- A régi barát -

 Régóta voltunk jó barátok, más-más karra ugyan, de még egyetemre is együtt mentünk. Így alakult. Jópár komoly barátnő és komolytalan csajozás állt már mögöttünk, néha együtt jártunk el csajozni is. Az után a nevezetes buli után nála aludtam a koliban. Jó sokat ittunk előtte, alvás előtt elmentünk zuhanyozni és már ott tett pár utalást arra, hogy a sok csaj után ki kéne próbálni egy fiút is. Persze részegek voltunk, jókat röhögtünk közben és persze ötleteltünk ezen.

Zuhany után ledőltünk a szobájában. Már majdnem aludtam a magam kis alkoholgőzében, amikor halkan mondta, hogy ő most is kipróbálná velem. Aztán elnevette magát. Én félrészegen, félig viccből mondtam, hogy kedvelem, de ez max. egy csókot ér meg csak, nem többet. Szinte azonnal rám ugrott, mintha birkózni akarna. - Te mondtad, nem én! - mondta, miközben rám feküdt. Közöttünk volt a takaróm, de amúgy mindketten alsónadrágban voltunk. Megfogta a kezem és a fejem fölé hajtotta, az ujjait az enyéimbe fonta és leszorított. A legdurvább az volt az egészben, hogy vágytam rá, ahogy ott feküdt rajtam. Leszorított és lassan rám hajolt, majd megcsókolt.

Egész soká tartott, én alig mozdultam, csak hagytam magam. Aztán amikor elszakadt volna a szája az enyémtől, megemeltem a fejem és visszacsókoltam. Erre ő is kicsit erélyesebb lett és egészen vadul csókolóztunk pár másodpercig. A nyelvünk is alaposan benne volt a vad smárolásban, aztán lassan elszakadt tőlem és lekászálódott rólam. - Nem is vagy rossz! - mondta, aztán kicsit idegesen elnevette magát. - Te meg kurvajó vagy, hehe! - válaszoltam, amíg visszabotorkált az ágyához. Elég hamar elaludtunk és azóta sem tárgyaltuk ki az esetet. Remélem, hogy gyakran eszébe jut, mert nekem igen. És elég gyakran vágyom rá, hogy megint.

 Baromi jó volt. Sosem hittem volna, de ami a smárolást illeti, sokkal mélyebb és vadabb, mint egy lánnyal. Egyszerűen sokkal jobb volt! Őrületesen jó! Nem tudom, hogy azért-e, mert mindketten fiúk vagyunk és kicsit vadabbul csináltuk egymással, vagy mert barátság is benne van a dologban, de se előtte, se azóta nem csókolóztam ilyen érzékien és vadul egy lánnyal sem.

- Az osztálytárs -

 Kirándultunk. Budai gimnázium, második osztályban történt. Egy napra kimentünk a budai hegyekbe kirándulni, túrázni egy jót. Az osztályfőnöknek ez volt a mániája, imádta a budai hegységet. A Hármashatár-hegy alatti mezőn volt a gyülekező a nap végén a reptérhez közel. Az egyik osztálytársammal kicsit leszakadtunk a többiektől. - Gyere, ezt a részt ismerem, mutatok egy jó helyet. Közel van! - mondta, és szinte húzott maga után. Mentem, végül is már közel voltunk a nap végéhez is és a gyülekezőhelyhez is. Nem volt két percnyire sem a nagyon kicsi tisztás a hegyoldalban, ahonnan le lehetett látni a mezőre. Ott leült egy sziklára és intett, hogy üljek oda. Mellé ültem.

Nem voltunk igazából se nagyon jóban, se rosszban, az a fajta osztálytárs, akivel jól elvan az ember, de érettségi után nem keresi különösebben a társaságát. (amúgy ez végül tényleg így történt). Kicsit különc, magányos srác volt, nem is nagyon voltak barátai. Amint mellé ültem, egész közel húzódott és átölelte a vállam, csak úgy barátságosan. Kicsit egymáséhoz simult a lábszárunk is, ahogy maga mellé húzott, de furcsamód nem zavart különösebben. Igazából nem volt rossz érzés, hogy átölelt, és ott, akkor jutott eszembe először, hogy egész helyes, jóképű srác, milyen fura, hogy nem az a csajozós típus, mert nem lenne gondja, ha csajt akarna szerezni magának. Ültünk ott pár percig és valahogy természetesnek tűnt, hogy én is átöleljem a vállát. Kellemes érzés volt hozzá simulni. Épp rám nézett, amikor oldalra néztem felé és összeakadt a tekintetünk. Valahogy nem is akaródzott elszakadni egymásétól.

És sose hittem volna, de ahogy átkaroltuk egymás vállát, kicsit jobban magamhoz szorítottam, aztán hirtelen adtam egy puszit az arcára. Annyira aranyos volt és ott, akkor, nagyon tetszett nekem az a fiú. Kicsit jobban magához húzott, másik kezével finoman a tartóm mögé nyúlt, majd viszonozta a számra adott finom puszival. Alig két-három másodpercig értek össze az ajkaink, de soha életemben nem éreztem még ilyen bensőséges melegséget, ahogy a puha ajkait egy pillanatra az ajkaim között éreztem. Hamar vége lett, aztán nevettünk mindketten. - Kösz, hogy megmutattad, tényleg király hely ez! - mondtam neki, aztán elengedtem és ő is levette a kezét a vállamról. - Ugye? - a szeme továbbra is nevetett. - Menjünk, ne késsük le nagyon a találkát! - mondta, aztán felálltunk és lesétáltunk a mezőre.

