Az első rész folytatása...

 Az első este sokkja után a második estén már szinte rutinosan támadtuk le egymást, talán jó fél órán át csókolóztunk változó intenzitással, kisebb pihenőkkel, mielőtt aludni mentünk volna.

Aztán eljött az utolsó előtti nap estéje. A tanárunk alaposan kifárasztott minket, hulla volt mindenki. A terv az volt, hogy a brutális szombat után vasárnap délelőtt könnyed játék, ebéd, aztán indulás haza. A szombati kifárasztás sikeres volt, a szokásos hangoskodás és ökörködés a zuhanyzóban elmaradt, a többi srác is csak vonszolta magát és alig várta, hogy aztán aludni menjen. Hamarabb végeztem a zuhanyzással, hanyatt vágtam magam egy szál alsóban az ágyamon és szokás szerint a hülyeségeket pörgettem a telefonomon és vártam, hogy Levi is végezzen.

Rohadtul fáradt voltam és fájt minden izmom, igazából aludni vágytam én is, de azért az elmúlt két este annyira jó volt, hogy most is reméltem egy kellemes csókolózást vele, mielőtt elaludnánk. Befutott ő is a zuhanyzásból, kicsit pakolt a szekrényben, aztán az ágya szélére ült. 

- Hulla vagyok - mondta fáradtan, de nem is válaszolta, csak ránéztem. Látszott rajtam, hogy én is. Úgy éreztem, a zuhany után, elterülve az ágyamon most felülni is nehezemre esett volna. 

- Mindjárt a fejedre ejted a telefont! - nevette el magát, és tényleg szinte belefáradt a kezem, ahogy hanyatt fekve tartottam és néztem a videókat.

- Gyere, úgyis pihentél eleget, tartsd! - és picit arrébb tornáztam magam az ágyon. Gondolkodás nélkül mellém dőlt és átvette a telefont. Az apró egyszemélyes ágyon persze egymáshoz simulva fértünk csak el, éreztem a vállának és a combjának a jóleső melegségét. Vagy negyed órán át bámultuk szinte szótlanul a képernyőt, aztán elunta.

- Kurva fáradt vagyok - mondta - Fáj mindenem és mindjárt elalszom. - Egyet kellett értenem vele. Bármennyire vágytam rá, de egy tegnapihoz vagy azelőttihez hasonló vaduláshoz nem lett volna energiám nekem sem. 

- Ja. Én is - válaszoltam, aztán még feküdtünk pár percig egymás mellett a plafont bámulva. Az oldalamra feküdtem felé fordulva és a kezem a mellkasára tettem. 

- Azért maradsz egy kicsit? - kérdeztem tőle és nagyon óvatos, lassú puszit nyomtam a vállára. Nem is válaszolt, csak ő is az oldalára fordult, velem szembe és közvetlen közelről néztünk tovább egymás szemébe.

Ez is valami hihetetlenül jó és bensőséges élmény volt vele, éreztük egymás lassú lélegzetét.. 

- Szerinted mi az, amit csinálunk? - kérdezte suttogva, miközben a kezét nem vette le az arcomról és finoman simogatott.

- Nem tudom - mondtam neki, de elgondolkodtam. Vajon mi most melegek vagyunk? De én imádom a barátnőmet. 

- Én szeretem a Nórit. Tényleg! - mondtam neki, de aztán ezt valahogy kevésnek éreztem. Nem tudtam, hogy folytassam. 

- Én is a Fruzsit - válaszolta elgondolkodva, aztán kicsit később hozzátette - de téged is. Te vagy a legjobb barátom. - erre kicsit elmosolyodtam. Jó érzés volt ezt hallani.

- Hát...  - kezdtem én is elgondolkodva - ha választanom kéne, hogy egy lakatlan szigetre kit vigyek magammal, Nórit vagy téged... - közben elmosolyodtam, mert tetszett az ötlet - téged vinnélek. Sokkal jobb veled csókolózni. És még focizni is tudnánk. - ezt már nem bírtam ki és elröhögtem magam. De igazából tényleg így gondoltam. Ő is nevetgélt ezen egy jót. Mikor elcsendesedtünk, kicsit közelebb hajoltam hozzá.

- Nekem is te vagy a legjobb barátom. És kurvára szeretlek. - súgtam még oda, mire mosolyogva egy finom puszit adott a számra. 

 A vadulás is nagyon jó volt vele az előző két este, de rádöbbentem, hogy ez a kedves, finom, szeretettel teli érintés is mennyire jó érzés vele. Megint elgondolkodtam. Most akkor mégis csak meleg vagyok? Illetve vagyunk mindketten. De aztán egy pillanat alatt elhessegettem az egészet. Kit érdekel? Jó vele és kész.

 Néztük egymást, egy-egy puszit váltottunk, aztán közelebb húzódott. A karját beszuszakolta fejem alá, a combját pedig a combjaim közé és magához húzott, Nem is mozdultunk, csak így öleltük egymást egy ideig. Élveztem a forróságát, a karját, a mellkasát a mellkasomhoz simulva, a combjaim között meg-megmozduló combját és a leheletét. Amennyire tudtam én is magamhoz öleltem és csak feküdtünk így egymást ölelve, egymás lélegzetét érezve hosszú ideig.

 Én untam el hamarabb, átkaroltam a nyakát és egy kicsit vadabb csókot adtam neki. Viszonozta is és elkezdtünk csókolózni. Annyira nem őrült módon, mint az előző estéken, de a szenvedélyesség és némi vadság már ott volt megint közöttünk. És az is újdonság volt, hogy most fekve öleltük egymást és próbáltunk minden porcikánkkal egymásba gabalyodni.

Ez is eltartott egy ideig, élveztük egymás ajkait és a forró, lüktető testhez simulást, aztán megint mintha kicsit elfáradtunk volna, csak feküdtünk percekig. Hosszú-hosszú ideig csináltuk ezt felváltva. Némi csókolózás, hol vadabbul, hogy  csak egészen finoman, aztán hosszú ideig csak feküdtünk egymásba fonódva, míg nem kezdtük az egészet elölről.

