Az első rész folytatása...

 Az első este sokkja után a második estén már szinte rutinosan támadtuk le egymást, talán jó fél órán át csókolóztunk változó intenzitással, kisebb pihenőkkel, mielőtt aludni mentünk volna.

Aztán eljött az utolsó előtti nap estéje. A tanárunk alaposan kifárasztott minket, hulla volt mindenki. A terv az volt, hogy a brutális szombat után vasárnap délelőtt könnyed játék, ebéd, aztán indulás haza. A szombati kifárasztás sikeres volt, a szokásos hangoskodás és ökörködés a zuhanyzóban elmaradt, a többi srác is csak vonszolta magát és alig várta, hogy aztán aludni menjen. Hamarabb végeztem a zuhanyzással, hanyatt vágtam magam egy szál alsóban az ágyamon és szokás szerint a hülyeségeket pörgettem a telefonomon és vártam, hogy Levi is végezzen.

Rohadtul fáradt voltam és fájt minden izmom, igazából aludni vágytam én is, de azért az elmúlt két este annyira jó volt, hogy most is reméltem egy kellemes csókolózást vele, mielőtt elaludnánk. Befutott ő is a zuhanyzásból, kicsit pakolt a szekrényben, aztán az ágya szélére ült. 

- Hulla vagyok - mondta fáradtan, de nem is válaszolta, csak ránéztem. Látszott rajtam, hogy én is. Úgy éreztem, a zuhany után, elterülve az ágyamon most felülni is nehezemre esett volna. 

- Mindjárt a fejedre ejted a telefont! - nevette el magát, és tényleg szinte belefáradt a kezem, ahogy hanyatt fekve tartottam és néztem a videókat.

- Gyere, úgyis pihentél eleget, tartsd! - és picit arrébb tornáztam magam az ágyon. Gondolkodás nélkül mellém dőlt és átvette a telefont. Az apró egyszemélyes ágyon persze egymáshoz simulva fértünk csak el, éreztem a vállának és a combjának a jóleső melegségét. Vagy negyed órán át bámultuk szinte szótlanul a képernyőt, aztán elunta.

- Kurva fáradt vagyok - mondta - Fáj mindenem és mindjárt elalszom. - Egyet kellett értenem vele. Bármennyire vágytam rá, de egy tegnapihoz vagy azelőttihez hasonló vaduláshoz nem lett volna energiám nekem sem. 

- Ja. Én is - válaszoltam, aztán még feküdtünk pár percig egymás mellett a plafont bámulva. Az oldalamra feküdtem felé fordulva és a kezem a mellkasára tettem. 

- Azért maradsz egy kicsit? - kérdeztem tőle és nagyon óvatos, lassú puszit nyomtam a vállára. Nem is válaszolt, csak ő is az oldalára fordult, velem szembe és közvetlen közelről néztünk tovább egymás szemébe.

Ez is valami hihetetlenül jó és bensőséges élmény volt vele, éreztük egymás lassú lélegzetét.. 

- Szerinted mi az, amit csinálunk? - kérdezte suttogva, miközben a kezét nem vette le az arcomról és finoman simogatott.

- Nem tudom - mondtam neki, de elgondolkodtam. Vajon mi most melegek vagyunk? De én imádom a barátnőmet. 

- Én szeretem a Nórit. Tényleg! - mondtam neki, de aztán ezt valahogy kevésnek éreztem. Nem tudtam, hogy folytassam. 

- Én is a Fruzsit - válaszolta elgondolkodva, aztán kicsit később hozzátette - de téged is. Te vagy a legjobb barátom. - erre kicsit elmosolyodtam. Jó érzés volt ezt hallani.

- Hát...  - kezdtem én is elgondolkodva - ha választanom kéne, hogy egy lakatlan szigetre kit vigyek magammal, Nórit vagy téged... - közben elmosolyodtam, mert tetszett az ötlet - téged vinnélek. Sokkal jobb veled csókolózni. És még focizni is tudnánk. - ezt már nem bírtam ki és elröhögtem magam. De igazából tényleg így gondoltam. Ő is nevetgélt ezen egy jót. Mikor elcsendesedtünk, kicsit közelebb hajoltam hozzá.

- Nekem is te vagy a legjobb barátom. És kurvára szeretlek. - súgtam még oda, mire mosolyogva egy finom puszit adott a számra. 

 A vadulás is nagyon jó volt vele az előző két este, de rádöbbentem, hogy ez a kedves, finom, szeretettel teli érintés is mennyire jó érzés vele. Megint elgondolkodtam. Most akkor mégis csak meleg vagyok? Illetve vagyunk mindketten. De aztán egy pillanat alatt elhessegettem az egészet. Kit érdekel? Jó vele és kész.

 Néztük egymást, egy-egy puszit váltottunk, aztán közelebb húzódott. A karját beszuszakolta fejem alá, a combját pedig a combjaim közé és magához húzott, Nem is mozdultunk, csak így öleltük egymást egy ideig. Élveztem a forróságát, a karját, a mellkasát a mellkasomhoz simulva, a combjaim között meg-megmozduló combját és a leheletét. Amennyire tudtam én is magamhoz öleltem és csak feküdtünk így egymást ölelve, egymás lélegzetét érezve hosszú ideig.

 Én untam el hamarabb, átkaroltam a nyakát és egy kicsit vadabb csókot adtam neki. Viszonozta is és elkezdtünk csókolózni. Annyira nem őrült módon, mint az előző estéken, de a szenvedélyesség és némi vadság már ott volt megint közöttünk. És az is újdonság volt, hogy most fekve öleltük egymást és próbáltunk minden porcikánkkal egymásba gabalyodni.