 Utána sem lettünk igazán barátok, nem jártunk együtt sülve-főve, ő maradt ugyanaz a magányos, különc srác, aki addig is volt. És én se hiszem, hogy megváltoztam. De ezután valahogy közelebb éreztem magamhoz, és ha alkalmam nyílt valamiben segíteni neki, vagy csak bevonni valami közös dologba a többiekkel, akkor mindent elkövettem, hogy jól érezze magát a társaságban. Érettségi után másfelé mentünk tovább, azóta nem láttam.

 - Egy szinte ismeretlen -

 A szoboszlói strandolós kirándulás után jó sok buszozással jutottunk vissza a faházakhoz, ahol a szállásunk volt. Az érettségi éve volt, elég vegyes társaság. Négy fiú és három lány, akik közül egy lányt és két fiút ismertem a suliból, a többiek a haverok barátai voltak. Jól elvoltunk és este a délután beszerzett alkoholok társaságában a jól ismert üvegforgatós játékot játszottuk. Már nem tudom, kinek az ötlete volt, de valakinek egy filmből jutott az eszébe. A lényeg, hogy miután már elég sokat ittunk, körbeülünk a padlón és sorban megforgatunk egy elfektetett üres sörösüveget. Akire mutatva megáll, azt kell megcsókolni.

Igazi IQ-játék, na ja, de akkor és ott jól szórakoztunk ezen. Persze gyakori volt a lány-lány és a fiú-fiú párosítás is, de ezek mindig egy épphogy alibi szájösszeérintős puszival elintéződtek. Meg persze hangos röhögéssel és viháncolással a többiek részéről. Aztán jött az ötlet, hogy legyen időhatár és ne lehessen alibizni. Három másodpercben határoztuk meg, amíg csókolózni kell. Talán mondani se kell, de ez az ötlet már a sokadik kör rövidital után született meg az egyik lány fejében. Az első két körben fiú-lány párok jöttek ki, persze ott is ordenáré röhögések közepette, de simán megtörtént a csókolózás.

A harmadik kört bebuktam és az egyik, általam alig ismert srácot kaptam. Hangos ordítozás és káröröm a többiek részéről. A srácon kisebb kétségbeesést láttam és én is furán éreztem magam. Aztán erőt vettünk magunkon és hangos szurkolás közepette egymáshoz hajoltunk. A többiek persze addig nem kezdték el a hangos háromig számolást, amíg nem ért össze a szánk. Szinte ugyanabban a pillanatban nyúltunk egymás tarkója mögé és egymáséra tapasztottuk a szánkat.

Mintha villám csapott volna meg, olyan volt. Szó szerint megszűnt körülöttem a világ, nem hallottam a többiek óbégatását, teljesen belefeledkeztem a srácba. Mindketten erősen tartottuk egymás tarkóját és szinte egymáshoz préseltünk magunkat. Amint elhangzott a "három", elengedtük egymást, de a srác hirtelen ötlettől vezérelve még egy hatalmas, vad csókot nyomott a nyakamra. - Mindenki ezt kapja! - kiabálta utána, de én egészen elaléltam tőle.

Az este hátralevő részében vele már nem kerültem össze, csak két lánnyal és egy másik sráccal, akivel valahogy kialibiztük a három másodpercet. De az övét nem tudtam kiverni a fejemből, valahogy átszellemültem tőle. Másnap próbáltam viccesen utalni rá, hogy milyen jó volt, de lepergett róla, úgyhogy nem erőltettem.

Azóta pár év már eltelt, de még mindig emlékszem az ő három másodpercére, és az utána lévő ráadásra a nyakamban. Volt néhány barátnőm, de fiúkkal is voltam azóta, szerintem ez az élmény segített kicsit kinyílni, hogy ne csak a lányok érdekeljenek. És ez az érdeklődés azóta is tart.

A kirándulás első napjának estéjére már mindenki elfáradt. Végig kellett nézni az összes kötelező látnivalót, ami egy ekkora városban már fizikailag is megerőltető. Este a szállás elfoglalása után még vacsora, aztán szabad program az apartmanban. Előkerült a kártya, egy-két társasjáték és persze a becsempészett mindenféle italok, amik elkerülték szigorú, de azért kedvelt osztályfőnökünk figyelmét. A négyszemélyes apartmanok egyszerű faházak voltak. Berendezése négy ágy és négy szekrény volt a szobában, minden egyéb kint, a közös helyiségekben, külön faházban. És persze külön a lányok és külön a fiúk lakrésze, de még az oly szigorú osztályfőnök sem hitte, hogy nem lesznek egymáshoz sikeresen átlopakodó lázadók, sőt, abban is biztos volt, hogy alkohol is lesz náluk. Ezzel úgysincs mit tenni, valószínűleg nem látott még a világ olyan osztálykirándulást ilyen korú, érettségire készülő fiatalokkal, ahol maradéktalanul sikeres lett volna az alkohol elkobzása és a nemek szétválasztása. Arra azért mindig figyel, hogy nagy baj és hajnalig tartó dorbézolás ne legyen. 