 Lehet, hogy egész éjjel csináltuk volna, ha nem vagyunk amúgy hullafáradtak. Habár ha nem vagyunk azok, akkor lehet, hogy inkább a tegnapi estét ismételtük volna.

Nem szégyelltem, hogy fel vagyok rá izgulva, mert a combjaimon éreztem, hogy ő is, le se tagadhattuk volna. És nem is akartuk. Néha egymáshoz szorulva egészen őrületig fokozódott az izgalom, nem sokon múlt, hogy itt élvezzünk el egymás ölelésében, miközben a combjaink és a közéjük szorult  férfiasságunk egymásét gyúrják odalenn.

- Mondogassam, hogy mennyire kurvajó veled? - kérdeztem az egyik kis pihenőnkben vigyorogva, mire felnevetett. 

- Persze, és akkor majd én is mondogatom megállás nélkül. - válaszolta - Mondogassuk mind a ketten, ahelyett, hogy ezt csinálnánk - mondta még vigyorogva, aztán megint  magához húzta a tarkóm és egy alapos, hosszú csókban forrtunk össze. 

 Néha kicsit beszélgettünk, csókolóztunk, aztán csak egymásba fonódva feküdtünk hosszú ideig, mielőtt megint egy hosszú, alapos csókolózásba bonyolódtunk volna. Hosszú órákat töltöttünk így egymással. Talán hajnali egy körül járhatott, mikor felvetette, hogy aludni is kéne, habár holnap már laza nap lesz. Egyetértettem, mert álmos és fáradt voltam, de közben meg nem akartam, hogy ennek az egésznek vége legyen.

- Maradj itt - súgtam neki halkan - aludj itt velem! - folytattam. Nem is válaszolt, csak mosolygott, aztán hanyatt dőlt. 

- És tényleg fogunk aludni, ha itt maradok? - kérdezte.  - Kibírjuk? - fejezte be a kérdést és hanyatt feküdt, a karomra hajtva fejét. 

- Persze! - mondtam neki. - Csak előtte még egy kicsit... - és nem fejeztem be, hanem megcsókoltam. Hangosan felnevetett, mikor abbahagytam.

- Hülye! - mondta a szemembe nézve és mosolygott. Tényleg nehéz lesz kibírni, de aludni kell. Én is hanyatt dőltem. Negyed óra is eltelhetett, amíg ott feküdtünk egymás karjára hajtott fejjel és csak egymás lélegzetét hallgattuk. Sok minden járt a fejemben, és gondolom, ő is hasonlókon gondolkodott, mint én. Rajtunk, a barátságunkon, az élvezeten, a bonyodalmakon, mindenen, ami nekem is az agyamban pörgött. Az egyik ilyen gondolatsornál felé fordultam.

- Szerinted mi buzik vagyunk? - kérdeztem a szemébe nézve. 

- Valami ilyesmi már volt ma - válaszolta, aztán sokáig csak csend. - Nem tudom, mi ez. - zárta le. Aztán láttam rajta, hogy még folytatná, úgyhogy maradtam fölé hajolva, a szemébe nézve. Talán egy percig néztük egymást így, mire kimondta.

- Kibaszottul szeretlek és jó veled lenni. - aztán fél perc szünet után folytatta - leszarom, hogy mi ez. Én Fruzsival is akarok lenni. De ha veled ezután nem lehetek, akkor biztos, hogy megőrülök.  - fejezte be végül.

Valami ilyesmit gondoltam én is. És jó volt hallani, hogy ebben sem különbözünk. Lassan elmosolyodtam.

- Akkor jó! - mondtam neki - Én is leszarom, hogy mi ez és ja... a Nórival én is így vagyok. Szeretem. - egy pillanatra felrémlett, hogy mennyire furcsa ilyesmiről beszélni egyáltalán, ilyen szavakat kimondani, kicsit abszurd volt az egész. Főleg egy sráccal. De folytattam. 

- Kibaszottul belehalnék, ha elküldenél a picsába és nem lehetnék veled. Barátnőm volt a Nóri előtt is, meg nem lehet tudni sosem, hogy mi lesz, ha összeveszünk, vagy valami. De soha nem lesz még egy ilyen barátom - kicsit remegett ettől a hangom,  mert kiskorunk óta ismertük egymást, de most már be akartam fejezni, amit elkezdtem - akit ennyire szeretek.

Nem bírtam ki, megcsókoltam az arcát, aztán a nyakát és ráhajtottam a fejem. 

- Mindjárt meghatódok magamtól, bassza meg - tettem hozzá már rajta feküdve, de tényleg ez volt.

-  Ó bazmeg... - mondta nagyon-nagyon halkan. Lehet, hogy ő is meg volt kicsit illetődve. Talán nem számított erre. Igaz, én sem. 

- Előbb nyírnám ki magam, mint hogy téged valaha is elküldjelek a picsába. Akármiért is. - folytatta és magához húzta a fejem és finoman megpuszilt. Eltelt még néhány perc, kicsit lecsillapodtam és kezdtem félálomba süllyedni, amikor meghallottam még távolról a hangját.

- Százévesen szívrohamban akarok meghalni attól, ahogy vadul veled smárolok. 

Reggel elgémberedve, egymásba gabalyodva ébredtünk. Nem volt egy pihentető alvás, de nem bántam. Kifűztük magunkat egymásból, aztán kezdtük az utolsó nap rutinját.

Ma este már otthon alszunk. Kár!

 A nyári focitábor egy hét volt vasárnap estétől a következő vasárnapig. Nem csak a csapat volt ott, hanem jöhetett bárki a suliból, akinek nem volt jobb nyári programja. Huszonöt-harminc fiú jött ilyenkor össze a tesitanárunk felügyeletével. Minden évben ugyanaz a helyszín, ugyanaz a pálya, ugyanaz a szállás. A többségünk már nem először volt itt nyáron.

