- A régi barát -

 Régóta voltunk jó barátok, más-más karra ugyan, de még egyetemre is együtt mentünk. Így alakult. Jópár komoly barátnő és komolytalan csajozás állt már mögöttünk, néha együtt jártunk el csajozni is. Az után a nevezetes buli után nála aludtam a koliban. Jó sokat ittunk előtte, alvás előtt elmentünk zuhanyozni és már ott tett pár utalást arra, hogy a sok csaj után ki kéne próbálni egy fiút is. Persze részegek voltunk, jókat röhögtünk közben és persze ötleteltünk ezen.

Zuhany után ledőltünk a szobájában. Már majdnem aludtam a magam kis alkoholgőzében, amikor halkan mondta, hogy ő most is kipróbálná velem. Aztán elnevette magát. Én félrészegen, félig viccből mondtam, hogy kedvelem, de ez max. egy csókot ér meg csak, nem többet. Szinte azonnal rám ugrott, mintha birkózni akarna. - Te mondtad, nem én! - mondta, miközben rám feküdt. Közöttünk volt a takaróm, de amúgy mindketten alsónadrágban voltunk. Megfogta a kezem és a fejem fölé hajtotta, az ujjait az enyéimbe fonta és leszorított. A legdurvább az volt az egészben, hogy vágytam rá, ahogy ott feküdt rajtam. Leszorított és lassan rám hajolt, majd megcsókolt.

Egész soká tartott, én alig mozdultam, csak hagytam magam. Aztán amikor elszakadt volna a szája az enyémtől, megemeltem a fejem és visszacsókoltam. Erre ő is kicsit erélyesebb lett és egészen vadul csókolóztunk pár másodpercig. A nyelvünk is alaposan benne volt a vad smárolásban, aztán lassan elszakadt tőlem és lekászálódott rólam. - Nem is vagy rossz! - mondta, aztán kicsit idegesen elnevette magát. - Te meg kurvajó vagy, hehe! - válaszoltam, amíg visszabotorkált az ágyához. Elég hamar elaludtunk és azóta sem tárgyaltuk ki az esetet. Remélem, hogy gyakran eszébe jut, mert nekem igen. És elég gyakran vágyom rá, hogy megint.

 Baromi jó volt. Sosem hittem volna, de ami a smárolást illeti, sokkal mélyebb és vadabb, mint egy lánnyal. Egyszerűen sokkal jobb volt! Őrületesen jó! Nem tudom, hogy azért-e, mert mindketten fiúk vagyunk és kicsit vadabbul csináltuk egymással, vagy mert barátság is benne van a dologban, de se előtte, se azóta nem csókolóztam ilyen érzékien és vadul egy lánnyal sem.

- Az osztálytárs -

 Kirándultunk. Budai gimnázium, második osztályban történt. Egy napra kimentünk a budai hegyekbe kirándulni, túrázni egy jót. Az osztályfőnöknek ez volt a mániája, imádta a budai hegységet. A Hármashatár-hegy alatti mezőn volt a gyülekező a nap végén a reptérhez közel. Az egyik osztálytársammal kicsit leszakadtunk a többiektől. - Gyere, ezt a részt ismerem, mutatok egy jó helyet. Közel van! - mondta, és szinte húzott maga után. Mentem, végül is már közel voltunk a nap végéhez is és a gyülekezőhelyhez is. Nem volt két percnyire sem a nagyon kicsi tisztás a hegyoldalban, ahonnan le lehetett látni a mezőre. Ott leült egy sziklára és intett, hogy üljek oda. Mellé ültem.

Nem voltunk igazából se nagyon jóban, se rosszban, az a fajta osztálytárs, akivel jól elvan az ember, de érettségi után nem keresi különösebben a társaságát. (amúgy ez végül tényleg így történt). Kicsit különc, magányos srác volt, nem is nagyon voltak barátai. Amint mellé ültem, egész közel húzódott és átölelte a vállam, csak úgy barátságosan. Kicsit egymáséhoz simult a lábszárunk is, ahogy maga mellé húzott, de furcsamód nem zavart különösebben. Igazából nem volt rossz érzés, hogy átölelt, és ott, akkor jutott eszembe először, hogy egész helyes, jóképű srác, milyen fura, hogy nem az a csajozós típus, mert nem lenne gondja, ha csajt akarna szerezni magának. Ültünk ott pár percig és valahogy természetesnek tűnt, hogy én is átöleljem a vállát. Kellemes érzés volt hozzá simulni. Épp rám nézett, amikor oldalra néztem felé és összeakadt a tekintetünk. Valahogy nem is akaródzott elszakadni egymásétól.