Alig telt el fél óra a hivatalos lámpaoltás után, amikorra összeszedtük az eltervezett kis csapatot a kártyázáshoz. négyen voltunk fiúk a szobában és két lány, Lilla és Nóri volt a "meghívott" vendég, akik végre át tudtak jönni feltűnésmentesen az apartmanunkba.

A játék póker volt, habár igazán senki sem szerette, de Zoli szerint egyszerű és gyors köröket lehet vele játszani, ezért ennél maradtunk. A tét pedig egy rövidital, amit annak kellett meginnia, akit a győztes kijelölt. Nagyjából fél órányi játék után már mindenki kellően oldott és jókedvű volt ahhoz, hogy új szabályokat találjunk ki. Dávid ötlete volt, hogy a rövidital marad, de teljesíteni kell egy feladatot is, amit a nyertes ad az általa kijelöltnek, vagy akár mindenkinek egyszerre.

A fejünkben doboló egyre több alkohol és a feladatok, amikben rendre Levi, a harmadik szobatársam volt a legkreatívabb úgy feldobtak mindenkit, hogy már alig figyeltünk a kártyára, szinte csak azokkal foglalkoztunk. Meginni egy felest a földön lévő pohárból, aztán Lilla hanyattfekve kell, hogy töltsön a mellette fekvő Dávid hasán lévő pohárba és nekem onnan kell valahogy meginnom. Aztán Nórinak le kellett vennie a cipőjét és annak az orrára helyezett pohárból itatta meg Zolit. 

Aztán eljött az a feladat, amihez már rendesen részeg résztvevőkre volt szükség és új irányt adott az estének. Az ötlet persze a vihorászó Levitől jött: Lilla igya meg a felest, de Nóri szájából, aki előtte felhajtja, de nem nyeli le. Az általános megrökönyödést hamar nagy röhögések követték, majd maga Nóri erősködött, hogy meg tudják csinálni.

A két lány végül megoldotta, mi négyen fiúk pedig érdeklődve és vihorászva figyeltük, ahogy az ajkaik összeérnek és persze az ital nagy része szétfolyik közülük. Végül a feladatot teljesítettnek ítéltük. És hamar jött a bosszú a néhány körrel később nyerő Lillától: Most Levinek kellett Dávid szájából meginnia a felest. A két fiú ellenkezése eléggé erős volt, de végül a szédítő alkohol és mi többiek meggyőztük őket, hogy ez így fair, teljesíteni kell. 

- Szétfolyik mindenemen - aggodalmaskodott Levi és levette a pólóját, hogy legalább az megússza.

- Na legyünk túl rajta - mondta aztán Dávid is. - Feküdj hanyatt és úgy nem megy mellé!

Levi végigfeküdt a padlón, aztán Dávid felhajtotta a pohárka tartalmát. Közben mindenkiből kibuggyant a röhögés, Dávidnak nagyon kellett küzdenie, hogy teli szájjal nehogy ő is elnevesse magát. Levi kinyitotta a száját és Dávid fölé hajolt. Közben egyre hangosabban bíztattuk őket és már Dávid is alig bírta, nehogy elröhögje magát és az összes folyadék Levi nyakában landoljon. Aztán egyszer csak elhatározta magát és a száját Leviére tapasztotta. A másik fiú a kezével Dávid tarkója mögé nyúlt és magához szorította. Két-három másodperc után szétváltak, Levi lassan lecsúsztatta a kezét Dávid tarkójáról. Alig egy-két csepp ment mellé, ügyesen megoldották. Dávid hirtelen visszahajolt egy pillanatra levi szájára és egy nagyon hangos puszit nyomott rá.

- Ez se menjen kárba, volt ott két csepp! - mondta. Mire Levi észbekapott, már ott sem volt. A hanyattfekvő fiúnak csak annyira volt ideje, hogy barátságosan arcon legyintse a kezével a távolodó Dávidot.

- Hülye! - foglalta össze aztán, és folytattuk a játékot.

A feladatok nehezedtek és egyre vadabbak lettek. A már erősen tántorgó Nórinak az ölébe kellett engem kapnia és elvinnie az ágyig, majd rádobnia. Aztán Levinek kellett csukott szemmel kitalálnia, hogy ki ad egy harapós csókot a nyakába; önként jelentkező híján Lilla lett a kiválasztott. És mivel ez mindenkinek tetszett, jöttek a csókfeladatok. Szinte az összes feladat az volt, hogy ki kellett találni, ki ad egy puszit vagy csókot egyikünk testrészére. Eleinte könnyen ment, mert a fiúk esetében a két lány valamelyike vállalkozott rá, nem volt nehéz kitalálni. Nekik kicsit nehezebb dolguk volt, mert mi négyen voltunk. 

Aztán jött az első meglepetés: Lillának Nóri adott egy nagyon gyors puszit. Ő valamiért Dávidra tippelt. Aztán én következtem csukott szemmel. A mindenkit körüllengő tömény alkoholgőz nem könnyítette meg a dolgom. Leültem a földre és vártam és próbáltam a vihorászásból és sutyorgásból kitalálni, hogy ki lesz a kiválasztott. Persze nem ment. Elhalkultak és éreztem egy meleg arcot közeledni, majd puha ajkak tapadtak a számra. Kicsit szétnyitottam az ajkaim és jóleső érzés volt, hogy a titkos csókoló is így tett. Néhány másodpercig ízlelgettük egymás ajkait,  míg egy vad és elképesztően érzéki csókkal elszakította a száját az enyémtől. Egészen beleborzongtam az élménybe, némi önuralom kellett, hogy ne kapjak utána és húzzam vissza magamhoz az ismeretlent.