Ez is eltartott egy ideig, élveztük egymás ajkait és a forró, lüktető testhez simulást, aztán megint mintha kicsit elfáradtunk volna, csak feküdtünk percekig. Hosszú-hosszú ideig csináltuk ezt felváltva. Némi csókolózás, hol vadabbul, hogy  csak egészen finoman, aztán hosszú ideig csak feküdtünk egymásba fonódva, míg nem kezdtük az egészet elölről.

 Lehet, hogy egész éjjel csináltuk volna, ha nem vagyunk amúgy hullafáradtak. Habár ha nem vagyunk azok, akkor lehet, hogy inkább a tegnapi estét ismételtük volna.

Nem szégyelltem, hogy fel vagyok rá izgulva, mert a combjaimon éreztem, hogy ő is, le se tagadhattuk volna. És nem is akartuk. Néha egymáshoz szorulva egészen őrületig fokozódott az izgalom, nem sokon múlt, hogy itt élvezzünk el egymás ölelésében, miközben a combjaink és a közéjük szorult  férfiasságunk egymásét gyúrják odalenn.

- Mondogassam, hogy mennyire kurvajó veled? - kérdeztem az egyik kis pihenőnkben vigyorogva, mire felnevetett. 

- Persze, és akkor majd én is mondogatom megállás nélkül. - válaszolta - Mondogassuk mind a ketten, ahelyett, hogy ezt csinálnánk - mondta még vigyorogva, aztán megint  magához húzta a tarkóm és egy alapos, hosszú csókban forrtunk össze. 

 Néha kicsit beszélgettünk, csókolóztunk, aztán csak egymásba fonódva feküdtünk hosszú ideig, mielőtt megint egy hosszú, alapos csókolózásba bonyolódtunk volna. Hosszú órákat töltöttünk így egymással. Talán hajnali egy körül járhatott, mikor felvetette, hogy aludni is kéne, habár holnap már laza nap lesz. Egyetértettem, mert álmos és fáradt voltam, de közben meg nem akartam, hogy ennek az egésznek vége legyen.

- Maradj itt - súgtam neki halkan - aludj itt velem! - folytattam. Nem is válaszolt, csak mosolygott, aztán hanyatt dőlt. 

- És tényleg fogunk aludni, ha itt maradok? - kérdezte.  - Kibírjuk? - fejezte be a kérdést és hanyatt feküdt, a karomra hajtva fejét. 

- Persze! - mondtam neki. - Csak előtte még egy kicsit... - és nem fejeztem be, hanem megcsókoltam. Hangosan felnevetett, mikor abbahagytam.

- Hülye! - mondta a szemembe nézve és mosolygott. Tényleg nehéz lesz kibírni, de aludni kell. Én is hanyatt dőltem. Negyed óra is eltelhetett, amíg ott feküdtünk egymás karjára hajtott fejjel és csak egymás lélegzetét hallgattuk. Sok minden járt a fejemben, és gondolom, ő is hasonlókon gondolkodott, mint én. Rajtunk, a barátságunkon, az élvezeten, a bonyodalmakon, mindenen, ami nekem is az agyamban pörgött. Az egyik ilyen gondolatsornál felé fordultam.

- Szerinted mi buzik vagyunk? - kérdeztem a szemébe nézve. 

- Valami ilyesmi már volt ma - válaszolta, aztán sokáig csak csend. - Nem tudom, mi ez. - zárta le. Aztán láttam rajta, hogy még folytatná, úgyhogy maradtam fölé hajolva, a szemébe nézve. Talán egy percig néztük egymást így, mire kimondta.

- Kibaszottul szeretlek és jó veled lenni. - aztán fél perc szünet után folytatta - leszarom, hogy mi ez. Én Fruzsival is akarok lenni. De ha veled ezután nem lehetek, akkor biztos, hogy megőrülök.  - fejezte be végül.

Valami ilyesmit gondoltam én is. És jó volt hallani, hogy ebben sem különbözünk. Lassan elmosolyodtam.

- Akkor jó! - mondtam neki - Én is leszarom, hogy mi ez és ja... a Nórival én is így vagyok. Szeretem. - egy pillanatra felrémlett, hogy mennyire furcsa ilyesmiről beszélni egyáltalán, ilyen szavakat kimondani, kicsit abszurd volt az egész. Főleg egy sráccal. De folytattam. 

- Kibaszottul belehalnék, ha elküldenél a picsába és nem lehetnék veled. Barátnőm volt a Nóri előtt is, meg nem lehet tudni sosem, hogy mi lesz, ha összeveszünk, vagy valami. De soha nem lesz még egy ilyen barátom - kicsit remegett ettől a hangom,  mert kiskorunk óta ismertük egymást, de most már be akartam fejezni, amit elkezdtem - akit ennyire szeretek.

Nem bírtam ki, megcsókoltam az arcát, aztán a nyakát és ráhajtottam a fejem. 

- Mindjárt meghatódok magamtól, bassza meg - tettem hozzá már rajta feküdve, de tényleg ez volt.

-  Ó bazmeg... - mondta nagyon-nagyon halkan. Lehet, hogy ő is meg volt kicsit illetődve. Talán nem számított erre. Igaz, én sem. 

- Előbb nyírnám ki magam, mint hogy téged valaha is elküldjelek a picsába. Akármiért is. - folytatta és magához húzta a fejem és finoman megpuszilt. Eltelt még néhány perc, kicsit lecsillapodtam és kezdtem félálomba süllyedni, amikor meghallottam még távolról a hangját.

- Százévesen szívrohamban akarok meghalni attól, ahogy vadul veled smárolok. 

Reggel elgémberedve, egymásba gabalyodva ébredtünk. Nem volt egy pihentető alvás, de nem bántam. Kifűztük magunkat egymásból, aztán kezdtük az utolsó nap rutinját.

Ma este már otthon alszunk. Kár!