Ebben az évben is  szinte minden ugyanaz volt, csak pár új fiú volt, akik eddig még nem jöttek. A két-és négyszemélyes szobákban már előre lejátszottuk, hogy ki kivel alszik. Én Levivel, a legjobb barátommal voltam egy kétszemélyesben, már második alkalommal sikerült kibuliznom a tanárunknál, hogy a pár kétszemélyes egyikébe osszon be. Kicsit csókos voltam, ja. És Levivel ketten szerintem benne voltunk a legjobb ötben, akiket ezért bírt is a tesitanárunk. Az osztályok közötti csapatok összeállításakor mi ketten alapemberek voltunk. Mi is bírtuk egymást, a jó pár év alatt egy esetre sem emlékszem, amikor akár csak kicsit is rosszban lettünk volna, vagy harag lett volna. Az általánost együtt kezdtük, aztán együtt mentünk tovább gimibe is és itt is sülve-főve együtt voltunk. Sokat buliztunk és tanultunk is együtt. Mintha a tesóm lett volna. Csak a tesók szoktak néha veszekedni és verekedni, mi meg valahogy sosem. 

A negyedik nap voltunk már ott, túl a szokásos napi rutinon. Reggeli, némi súlyzózás és erőnléti edzés délelőtt, ebéd,  fél óra pihenő, aztán labdagyakorlatok és edzőmeccsek egymás ellen egész délután, amíg csak bírtuk. Aztán vacsora és szabadprogram a zuhanyzásig és lefekvésig.

Túl voltam a zuhanyzáson, már alsóban izzadtam a hőségben az ágy szélén ülve és a telefonomon pörgettem a faszságokat. Megjött Levi is a zuhanyzóból, ledobta száradni a törölközőjét és felvett egy alsót az alváshoz. 

- De kurva meleg van! - jegyezte meg, mire csak dünnyögtem valamit, fel se nézve a telefonból. Pakolászott még egy kicsit aztán mellém huppant az ágyra. Tök természetes volt, hogy kicsit felé fordítottam a telómat, aztán belefeledkeztünk a hülye vicces videókba és mémekbe.

Egy idő után a karját a vállamon átvetve, kicsit nekem dőlve hajolt már a telefonhoz. Megéreztem a combomhoz simuló combját is szorosan mellettem és valahogy ösztönösen én is nekidőltem. Jó érzés volt, vele már olyan régóta voltunk szinte testvérek, hogy megszoktuk egymás érintését, gyakran karoltuk át egymást barátságosan néha csak úgy séta közben is, egyszerűen szeretetből. Nem hiszem, hogy barátság lehet jobb vagy mélyebb, mint a miénk volt, és a legjobb, hogy ennek valahogy a tudatában sem voltunk. Egyszerűen tök természetes volt az egész.

Nem tudom, mikor kattan át valami bennem, de egyszer csak arra eszméltem fel, valami furcsa bizsergést érzek, amit még sosem. Kicsit megijedtem az érzéstől. Levi hozzám dőlve bámulta telefonom már szinte félálomban.

- Aludjunk! - mondtam neki, kicsit ijedten és zavartan a furcsa, kellemes érzéstől és kinyomtam az utolsó videó végén a telómat.

-Mmmm... - mormogás Levi felől - majdnem elaludtam. - mondta halkan és egy nyögés után a fejét a vállamra billentette, mintha el is aludt volna. 

- Nabazmeg - mondtam kicsit nevetést imitálva közben - olyan vagy, mint a Nóri! - Nóri volt az aktuális barátnőm úgy két hónapja. - Mindig rám dőlve alszik el a kanapén. - tettem hozzá. 

- Akkor most Nóri vagyok - mormogta megint és a fejét még mélyebbre fúrta a nyakamhoz. 

- Hülye! - de közben annyira jó érzés volt! Ilyen furcsa szeretetet nem éreztem a barátnőm iránt se, ami most elöntött. Testvérem, jóbarátom vagy nem is tudom, ki volt ez a srác itt most mellettem. Nem bírtam ki és én is átkaroltam, aztán a fejére hajtottam a fejem.

- Te hülye, te. - mondam megint halkan. - Itt fogsz elaludni? - folytattam, de valahogy nem akartam volna, hogy lekászálódjon az ágyról és magamra hagyjon ott üldögélve. Annyira jó volt így!

- Jó fej a Nóri? - kérdezte váratlanul valahonnan a vállam és a nyakam közül a mélyből - Alig találkoztam vele párszor.

- Szerinted miért akartam befűzni? - kérdeztem. - Ráadásul kurvajó vele smárolni.- tettem hozzá. Erre felkuncogott, megéreztem a forró leheletét a nyakamban. A keze közben valahogy a mellkasomra tévedt és azon pihentette. 

- És ő is ezt mondja rólad a barátnőinek? 

- Hülye! - mondtam neki nevetve megint és a fejemmel megkoccoltam kicsit a fejét.

- Auuu! - felnevetett, aztán folytatta - Rólam mit mondhat a Fruzsi?

- Biztos azt, hogy kurvajó vagy! - válaszoltam neki rögtön, de nem nevettem el magam, mintha hülyéskednék. Aztán leesett, mit is mondtam és megint megijedtem magamtól. Levi kicsit felkuncogott. Talán egy percig ültünk még így egymásba borulva, mikor végül megszólalt olyan halkan, hogy azt hittem, rosszul hallom. 

- Nóri akarok lenni egy kicsit. - lesokkolva éreztem magam. Mivan? Jól hallottam? Nem mozdult, csak mormogott valamit még a vállamba bújva. Pár másodperc alatt sikerült kicsit összeszedni magam.