 Aztán kinyitottam a szemem és kimondtam a varázsszót:  - Zoli! - nem tudom, miért rá gondoltam, nagyrészt az alkohol hatása volt persze, de valamiért egyik lányt sem tudtam egy ilyen erős,  mély és érzéki csók mögé képzelni. Zolira valahogy illett ez az elfojtott, érzéki csók stílusa.

A lányok szinte visítani kezdtek - Igeeeen! - Zoli kicsit szégyellősen mosolygott, Dávid és Levi pedig szintén vigyorogva, elismerően bólogattak. Talán irigykedve is, nem tudom.

Jött pár másféle feladat is. Levinek és Zolinak Nórival és Lillával kellett egy percig keringőt táncolnia úgy, hogy közben nem nyelik le az italt. Aztán Dávidnak Levivel kellett keringőznie, ami szintén nagy tetszést aratott. A lányok végig kuncogták, amint a két fiú egymáséba fonja az ujjait, másik kezükkel átfogják egymás derekát és mélyen egymás szemébe nézve nagy átéléssel táncolnak, miközben próbálnak egymáshoz dőlve a sok alkohol ellenére állva maradni. A végén majdnem elröhögték, de sikerült végül a szájukban lévő italt bent tartani és az egy perc végén lenyelni. Az elfogyasztott rengeteg ital hatására egyre hangosabbak és vadabbak lettünk. Épp Lilla próbált Zolival egy feladatot megoldani - a csukott szemmel támolygó és botorkáló fiút kellett végigvezetni egy cipőkkel kijelölt labirintuson, amikor hangos kopogás hallatszott az ajtóról. - Hajnal egy van! - kiabálta az osztályfőnök - Fellőni a pizsit de gyorsan! - aztán elment. Eddig tartott a türelme.

Elhalkultunk, majd halk kuncogások közepette kicsit rendbeszedtük a szobát. Nóri és Lilla pedig visszasettenkedett a saját faházába.

Négyen összeszedtük a maradékot és nekiláttunk a lefekvésnek. Röhögcsélve, egymást ugratva vetettük meg az ágyat.

- Jól csókolsz! - mondta nevetve Zoli, aztán hozzám vágta a párnáját. Én visszadobtam, sikerült fejen találnom.

- Te is! - mondtam, aztán hozzátettem - bébi! - erre Dávidból és Leviből is kirobbant a nevetés.

- Ti meg nagyon szexin táncoltok. - mondtam nekik, amire megintcsak nevetgélés volt a válasz. Alsóra vetkőztem, hogy átszaladjak a zuhanyzóba. 

- Te hülye vagy... majd reggel! - mondta Levi, aztán el is dőlt az ágyán, közben Dávid már hangosan szuszogott. Pár perc alatt elaludt. Én rendesen szédelegtem az alkoholtól, bizonytalan léptekkel vittem a ruhám a szekrénybe.

- Reggel pont ahhoz lesz majd kedvem! - morogta Zoli is - megyek én is. - aztán ledobta a pólót és a nadrágját. Kinyitottuk a faház ajtaját és egy pillanat alatt beáramlott a jéghideg esti levegő. Aztán egy szál alsóban átrohantunk a zuhanyzóba. Kicsit kijózanító volt a részegségből a néhány másodperces futás, de azért alaposan be voltunk rúgva.

Magunkra zártuk az ajtót és bementem az egyik fülkébe, Zoli a mellettem lévőbe. Alig egy perc kellett, hogy sűrű gőz lepje el a zuhanyzót, nagyon jól esett a forró víz. Csukott szemmel álltam a vízsugár alatt, amikor megéreztem egy kéz érintését a derekamon. 

- Csókkirály! - mondta hirtelen Zoli egész közelről, mire riadtan kinyitottam a szemem. Ott állt velem szemben, akárcsak én, anyaszült meztelenül. Hirtelen egész közel lépett, a derekamat az övéhez húzta, hogy a hasunk és az altestünk is összesimult. Egy pillanat alatt felizgultam tőle és éreztem, hogy ő is. Elnevette magát és vadul a nyakamba csókolt. Éreztem, amint lent összesimulunk, hogy a merevedésünk egymáséhoz feszül egy pillanatra. Még erősebben húzott magához egy másodpercig, aztán hirtelen elengedett, megfordult és visszamenekült a saját tusolója alá. 

- Méghogy én! - kiálottam át neki - Te vagy itt a csókkirály, bébi! - mondtam, aztán csak a részeg kuncogást hallottam odaátról. Nem bírtam magammal, kiléptem a tus alól és átnéztem hozzá. A fal felé fordulva állt a tus alatt nekem háttal, közben az ágyékát simogatta. Mögé léptem és gondolkodás nélkül átöleltem hátulról. A karjaimmal átfontam a hasán, aztán egyik kezem felcsúszott a mellkasára, a másikkal pedig simogatni kezdtem az ő ágyékára simuló kezét. 

- Megőrülök tőled. - suttogtam a nyakába szorosan, majd mélyen és vadul a nyakába csókoltam. Felszegte a fejét és halkan nyögött egyet. Aztán folytattam.