És sose hittem volna, de ahogy átkaroltuk egymás vállát, kicsit jobban magamhoz szorítottam, aztán hirtelen adtam egy puszit az arcára. Annyira aranyos volt és ott, akkor, nagyon tetszett nekem az a fiú. Kicsit jobban magához húzott, másik kezével finoman a tartóm mögé nyúlt, majd viszonozta a számra adott finom puszival. Alig két-három másodpercig értek össze az ajkaink, de soha életemben nem éreztem még ilyen bensőséges melegséget, ahogy a puha ajkait egy pillanatra az ajkaim között éreztem. Hamar vége lett, aztán nevettünk mindketten. - Kösz, hogy megmutattad, tényleg király hely ez! - mondtam neki, aztán elengedtem és ő is levette a kezét a vállamról. - Ugye? - a szeme továbbra is nevetett. - Menjünk, ne késsük le nagyon a találkát! - mondta, aztán felálltunk és lesétáltunk a mezőre.

 Utána sem lettünk igazán barátok, nem jártunk együtt sülve-főve, ő maradt ugyanaz a magányos, különc srác, aki addig is volt. És én se hiszem, hogy megváltoztam. De ezután valahogy közelebb éreztem magamhoz, és ha alkalmam nyílt valamiben segíteni neki, vagy csak bevonni valami közös dologba a többiekkel, akkor mindent elkövettem, hogy jól érezze magát a társaságban. Érettségi után másfelé mentünk tovább, azóta nem láttam.

 - Egy szinte ismeretlen -

 A szoboszlói strandolós kirándulás után jó sok buszozással jutottunk vissza a faházakhoz, ahol a szállásunk volt. Az érettségi éve volt, elég vegyes társaság. Négy fiú és három lány, akik közül egy lányt és két fiút ismertem a suliból, a többiek a haverok barátai voltak. Jól elvoltunk és este a délután beszerzett alkoholok társaságában a jól ismert üvegforgatós játékot játszottuk. Már nem tudom, kinek az ötlete volt, de valakinek egy filmből jutott az eszébe. A lényeg, hogy miután már elég sokat ittunk, körbeülünk a padlón és sorban megforgatunk egy elfektetett üres sörösüveget. Akire mutatva megáll, azt kell megcsókolni.

Igazi IQ-játék, na ja, de akkor és ott jól szórakoztunk ezen. Persze gyakori volt a lány-lány és a fiú-fiú párosítás is, de ezek mindig egy épphogy alibi szájösszeérintős puszival elintéződtek. Meg persze hangos röhögéssel és viháncolással a többiek részéről. Aztán jött az ötlet, hogy legyen időhatár és ne lehessen alibizni. Három másodpercben határoztuk meg, amíg csókolózni kell. Talán mondani se kell, de ez az ötlet már a sokadik kör rövidital után született meg az egyik lány fejében. Az első két körben fiú-lány párok jöttek ki, persze ott is ordenáré röhögések közepette, de simán megtörtént a csókolózás.

A harmadik kört bebuktam és az egyik, általam alig ismert srácot kaptam. Hangos ordítozás és káröröm a többiek részéről. A srácon kisebb kétségbeesést láttam és én is furán éreztem magam. Aztán erőt vettünk magunkon és hangos szurkolás közepette egymáshoz hajoltunk. A többiek persze addig nem kezdték el a hangos háromig számolást, amíg nem ért össze a szánk. Szinte ugyanabban a pillanatban nyúltunk egymás tarkója mögé és egymáséra tapasztottuk a szánkat.

Mintha villám csapott volna meg, olyan volt. Szó szerint megszűnt körülöttem a világ, nem hallottam a többiek óbégatását, teljesen belefeledkeztem a srácba. Mindketten erősen tartottuk egymás tarkóját és szinte egymáshoz préseltünk magunkat. Amint elhangzott a "három", elengedtük egymást, de a srác hirtelen ötlettől vezérelve még egy hatalmas, vad csókot nyomott a nyakamra. - Mindenki ezt kapja! - kiabálta utána, de én egészen elaléltam tőle.

Az este hátralevő részében vele már nem kerültem össze, csak két lánnyal és egy másik sráccal, akivel valahogy kialibiztük a három másodpercet. De az övét nem tudtam kiverni a fejemből, valahogy átszellemültem tőle. Másnap próbáltam viccesen utalni rá, hogy milyen jó volt, de lepergett róla, úgyhogy nem erőltettem.

Azóta pár év már eltelt, de még mindig emlékszem az ő három másodpercére, és az utána lévő ráadásra a nyakamban. Volt néhány barátnőm, de fiúkkal is voltam azóta, szerintem ez az élmény segített kicsit kinyílni, hogy ne csak a lányok érdekeljenek. És ez az érdeklődés azóta is tart.