- Én meg legyek Fruzsi? - kérdeztem kicsit kuncogva - Hogy elmondjam neked, milyen vagy? - tettem hozzá, aztán halkan felnevettem, mintha hülyéskednék. Pedig már majd megbolondultam ettől az egész helyzettől. Egyszerűen nem bírtam volna ki, hogy csak elengedjem, és mintha mi sem történt volna, lefeküdjünk aludni. Kizárt! Hogy mit akarok, azt én se tudtam igazán. Azt, hogy érezzem a testének a közelségét, a leheletét és ölelhessem még így egy kicsit, miközben hozzám bújik. Nem akartam, hogy vége legyen. 

- Az fasza lenne! - mondta halkan. - De csak az őszintét! - kuncogott kicsit és kibújt a vállamból, aztán rám nézett. Ez komoly? Tényleg komolyan gondolja? Nagyon úgy tűnt. A homlokunk szinte összekoccant, úgy néztünk mélyen egymás szemébe. Ez tényleg megtörténik most - gondoltam. És olyan izgalmat éreztem, amit még sosem. 

- De akkor te is csak az őszintét - súgtam neki, szinte közvetlenül az ajkaiba, annyira közel hajolt hozzám. Aztán mintha egy lassított felvétel lett volna, egymáshoz közelítettük a szánkat, míg össze nem értek az ajkaink.

Villámcsapásként ért, egy tized másodperc alatt ezernyi gondolat és Levivel közös emlék rohant át az agyamon. Aztán már csak arra gondoltam, hogy mennyire jó ez így vele és bátran közelebb nyomultam hozzá, magamhoz szorítottam, hogy rendesen egymáshoz tapadhasson végre a szánk. Rutinos, finom mozdulatokkal ízlelgettük egymás ajkait pár másodpercig, aztán megéreztem a kezét a tarkómon és ő is magához húzott. Erősen szorítottuk egymást és kicsit vadabbul folytattuk.

 A combját átvetette az enyémen, hogy közelebb húzódhasson. Egymás mellkasát és nyakát simogattuk, de közben a szánk egy pillanatra se szakadt el egymásétól. Éreztem a forróságot és a vadságot, ami az egészet áthatotta, legszívesebben felfaltam volna ott helyben a srácot. És valami hasonlót érezhetett ő is, mert az eleinte finom csókolózás hamar szinte az ajkak birkózásává alakult.

 Nem telhetett el sok idő, mikor Levi szintet lépett és megéreztem a nyelvét is. Majd megőrültem az izgalomtól. Faltuk egymást jó pár percig, bevetve mindent, amit bármelyikünk is valaha kipróbált már csókolózás közben a barátnőivel, sőt, szerintem olyasmit is, amit még egyikünk sem. A nyelveink és az ajkaink vadul szívták egymás energiáját.  Egy idő után kicsit belassultunk, aztán egy-egy pillanatra már el is szakadtunk egymástól. Végül a vad smároláscsata visszaalakult finom csókolózássá, majd a végén már csak egy-egy finom puszit adtunk egymás szájára. Őrület, hogy mennyire vad és mennyire jó volt vele! Szuszogtunk egy kicsit mosolyogva, még mindig egymáshoz bújva és egymás szemébe nézve.

- Nóri elmehet a picsába. - leheltem az ajkaira közvetlen közelről, mire hangosan felkuncogott. 

- Hülye vagy? - válaszolta - Fruzsi is elmehet a picsába! - aztán mindketten elröhögtük magunkat. 

- Aztakurva.... - tette hozzá, de aztán nem folytatta. Én se tudtam mit mondani, annyira a hatása alatt voltam az egésznek. Aztán az arcáról a vállára csúsztattam kezem és még odasúgtam neki. 

- Ez kibaszottul jó veled! - és egy utolsónak szánt lassú, alapos csókot adtam a szájára.

- Veled is kurva jó - mondta ő is, aztán még halkabban, szinte csak magának mondva hozzátette - senkivel nem ennyire jó.
Erre nem tudtam mit mondani, egyszerűen imádtam az egészet. Nem bírtam ki és még egy puszit adtam neki, de a tarkóm mögé nyúlt és nem engedett eltávolodni, hanem kikényszerített még néhány másodpercnyi lassú, alapos csókolózást. Most már tényleg az utolsót.  

- Csináljunk ilyet máskor is. - mondta egy halvány vigyorral, aztán visszadől rám és a vállamra billentette a fejét.

- Hülye vagy? - kezdtem halkan - Mostantól mindig ezt akarom veled csinálni. Erre csak kuncogott egyet, aztán szótlanok maradtunk. Nem akaródzott felállnia és a saját ágyára átmenni, én meg nem akartam elengedni. Sokáig ültünk még így szótlanul, egymást ölelve. Becsukta a szemét és talán el is aludt volna ott.

Egyszer csak aztán vége lett. 

- Na, tényleg aludjunk! - mondta váratlanul és elkezdett kibújni az ölelésből. Nem volt más választásom, elengedtem. Eltávolodtunk egymástól, aztán egy hirtelen mozdulattal felállt és átült a saját ágyára. Pár perc múlva már mindketten hanyatt feküdtünk az ágyunkon és a plafont bámultuk. 

- Kibaszottul mázlista vagyok veled - hallottam egyszer csak halkan megszólalni. Szinte meghatódtam ettől. Megint sokkolva éreztem magam egy kicsit, csak most másképp, mint a csókolózásunk előtt. Most valami mély, soha nem tapasztalt érzés volt. Barátság, szeretet, és még sok-sok dolog, amit éreztem iránta. Ebben a pillanatban meg is haltam volna érte, annyira szerettem. Talán fél perc is eltelt, amíg válaszoltam. 

- Én is az vagyok veled - mondtam nagyon halkan, aztán még halkabban - kibaszottul szeretlek, haver.

Pár perc csend, aztán meghallottam, hogy a fal felé fordul és hamarosan el is aludt. Én még sokáig nem bírtam aludni, aztán egyszer csak megszűnt a világ. A reggeli kapkodásban aztán minden ment, ahogy mindig is szokott és rohantunk, hogy elérjük még a kaja végét, aztán irány az edzés. 