- A te hibád, nem kellett volna olyan baromi jól megcsókolnod

- Részegek vagyunk - suttogta - basszus.... tökrészeg vagy te is.

- Igen - mondtam, amint elszakadtam a nyakától - de nem baj.

- Szeretkezni akarok veled, te részeg hülye - mondta és váratlanul kitépte magát az ölelésemből és szembe fordult velem. Nem várt választ, mert magához húzott, mindkét karjával átölelte a derekam és a száját az enyémre tapasztotta. Vad csókcsatába kezdtünk. Az alkohol gőze és a zubogó forró víz teljesen megvadított mindkettőnket. Nekidőlt a tus falának, én teljes testemmel nekinyomtam, miközben szorosan magához húzott. A meztelen testünk szinte minden porcikája egymásénak feszült, a mellkasunk egymáséra simult, a derekammal az övét nyomtam az őrülten lüktető ágyékunk pedig egymásét masszírozta.

Éreztem, hogy mindketten hatalmasra duzzadtunk odalenn és kisebb birkózás kezdődött az egymást masszírozó tagjaink között. 

- Jézusom! - nyögte, amikor egy kicsit elszakad egymástól az ajkunk. Ezt kihasználva megint a nyakába csókoltam, amit ugyanígy viszonzott. Aztán az államat és megint a nyakamat halmozta el csókokkal, majd én támadtam ismét a nyakát. Közben ütemesen mozgattuk a derekunkat, ágyékunkkal tökéletes összhangban masszíroztuk egymásét. Mindkét kezével magához húzott és ajkaink megtalálták egymást. Vad csókcsatába kezdtünk. Éreztem, hogy a nyelvével az enyémet keresi, beengedtem a számba és a nyelvünk őrült birkózásba kezdett egymáséval. Közben az egyik combommal szétfeszítettem a két combját és beléptem a lábai közé. Erre egyik lábát felemelte, majd lassan a lábam köré kulcsolta, még szorosabban összepréselve az ágyékunkat. 

A nyelveink egy pillanatra sem hagyták abba a birkózást, és mostmár odalenn, dagadó férfiasságunk is egymásét masszírozta. A testünk közé szorult, egymáséhoz feszülő tagjaink lassú hullámzásra késztettek minket. Tökéletes összhangban, egy testként mozgott együtt az ágyékunk és vele minden porcikánk egymáson. A szenvedélyes csókolózás csak addig szakadt félbe, amíg kiszabadította nyelvét a számból, az ajkai közé harapta az alsó ajkamat és pár milliméternyit eltávolodott tőlem.

Aztán elengedett, mire én támadtam és néhány másodperc után megint megtalálták egymást az ajkaink, mögöttük pedig a nyelvünk ismét őrületest birkózásba kezdett.

Lábának kulcsolása a lábamon erősödött, a csókok még vadabbá váltak. A combjaimmal satuba szorítottam a másik combját, a férfiasságunk pedig újabb hullámzásra késztette az ágyékunkat.

- Ahhh, - hangosan felnyögött - én mindjárt elélvezek - súgta, miután az ajkait kitépte az ajkaim közül.

- Egyszerre - válaszoltam neki, aztán egy testként egymáshoz feszülve mozdultunk. Éreztem, ahogy kitör belőle az élvezet, majd két-három másodperc múlva én sem bírtam tovább. Együtt hullámozva áztattuk el egymás ágyékát és combjait.

 A szorítás kicsit lazult, a lábamat átkulcsoló lába már nem préselte össze az ágyékunkat, csak finomat átkulcsolta a combom. Kicsit lazítottam én is a combjaim szorítását, így a satuba fogott másik combja is már csak lágyan simult az enyéim közé. Néhány percig még lazán átölelve tartottuk egymást, egy-egy finom csókot váltva, esetleg egymás nyakába kicsit vadabbul belecsókolva. A zubogó forró víz lassan lemosta testünkről egymás nedveit.A szemembe nézett és az alkoholgőzös tekintetében valami vidám, őrült boldogság is volt. Megcsókolt megint, aztán kibogoztuk egymásból magunkat. Egy kicsit még lazán átölelve tartottam és egy utolsó finom puszit nyomtam a szájára.

- Hülye - mondta vigyorogva és gyorsan visszaadta. 

- Te vagy a hülye - válaszoltam - miattad van az egész - erre már hangosan nevetett. Elengedtük egymást, majd elzártuk a vizet mindkét tusolóban és megtörölköztünk. Felvettük a tiszta boxert, majd amint a kilincs felé nyúltam, feltűnt, hogy mennyire jól néz ki ez a fiú így. Őrülten vonzónak találtam hirtelen. Vajon miért nem vettem ezt eddig észre. Vagy csak ennyire részeg lennék? Hogy mindegy? Azt mindenesetre éreztem, hogy nagyon kótyagos vagyok. Az alkoholtól, de az élménytől is talán. Szinte ugyanabban a pillanatban vettem észre, hogy ő is engem stíröl. Egymásra néztünk és egyszerre elnevettük magunkat.

- Minden nap be akarok veled rúgni, ha ez a vége - mondta nevetve, miközben kinyitottam az ajtót.

- Én is veled - mondtam - de akár berúgás nélkül is! - folytattam.

- Hülye! - mondta megint, aztán visszacsapta a félig kinyitott ajtót és váratlanul magához rántott. Nem csókolt meg, csak szorosan magához húzott. A fülemhez hajolt.

