akartam, hogy máris abbahagyja, ezért kicsit jobban magamhoz szorítottam és én is viszonoztam az ízlelgetést néhány másodpercig.

 Aztán lazult a keze a tarkómon, kicsit finomodtak a mozdulatok és az ajkaink már csak egészen puhán simultak egymáséhoz, amikor végül abbahagytuk és eltávolodtunk egy kicsit egymástól.  

 Most jöttem csak zavarba egy kicsit és láttam rajta, hogy ő is. Nem engedtük el egymás tekintetét, de egyikünk sem tudott mit mondani hirtelen. Egy pillanat alatt rájöttem, hogy vágyom erre az élményre vele, sokkal jobban, mint bárki mással. Legalábbis ott, akkor ezt éreztem. És senki máséval nem cseréltem volna el azokat az ajkakat és azt az ölelést. 

Megláttam egy halvány mosolyt rajta és ettől valahogy nagyon megkönnyebbültem.

- Mi a faszért vártunk ezzel eddig? - kérdeztem tőle, de erre már széles mosoly volt a válasz.

- Tudtam, hogy jó lesz - mondta halkan - de hogy ennyire - folytatta aztán. - Azt a kurva! - fejezte be végül, mire mindketten felnevettünk. Egy-két percig csak ültünk egymáshoz simulva, átkarolva egymást és nem nagyon tudtuk, mit mondjunk. Aztán úgy döntöttem, hogy kell még belőle és tudtam, hogy nem fog ellenkezni. A vállát átölelve húzni kezdtem magamhoz és a másik kezemet az arcára simítottam.

- A te hibád az egész, te kezdted! - amire csak vigyorgott - Nem bírom ki, hogy ne csináljuk megint. - fejeztem be végül. Szinte még el sem mondtam, ő is a kezébe fogta az arcom és néhány pillanat múlva megint megcsókoltuk egymást. Most már sokkal bátrabban és sokkal intenzívebben csókoltuk egymást, néha már egymás arcára és nyakára is jutott egy csók. Nem tudom, meddig tartott, de elég sokáig csinálhattuk ezt. 

 A végén már egymás nyelvét is ízlelgettük és az ajkak finom játszadozása az ajkaink és a nyelvünk birkózásává alakult. Bármeddig tudtuk volna csinálni. Végül a társunk mozgolódása józanított ki, ahogy hortyogva, az alkoholtól öntudatlanul átfordult az ágyán a másik oldalára. 

Ez a kis ijedség, hogy meghallottuk őt mozogni, alaposan lehűtött minket. Néhány finom, puha csókkal fejeztük be, aztán nagy nehezen elszakadtunk egymástól. Csak ültünk egymás mellett, átkarolva egymás vállát és mi voltunk a legboldogabb barátok a világon. 

- Aludjunk. - mondta végül halkan. Egyetértettem. Lassan felálltam mellőle és eldőltem a másik sarokban lévő ágyon. 

Pár percig némán feküdtünk, amikor szinte suttogva mondta:

- Ez valami kibaszott jó volt veled.

Jó érzés volt ezt hallani. 

- Veled is sokkal jobb, mint eddig bárki mással. -válaszoltam neki. Aztán még hozzátettem - akarok még ilyet veled. 

Amint ezt kimondtam, szinte csak akkor fogtam fel, mit is mondok és egy kicsit megijedtem magamtól. 

- Én is veled. - válaszolta halkan.

 Ettől megnyugodtam. Eltelt pár perc, de nem szóltunk semmit. Aztán hallottam, hogy az ágyán befordul a fal felé. Én is elhelyezkedtem egy kicsit kényelmesebben és perceken belül elaludtam. 

 A következő években mindkettőnknek voltak barátnői és csalódásai is. Az egyetem végéig talán négy alkalom volt, amikor így egymásba gabalyodtunk egy-egy estére és mindegyik fantasztikus élmény volt. Egyre bátrabban és egyre intenzívebben szinte felfaltuk egymást ilyenkor, annyira jó volt, aztán ment tovább minden a normális kerékvágásban. Ezen kívül nem is nagyon emlegettük ezeket az eseteket és ezt a furcsa közös kis titkunkat.  Valahogy tök természetes volt közöttünk az egész.

 A barátságunkat nem hiszem, hogy azelőtt is bármi ki tudta volna kezdeni vagy hogy bármelyikünk képes lett volna akár csak egy pillanatra is haragudni bármiért a másikra, de ettől a közös, bűnös titoktól talán ez a kötelék még szorosabbá vált. 

És szerencsére azóta sem változott semmi. Persze ma már sokkal ritkábban találkozunk, mindegyikünknek megvan a maga normális élete, de amikor találkozunk, akkor tudom, hogy az együtt töltött órák számán kívül igazán semmi sem változott.
Talán azóta is - a ritka találkozások ellenére - a legbiztosabb pont vagyunk egymás életében.