A következő estén már alig vártuk, hogy egymásnak eshessünk. Nem is beszéltünk róla, vacsora, zuhanyzás, a szokásos esti dolgok, aztán ugyanúgy, mint először, egymás mellé ülve átöleltük egymást és hosszú-hosszú percekig, talán negyedórákig smároltunk, amíg nem jött az alvás ideje. 
Sok lánnyal és a barátnőmmel is volt már gyakorlatom a csókolózásban, imádtam is velük, de ez valahogy egész más volt. 

Sokkal intenzívebb, vadabb, valahogy sokkal mélyebb és szenvedélyesebb élmény volt az egész. A sokéves barátság, bizalom, szeretet és persze két szinte egyforma, sportos srác fizikuma és egymást felfalni akaró vágya, ez mind benne volt. Igen, ha őszinte akarok lenni, sokkal jobb volt, mint bármelyik lánnyal életem során. És tudom, hogy ő is így volt vele, mert ezzel a szokásunkkal nem hagytunk fel. A focitábor utolsó két estéjén sem, sőt, a tábor után sem hagytuk abba, ha együtt voltunk és a lebukás veszélye nélkül találtunk rá alkalmat.

 Élveztük egymás szeretgetését és vad csókjait, egy ugyanolyan test szorítását és közelségét, de egy bizonyos határnál sose mentünk tovább. Ez így volt tökéletes, ahogy volt.

 Talán mi voltunk egymásnak a desszert a barátnőink mellett. Habár a barátnők változtak néha, de mi mindig ugyanazt a desszertet akartuk. 

Folytatás:  Az utolsó este a táborban

Az első rész  folytatása...

Az ágyamban eldőlve kómáztam egy szál alsónadrágban, figyelve, hogy a két vámpírjelölt lefekvéshez készülődik.  Aztán csukott szemmel feküdtem várva a villanyoltást, amikor feltűnt, csend lett. Az alsó ágyon ülnek egymás mellett alsónadrágban és vigyorogva bámulnak rám. Amint rájuk néztem, Robi megszólalt:

- Kajaaa - és röhejesen hörgött hozzá. 

- Kell a vére! - hörögte hozzá Dani is. 

Biztos voltam benne, hogy nem úszom meg és ketten fognak letámadni. Aztán sötétbeborult a szoba - villanyoltás. Az ablakon bejövő kinti lámpafényt próbáltam megszokni, hogy megint lássak valamit, amikor meghallottam, hogy szinte egyszerre ugranak fel az alsó ágyról és mellém lendülnek. Hirtelen két test nehezedett rám a keskeny ágyon, megéreztem egy könyököt az oldalamban és egy térd a combomba mélyedve próbált helyet keresni magának. Aztán megéreztem a két vihogó bolond leheletét a nyakamon.

- Szívjuk ki a vérét - suttogta valamelyik, mire felröhögtem, annyira röhejesen hörgött hozzá. Alig kaptam levegőt, igazából mindenhol csak testeket éreztem magamon és körülöttem, fogalmam sem volt a félhomályban, melyikük hogy próbál leszorítani. Csak a forróságot és a szorítást éreztem, ahogy a keskeny ágy minden centiméterét elfoglaltuk. 

Lassan kezdtem felfogni, hogy mi a tervük. Dani a fal felőli oldalamon volt, Robi a másik oldalamon. Valahogy hanyatt fordítottak és így bénítottak meg, hogy mozdulni se tudjak. A bal lábam Dani, a jobb pedig Robi lábainak a kulcsolásában volt, esélyem se volt kiszabadítani, úgy szorították. A combjaik közé préselődő combom sajogni kezdett a szorítástól. Közben próbálták a karomat is maguk alá gyűrni, ketten két oldalról. Némi rángatózás és próbálkozás után mozdulni sem tudtam. Karjaim alájuk szorulva, lábaim a lábaik kulcsolásában. Nagy nehezen pár centire el tudtam emelni a felsőtestem az ágyról, de arra, hogy felüljek esélyem se volt. A fejem oldalra fordítva próbáltam az állam Robi nyakába nyomni, mert azt tapasztalatból tudtam, hogy nem bírja és visongva menekül olyankor. Nem sikerült, ügyesen kimanőverezte a próbálkozásomat, a fejével tolta oldalra a fejem. Közben Dani a másik oldalról finoman a nyakamba harapott.

Felkiáltottam a meglepetéstől és a fájdalomtól, a nagy vihogás és lihegés közben Dani elkiáltotta magát: - Az összes vére a miénk! - 

- Neeem! - kiabáltam és próbáltam volna rúgkapálni és kiszabadulni, de olyan erővel szorítottak, hogy nem sikerülhetett. Közben egyre veszettebbül röhögtek és élvezték, hogy azt csinálnak velem, amit akarnak. A legrosszabb, hogy a felém eső karjuk és kezük szabad volt, így együttes erővel a homlokomnál fogva az ágyhoz nyomtak. Teljes vereség, mozdulni sem tudtam. Miután ezt elérték, pár másodpercig csak lihegtek a küzdelemtől és széles vigyorral bámultak. A néhány másodpercnyi pihenő alatt lazultak kicsit a szorítások is és megint megéreztem az a borzalmas és nagyon jó izgalmat. Kicsit megijedtem. Próbáltam elterelni a gondolataimat erről.

- Ezt elterveztétek, rohadékok! - nyögtem ki, mire csak vihogtak. 

- Akkor lássunk neki a vacsinak! - mondta vészjóslóan Robi, Dani erősen helyeselt. Kicsit erősödött a szorítás megint, aztán Dani a nyakamba fúrta az állát, majd a következő mozdulattal megéreztem az ajkát a vállgödrömben. Szinte ebben a pillanatban támadta le a nyakam a másik oldalról Robi is, ő nem finomkodott, rögtön megéreztem, hogy a fogaival finoman a nyakamba harap. Aztán megéreztem a másik oldalon Dani finom harapását is. Felkiáltottam és próbáltam kiszabadulni,, de szinte mozdulni sem tudtam. 