- Hülye vagy, de azért ez volt életem legjobb csókolózása. - Éreztem ismét, hogy a boxereink alatt mindketten felizgultunk. Átöleltem én is, pár másodpercig egymáshoz simulva öletlük egymást. A két boxeren át az egymáshoz feszülő merevedés megint őrületes érzéssé vált.

- Neee, már nem lehet, ne hülyéskedj! - mondtam, de gyorsan egy puszit nyomtam a szájára.

- Tudom, csak lehet, hogy soká rúgunk be megint - aztán felnevetett, kibontakoztunk egymásból és kinyitotta az ajtót. Pár lépéssel mögötte futottam vissza a szobánkba. Aztán eldőlt az ágyán és magára húzta a takarót. Én is ezt tettem a magamén és közben dobolt a vér a fülemben. Az őrületesen jó élmény hatása nem múlt még el. Ha becsuktam a szemem, láttam a gyönyörű, sportos testét egy szál boxerben a takaró alatt. És odaképzeltem magam mellé. Megint elkezdtem felizgulni, úgyhogy próbáltam valami másra gondolni. Ő is fészkelődött, aztán halkan megszólalt.

- Azért nem kell holnap mindenkinek elmesélni - majd egy kis szünet - hogy mennyit ittunk.

Kicsit vártam, nem tudtam, hirtelen, mit válaszoljak.

- Persze, hogy nem. - mondtam végül és felhúztam a takarót a nyakamig. Kis várakozás után, mintha csak egy halk sóhajtás lett volna, még annyit hallottam az ágy felől:

- Köszi - aztán befordult a fal felé, fülig felhúzott takaróval.

- Hülye vagy - suttogtam halkan - én köszi - aztán én is befordultam, nagyjából két perc kellett, hogy elaludjunk. 

Már rég biztos volt magában, ami talán rosszabb, mint a bizonytalanság korszaka. Egyértelmű volt, hogy ha lát egy helyes fiú-lány párt, a szeme mindig a fiún akad meg. Végignézi a vonalati, az arcát, végigköveti a testének a rezdüléseit, az izmok játékát a ruha alatt. Pont, ahogy a barátai ezt a lányokkal teszik. És tudta, hogy ez milyen veszélyes is lehet. Amikor a barátaival megláttak egy csapat fiatal fiút és lányt vegyesen, kicsit később a maguk  tinédzser módján hevesen tárgyalták a lányok vonásait, alakját, ruháját, de ő ebből semmire sem emlékezett. Csak a vidáman mosolygó srác arca volt előtte. A szőke haj, a karcsú, sportos alak.

Igen, talán volt ott egy sárga, nagyon rövid szoknyás lány is. Talán. De pontosan fel tudta idézni annak a másik feketehajú srácnak a ruganyos mozgását, a szűk farmer vonalait, a póló gyűrődéseit a mellkasán, a széles mosolyát, amivel a mellette lévő lány felé fordult. És annak a harmadik szőke fiúnak a sportcipőjét, a combján feszülő sötétkék nadrágot, zippzáras kapucnis felsőt, ami alatt a mélyen kivágott kék póló volt. Csak ez rajta kívül senkit sem érdekelt.

 Néhány évvel ezelőtt, az után a bizonyos tábor utáni nyáron volt az egyetlen alkalom, amikor úgy érezte, nincs egyedül. A sporttábor helyett azon a nyáron csak egy háromnapos túrázás volt soron, amikor egy másik csapat sráccal találkoztak. És ott volt ő, akivel a pihenőhelyen véletlenül villant egymásra a tekintetük. Kicsit tovább néztek egymás szemébe, mint két fiú között ez megszokott lenne. Ott álltak egymással szemben, váltottak néhány szót a túrázásról, a szomjúságukról. Az a csapat az ország másik feléből jött, túlságosan is messziről.

És az ősrégi, rozsdásodó kút, amiből együtt ittak, most a világ közepe volt számára. A tűzcsapokhoz hasonló kút karját erősen kellett tartani, hogy vizet csikarjanak ki belőle.

- Várj, segítek! - mondta az ismeretlen fiú, amikor lehajolt inni, miközben próbálta a kart is tartani. 

A másik fiú keze megérintette az övét, majd a két kéz egymásra simult az ősrégi kút karján. Ő már ivott, amikor a másik is lehajolt a csobogó vízhez. A kezén érezte a másik kéz melegét és a szorítást, amivel a kart igyekezett tartani. Néhány másodpercig együtt ittak a jéghideg vízsugárból, ajkaik alig pár centire voltak egymásétól. Csukott szemmel kortyolt néhányat, aztán amikor kinyitotta a szemét, látta, hogy a másik fiú a szemébe néz, miközben hangos kortyokban nyeli le a vizet. Mosolygott. Épp végzett és fel akart egyenesedni, amikor megtörtént.

A néhány centi hirtelen eltűnt az ajkaik közül, talán mindketten mozdultak egy kicsit a másik felé és egy pillanatra összeértek. Aztán a pillanatból egy kicsit több lett. A vízsugárban találkozó ajkak puhán összeértek. És ő nem mozdult. A másik fiú sem. Talán csak tizedmásodpercek voltak, talán egy fél másodperc? Nem tudta volna megmondani. Csak érezte, hogy a másik fiú ajkai az övére simulnak és egy kicsit megmozdulnak és mintha egy pillanatra maguk közé zárnák az övét. Puha és kellemes érzés volt.