- Rohadékok! - próbáltam volna kiabálni, de csak elcsukló hangon sikerült valamit kinyögnöm. Ezek ketten közben felváltva vihogtak és imitálták hol a nyakamon hol a vállgödrömben a harapásokat. Mindkét oldalról két forró lehelet égette a nyakam és a vállam, néha megéreztem az arcomon. Aztán egy pillanatnyi pihenőnél, amikor mindketten csak az ajkukat a vállamba fúrva lihegtek, megéreztem a visszafordíthatatlan izgalmat. A combjaik és lábuk folyamatosan satuba fogta az enyémet és próbálva kiszabadulni, mintha csak egy kéjes vonaglássá alakult volna az egész küzdelem. Vad izgalom volt ez, már nem tudtam volna elrejteni. Pánik, szégyen és gyönyör egyszerre. Talán, ha elhülyéskedném - villant fel a gondolat.

 - Basszátok meg, mintha dugnátok, úgy vonaglotok itt, hülyék! Felizgulok mindjárt! - nyögtem ki és próbáltam valami röhögést imitálni. Persze dehogy mindjárt, már rég túl voltam ezen.  

- Nézd már, a szexi vámpírok mindig felizgatják az áldozatot! - nyögte ki Dani és mintha direkt csinálna, mélyen belefúrta az ajkait a nyakamba. Harapás helyett csak finoman éreztem meg a fogait, inkább az ajkaival harapta csak a nyakam. 

- Ez az, szeresd a vérszívóidat!- tett rá még Robi is és ő is, belefúrta az ajkait a nyakamba. Aztán mindketten feljebb húzódtak egy kicsit, a combjaik már nem fogták kőkemény satuba az enyémeket, csak átkulcsolták és  az utolsó mozdulataik után megéreztem a combomon, hogy vadul felizgultak már ők is. 

- Aztakurva - nyögtem ki nehezen - ti rám izgultatok! - folytattam. Robi halkan felvihogott és folytatta a nyakam finom szopogatását, Dani egy kis szünet után a vállamba harapott, valami végtelenül gyengéden. Mintha már nem is ők lettek volna, akik az előbb még szinte kifacsartak, úgy szorítottak. 

- Te már mióta felizgultál, kis buzikám! - súgta Dani a fülembe és megint a nyakamra hajolt. Harapás helyett mintha rá lehelt volna, aztán hirtelen mélyen belecsókolt, hogy szinte fájt. Felnyögtem, mire Robi is ugyanezt tette. Az apró ágyon egymásba gabalyodva már szinte megőrültem a gyönyörtől. A fejük néha egymáséhoz koccant, ahogy két oldalról csókolták a nyakam és a vállam, néha jutott már egy csók a mellkasomra is. Valahogy elszakadtam a valóságtól, mintha csak egy álom lenne - jutott eszembe, csak nehogy felébredjek most! 

Nem tudom, meddig tartott, az imitált harapdálás és csókolgatás, de egyszer csak megálltak. A  fejük a mellkasomra támasztva egymást nézték és vigyorogtak, alig néhány centire egymástól, hogy az orruk szinte összeért. Már rég kőkeményen fel voltak izgulva ők is, az egymást masszírozó combjaink között éreztük egymás merevedését is az alsónadrágon keresztül. Szinte elélveztem, annyira őrületesen jó volt, és most nem értettem, hogy miért meredtek mozdulatlanná. Vágytam rá, hogy érezzem azt a vonaglást, a forró leheletüket és a csókokat a nyakamban. Nézték egymást, talán fél percig, egy percig, fogalmam sincs. Aztán Robi hirtelen mozdult és egy puszit nyomott Dani szájára. Dani idétlenül felvihogott.

- Te köcsög buzi! - mondta halkan, aztán egy hirtelen mozdulattal a másik srác szájához tapadt, a szabad kezével magához szorította a tarkóját. Halk nyögés és valami nevetés próbált kiszűrődni az összetapadt ajkak közül, de csak húzta magához Robi tarkóját és összetapadva maradtak. Aztán finom mozdulatokkal ízlelgetni kezdték egymást néhány másodpercig. Pár másodperc múlva aztán vadulni kezdtek és egyre erősebben küzdöttek egymással az ajkaik.

Végül már szuszogások és nyögések közepette vadul falták egymást. 

- Hé! - mondtam nekik - engem kihagytok?

Dani eltépte magát a másik fiútól, rám nézet és az ajkamra hajolt. Finoman megcsókolt. Megéreztem egy kezet a tarkómon, Robi nyúlt mögém, másik kezével pedig Dani tarkóját fogta és egyre erősebben egymáshoz szorított minket. Közben vadul vigyorgott. Csukott szemmel ízlelgettem az új élményt, őrületesen belevesztem a smárolásba, ahogy egyre vadabb lett. Nem csak az ajkaink falták egymást, néha egy-egy pillanatra megéreztem a fiú nyelvét is, mire én is felbátorodtam és egyre vadabb dolgokkal próbálkoztam. Nem tudnám megbecsülni, hogy másodpercek vagy percek teltek így el, mire már vad szuszogás közepette birkóztak egymással nem csak az ajkaink, hanem a néha egymásra találó nyelvünk is. Bármelyik pillanatban eléveztem volna, amikor Dani elszakította magát tőlem. Az ajkai után kaptam a számmal, hogy visszaszerezzem, de elhúzta a fejét és Robinak adott egy gyors csókot. 

- Élvezzünk el, gyertek! - mozgolódott, magához húzott mindkettőnket. Hárman szorosan ölelve egymást, összegabalyodva, egymás izzadságában fürödve szorítottuk egymást. Robi lassan, ütemesen mozogni kezdett, aztán Dani is követte. A combjaink és a kőkemény merevedésünk egymásét masszírozták, mindketten fel-felnyögtek, aztán már én sem bírtam az egymáson vonaglást és ütemesen próbáltam mozdulni. Néhány másodperc telt csak el, amikor Robi halkan felkiáltott. 

- Elmegyek... baaazmeg! - sóhajtotta - Most - tette még hozzá, mire Dani rándult egy nagyobbat, alaposan összepréselve minket. 

- Én is! - mondta Dani is. Én meg se tudtam volna szólalni, mert ugyanebben a pillanatban éreztem meg, ahogy belőlem is kitör a gyönyör. Csatakosan a saját és egymás izzadságától ütemesen, nyögések közepette élveztünk el, majdnem egyszerre. Éreztem, ahogy lassan elázik az ágyékom, aztán megéreztem a combomon és a csípőmön is a nedvességet. Mindhárman nyögdöstünk a gyönyörtől, és egyre lassabb, nagyobb mozdulatokkal vonaglottunk, ahogy az élvezet hullámai csillapodni kezdtek. Hangos szuszogás és elhaló nyögések kísérték az elélvezésünket, majd lecsillapodtunk.

Alul feküdve, rajtam a két sráccal még mindig egymást ölelve már csak pihegtünk. Mindhárman csatakosak voltunk az izzadságtól. Már nem szorítottak, csak ellazulva, összegabalyodva öleltük egymást és próbáltunk lecsillapodni. Robi felnézett rám és egy lassú, alapos csókot nyomott az ajkaimra, majd szinte durván elfordította Dani fejét és az ő ajkát is szopogatta pár másodpercig. 

- Életem legjobb smárolása veletek volt. - suttogta és vigyorgott közben. Nem szóltunk, csak csukott szemmel feküdtünk. És igaza volt, soha, egy csajjal se csókolóztam ennyire szenvedélyesen és ennyire vadul. Őrületesen jó volt.

Jópár percig feküdtünk így mozdulatlanul, míg az izzadság, amitől eddig egymásén csúszott a mellkasunk, kezdett hideggé válni, az ágyékunkat és a combjainkat elborító nedvesség is kényelmetlen kezdett lenni.

Még így sem mozdultunk egy ideig, aztán Robi törte meg a csendet.

- Le kéne zuhanyozni, bassza meg... - sóhajtotta.

- Ja! - értett egyet Dani is, aztán Robi elkezdte kibogozni magát belőlünk, Majd Dani is kifűzte a lábát a lábaink közül, majd feltámaszkodott. Most rossz érzés volt, hogy már nem simulnak hozzám, fázni kezdtem. Meg akartam szabadulni a szétázott jéghideggé vált alsómtól is.  

- Zuhanyozzunk! - mondtam én is, és alig vártam, hogy a forró víz alá álljak. Lassan, nagyon nehezen lekászálódtak az ágyról és szó nélkül előkotorták a törölközőket. Én is felkeltem és követtem őket. 

Jól fog esni a zuhany. És közben ezernyi gondolat... És tudtam, hogy ezután nem telik el olyan nap, hogy ne akarjak vadul szeretkezni a srácokkal. És féltem is a jövőtől, hogy ők mit gondolnak erről az egészről... és mi is történt egyáltalán? Féltem, hogy esetleg megromlanak a barátságaink, ha észbe kapnak, hogy egy estére "buzivá" váltunk, vagy el akarják majd felejteni az egészet. Nehéz szívvel és közben mégis ujjongva vonultam ki a zuhanyzóba. Életem eddigi legjobb estéje ez.

 Szerencsére nem változott semmi közöttünk, sőt, talán még szorosabb barátokká váltunk. Maradt a csajozás, bulizás, mintha mi sem történt volna. Senkinek nem beszéltünk arról, amit csináltunk, de egymás között élveztük, ha beszélünk róla és szerencsére egyikükkel vagy néha mindkettejükkel - és ők is egymással - később is sikerült  még "bűnbe" esnünk. Kb. úgy voltunk ezzel, mintha csak piát csempésznénk be a kollégiumba és meginnánk titokban. Csak ez sokkal jobb volt annál!

 És nagyon jó volt néha a zárt ajtó mögött smárolni egy vadat valamelyikükkel vagy mindkettejükkel egyszerre és vadulni egy kicsit egymással. Néha birkózással kezdtük, vagy csak valamelyikünk cukkolásával, de már az elején mindig egyértelmű volt, hogy mire megy ki az egész. És soha nem ellenkezett egyikünk sem. Imádtuk csinálni.

Ennél tovább furcsa módon sosem mentünk, elég volt ez így. Faltuk és "sanyargattuk" egymás testét a vad, szenvedélyes smárolás mellett és mindig így élveztünk el egymástól.

 Úgy látszik, sokaknak a kollégium volt az első fiús élmények helyszíne. Belegondolva nem is csoda, hiszen fiatal srácok vannak hosszú ideig összezárva, előbb-utóbb jó eséllyel gabalyodnak valahogy itt egymásba. Sportolás, suli, a kollégiumi élet, aztán a szobák saját kis világa a tanulással, ökörködéssel, ivászatokkal, birkózásokkal, barátságokkal és néha utálkozásokkal. Ahogy a tiniévekben ez normálisnak mondható. Nekem is innen van az első fiús élményem, ami hasonlóan pár ittenihez ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik korábbi szokásos kis meccsünk.

 Érettségire készültünk. A négyfős szobában Danival és Robival hárman laktunk, mert a negyedik srác év közben kiköltözött és senki nem jött a helyére. Élveztük a tágas szobát és raktárnak használtuk az üresen maradt felső ágyat. Elég gyakran hülyéskedtünk, fociztunk, birkóztunk a szobában, néha ketten, néma mindhárman, mindenki mindenki elleni, vagy valamilyen kettő egy elleni felállásban. A harcok többnyire vacsora után, zuhany előtt törtek ki mindenféle mondvacsinált ürüggyel. De persze nem is az volt a lényeg, hogy épp fociban, verekedésben, birkózással vagy szivacslabdával kapura dobásban nyer valaki. A lényeg maga a nyerés volt és hogy le lehet gyűrni a másikat. Vagy a másik kettőt, ami a legnagyobb dicsőség lehetett, ha épp mindhárman részt vettünk benne. Na nem mintha bármi tétje lett volna, utána ugyanúgy elmentünk zuhanyozni, legfeljebb pár percig még lehetett oltani a bénaságával a legyőzöttet.