Aztán hirtelen eltávolodott és a másik fiú felállt, mintha csak véletlen lett volna. Talán az is volt. Szélesen vigyorgott.

- Upsz, bocsi! - mondta nevetve. A keze még egy kicsit az övére simult a kút karján, aztán amint ő is felegyenesedett, elengedte. 

- Nem gond. - mondta ő is, kínos mosolyt erőltetve magára, de közben vadul dörömbölt a szíve. Egy pillanat volt csak az egész, Vagy talán másodpercek? Nem, annyi biztosan nem, mert körülöttük a többiek zsivaja nem változott, fel sem tűnt nekik semmi az egészből. Akkor tényleg csak egy pillanat volt az egész.

De arra elég, hogy tudja: nincs egyedül. Vagy az egészet csak képzeli és olyasmit lát bele, ami nincs? Nem, ez nem véletlen érintés volt. Annál sokkal hosszabban és mélyebben néztek még utána egymás szemébe. Legalábbis szerette ezt gondolni. Amikor elindultak a pihenőhelyről, véletlenül még összetalálkozott a tekintetük. Aztán mindenki ment tovább a maga társaságával.

Ez az élmény, amiről néha már nem is tudta, hogy tényleg megtörtént-e, egy kis vigaszt nyújtott a magányban. És tudta, hogy szüksége van ilyen élményekre, hogy ne bolonduljon meg. Legalább töredékét érezhesse annak, amit az általa irigyelt lányok érezhettek, amint egy-egy barátjához bújtak vagy a közös bulik alkalmával a fiúkhoz simulva lötyögtek  tánctéren. Muszáj találnia valakit, akihez néha hozzáérhet úgy, hogy ne kelljen rettegnie attól, hogy ez hosszabb érintés volt a kelleténél. Vagy ne egy baráti birkózást kelljen provokálnia, ha egy fiú testének az érintésére vágyik.

A túra és a bizonyos kút óta tudta, hogy kell az érintés. Egyszerűen szüksége van rá. És amióta ezt tudta, csak még fájdalmasabb volt néznie, amint a barátai egy-egy lánnyal ölelkeznek, vagy csak ülnek egymás mellett a padon, lábaikat egymásén átvetve és valami hülyeséget bámulnak egymáshoz simulva a telefonjukon.

Amikor elképzelte, hogy egy másik fiúval ülnek egy padon egymással szemben, máris érezte a bizsergető izgalmat. Akár az a fiú is lehetne, ott a kútnál. Bárcsak ő lenne az! Ülnének egymással szemben, a combjaik egymáséra simulnának és megint érezné azokat a puha ajkakat. 

Aztán csak magához ölelné és néha megcsókolná. Ugyanolyan puhán és finoman, mint ahogy ott a kútnál. Ha az csók volt egyáltalán. Vagy csak egy baleset. Mindegy, akarta. És ahol ezt megtehetné, az milyen szép világ is lenne!

Egy tökéletes világban ülhetne egy padon azzal a fiúval és megcsókolhatná. Még csak szégyellnie sem kellene az egészet! De ez nem egy tökéletes világ. És így nagyon nehéz dolga lesz.

Az utolsó nap korán kellett kelni és a gyors reggeli után indultak a hazafelé vezető út első helyszínére, egy útba eső nagyváros fürdőjébe. Várták már a csúszdákat és a hullámmedencéket. A buszon a korai indulás ellenére is szinte a rosszullét kerülgette őket a hőség miatt, a nagyjából másfél órás út első felére szinte már mindannyian elbóbiskoltak.

Szeretett buszon és vonaton aludni, kellemesen elringatta és a hőség szinte jól is esett most. Egy jóbarátja ült mellette, aki negyed órányi utazás után már el is aludt, közben feje a vállára billent és halkan szuszogott mellette.

Ő is kényelembe helyezte magát és félálomban elképzelte, ahogy a barátjával egymást dobálják majd a medencében. A gondoltatot máris követte az ismerős bizsergés. Arra ébredt, hogy hangosabb lett az utastér, a busz pedig szűken, nagyokat fordul. Ez már a strand parkolója volt. A bejutás procedúrája után hamar kiszabadultak a medencék felé, ahol kora délutánig kaptak szabadidőt, amikor tovább kell indulniuk.

Az első két órában szinte mindent végigjártak, amit lehetett. A csúszdák és a hullámmedence után még röplabdapályát is találtak, ahol két kis csapatban játszottak. Dél körül kezdtek fáradni. Ekkor már a medencék és a homokos pályák között ide-oda cikázva rohangáltak, de néha csak elheveredtek valahol az árnyékban. Párszor bedobták egymást a medencékbe, kicsit birkóztak a vizben, gumilabdát dobáltak egymásnak. 

Élvezte a napot és minden alkalmat megragadott, ha lehetőség adódott birkózni egy kicsit, vagy a víz alá nyomni valakit. Egy pillanatra eszébe jutott, hogy soha nem élvezett még ennyire kirándulást. Kár, hogy már csak alig két-három órájuk van, mielőtt tovább kell indulniuk.

Sikerült egy barátját rábeszélnie, hogy menjenek be az egyik fedett medencébe. Néhány gyerek ugrált bele, mások labdákat dobáltak és egy - valószínűleg testvérpár - egymást próbálta a víz alá nyomni. A kellemesen langyos medencében pár perc után ő is cukkolni kezdte a barátját, majd párszor a víz alá nyomták egymást.  Átölelte a fiú nyakát, másik kezét a dereka köré fonta és ledöntötte a lábáról, hogy elbukjon a vízben. Rögtön jött a válasz is és hamarosan egymást ölelve próbálták kibillenteni a másikat, hogy aztán letolhassák a víz alá.

Az egyik ilyen alkalommal, amint átfogta a fiú derekát, egyik lábával belépett a másik lábai közé és megpróbálta elgáncsolni. Meglepetésére a másik fiú hamar kapcsolt és lábával hirtelen átfonta az övét, majd együtt, továbbra is egymásba gabalyodva dőltek a víz alá. Egy-két másodperc után, amíg a víz alatt átfordultak egymáson, megérezte, hogy a másik fiú a víz alatt kiszabadítja combjai közül a sajátját, majd mindkét combjával átkulcsolja az övéit, szinte satuba fogva. Szorosan ölelték egymást, mellkasuk egymáséhoz feszült és a combok szorításában az ágyékán érezte a másik fiúét. Pár másodpercig tartott csak, de ezalatt olyan őrületes hullámokban tört rá az izgalom, mint még soha. Aztán a szorítás hirtelen elengedett és kibogozták magukat egymásból.

Megijedt, hogy a másik fiú megérzett-e valamit, de aztán látta, hogy már készül megint a víz alá nyomni és megnyugodott. És egyre jobban aggódott, hogy ha így folytatják, lebukik a titkával. El sem tudta képzelni, mi lenne, ha ez kiderülne. Rettegett a gondolatától is és ez kicsit lehűtötte. Még pár percig játszottak, aztán úgy döntöttek, továbbállnak. 

Vízbe menni már egyiküknek sem volt kedve, leheveredtek a homokos röplabdapálya mellé és nézték a többi fiút, ahogy játszanak. Mindenkin látszott a fáradtság, a röplabdázók is gyakran vitatkoztak, veszekedtek, néha pedig a földre döntötték egymást és birkóztak. Fáradtan és élvezettel nézte ezeket. Biztos volt benne, hogy egy ilyen küzdelemben már nem szabad részt vennie, mert komoly bajba kerülne. Az utolsó ilyen esetben alig két lépésnyire tőle gabalyodott egymásba két fiú és a homokban hemperegve próbálták legyőzni egymást. 

Néhányan még rajta kívül is már csak a pálya mellett feküdve figyelték a játékot és az egyre fáradtabb csetepatékat, majd eljött a gyülekező ideje. Összeszedelőzködtek, néhányan még dobáltak egy kicsit a labdával, aztán lassan mindenki megindult az öltözők felé. A gyülekezés nem ment olyan simán, mint kellett volna, jókora késéssel indultak hazafelé. Már javában a buszon ültek, amikor a tanár bejelentette, hogy már nem állnak meg többet, legközelebb majd csak otthon Nem volt nagy ellenállás, mindenki eléggé fáradt volt és félálomban bóbiskoltak az üléseken. Félálomban maga elé képzelte, ahogy néhány fiúval egymást ölelve fekszenek a parton; aztán a következő villanásban otthon van és a legjobb barátjához simul a takarója alatt. 

Aztán összefüggéstelen emlékek a tábor utolsó napjaiból. Az ölében pihenő keze az ágyékára simult és érezte az izgalmat, amit ezek az emlékképek okoznak. Sok, egymást kaotikusan követő kép villódzott a szeme előtt.

 Egy barátja a pályán, amint rámosolyog egy másik fiúra, kergetni kezdi, aztán egymásba gabalyodva hemperegnek a földön. Aztán egy fiú a zuhanyzóban, akit egy másik fog le hátulról, amíg rálocsolják a jéghideg vizet egy flakonból.  A testvérpár, akik egymást nyomták le a víz alá, majd rögtön bevillant, ahogy a barátja a víz alatt átfonja combjaival az övét és a testük egymáséhoz simul.

 Aztán az a két fiú, akik a faházban, lefekvés előtt estek egymásnak. Egy szál rövidnadrágban hemperegtek a földön, amíg az egyik felülre kerülve úgy magához nem tudta szorítani a másik fiút, hogy az már nem tudott mozdulni és az feladta a küzdelmet.

A busz már a jól ismert épületek között forgolódott, amikor felébredt. Kicsit várnia kellett, hogy lecsillapodjon, mert még mindig a félálomban villódzó emlékek hatása alatt volt.

A busz megállt. Elkezdett öltözködni és összeszedni a holmiját. Miközben hazafelé bandukolt a hatalmas sporttáskával a vállán, azon gondolkodott, mi lesz most. Amire nemrég rádöbbent, az egyrészt őrülten izgalmas volt, másrészt nagyon rémisztő. A barátai a csajokról beszélgetnek, a suliban a lányokat heccelik, de tudta, hogy őt ez már nem érdekli. Valahol azt is érezte, hogy ez nem csak egy fellángolás, ami majd elmúlik. 

Még nem tudatosult benne, de a lelke mélyén már érezte, hogy nagyon nehéz időszak jön az életében. És azt is, hogy még nagyon az elején tart ennek az időszaknak. A neheze még csak ezután jön.

Utolsó rész...