Általában a kis gumilasztinkkal vagy a szivacslabdával kezdődött mint foci vagy kapura dobálás, de gyakori volt, hogy óvatos boxmeccs vagy ha "véletlenül" gáncsolás is történt, akkor mindketten vagy mindhárman lent maradva a földön vagy az egyik ágyon végül birkózássá fajult a meccs.

 Ezúttal is zuhanyzáshoz készültünk, túl a vacsorán. Dani és én is már egy szál alsóban túrtuk a szekrény a törülköző és a zuhanyzós cuccok után, Robi még a farmert hámozta le magáról a szoba túlsó végén. Épp megtaláltam a tusfürdőmet valahol a szekrény mélyén, amikor egy csattanást hallottam, majd káromkodást és röhögést egyszerre. Ahogy rögtön felismertem, Robi egy csípősre sikerült dobással találta el Danit a szoba másik végéből. Már tudtam mi következik, a röhögésbe némi jajgatás vegyült, ahogy Dani lerohanta a srácot és egyik kézzel a nyakát átfogva próbálta a gyomrát püfölni. A pucér hason csattant is néhány jól sikerült ütés, a röhögésbe már néhány alaposan eltúlzott fájdalmas kiáltás is vegyült.

- Bazmeg, segíts már lenyomni ezt a köcsögöt! - kiabált Dani, közben próbálta a testsúlyával ledönteni a lábáról. Robi rendesen állta a támadást, hangosan vihogva sorozta a szabad kezével Dani oldalát. Ő erre kicsit felszívta magát, sikerült lenyúlnia ellenfele combja mögé és elemelte a lábát a padlótó. Erre Robi elvesztette az egyensúlyát és Daninak végre sikerült az alsó ágyra ledöntenie. Robi az utolsó pillanatban átfogva a nyakát magával rántotta. Gondoltam, itt az idő, odaléptem és a küzdők fölé hajolva elkezdtem bökdösni Robi oldalát. Tapasztalatból tudtam, hogy milyen rosszul bírja a csiklandozást, nem is lepett meg a reakciója.

-Á, te rohadék! - kiabálta fejhangon, közben szinte visított a nevetéstől. Próbált volna felugrani, de az alul lévő Dani jó fogást talált rajta és a felsőtestét magához szorítva tartotta. Robi próbálta a lábát felhúzni, hogy elszakadjon ellenfelétől, de lefogtam a lábát, majd átvetettem magam rajtuk, mintha csak lóra ülnék és a combjára ültem. Hangosan ziháltak már mindketten, Dani veszett erővel szorította magához a közben vele teljesen szembe fordult srácot, aki tehetetlenül, vihogva és rángatózva tűrte, hogy az oldalát szurkálva csiklandozom. A lábával próbált kalimpálni és a hátamat rugdosni, de a combján már teljes súlyommal ránehezedve ültem, Dani pedig próbálta szemből a lábával is átkulcsolni a lábát, ami végül sikerült is. Úgy tűnt, hogy teljes a győzelem.

- Na, mi van?! Ennyi voltál? - kezdte Dani ellenfele alatt szuszogva a cukkolást. Én még bevittem egy jó mély bökést Robi oldalába, aki felvisított megint.

- Végetek! - mondta két szuszogás között, amire Dani felvihogott és még jobban szorította a srácot. A mellkasuk Dani szorításától egymáséhoz feszülve próbált valahogy levegőhöz jutni. Robi tett egy kísérletet, hogy Dani vállgödrébe szoruló fejével valahogy oldalról megkoccintsa a srác fejét, de nem sikerült eleget mozdulnia hozzá. Dani felröhögött a kísérlettől és tovább szorította Robit.

- Na, ennyi?!  - kérdezte megint, hangosan zihálva az erőlködéstől, hogy magához szorítsa. Erre Robi felnyögött, a fejét erőlködve feljebb emelte és az állát erősen Dani nyakába mélyesztette. Hangos kiáltás, majd reflexből lazított a szorításon. Erre Robi feljebb tudta emelni a fejét és hirtelen ötlettől vezérelve kicsit beleharapott Dani nyakába.

- Ááúú! Kibaszott vámpír, bazdmeg! - Kiáltott fel Dani - Megharaptál te köcsög!

Robi csak vihogott és próbált a meglepetéstől felocsúdó srác szorításából kiszabadulni. Éreztem, hogy majdnem sikerül is neki, ezért először csak lehajolva próbáltam leszorítani, de aztán feladva a combján üldögélést végigfeküdve rajta próbáltam lent tartani. Dani halkan felnyögött, ahogy így már mindkettőnk teljes súlya nehezedett rá.

- Ezaz! - nyögte mégis zihálva - ne engedd a vámpír köcsögöt kiszabadulni!

Robi már teljesen kiszabadította a fejét és az egyik karját is Dani szorításából, a mellkasa még Daniéhoz feszült, de próbálta magát kitépni az alul fekvő karjai közül.

 Ahogy az áldozatunk eltolta magát Danitól, ledőltem róla és próbáltam oldalról átkulcsolni mindkettőjüket, hogy Robi ne tudjon kiszabadulni. Aztán valahogy még feljebb tolta magát, szinte teljesen kiszabadítva a felsőtestét a kulcsolásból. Én már teljesen lecsúsztam róluk oldalra. Megragadtam a karját, lábammal még mindig kulcsoltam oldalról mindkettőjük lábát, egymáshoz bilincselve őket, amíg egy mozdulattól teljesen oldalra dőltem. Valahogy magammal rántottam Robit is, lábai is valahogy kigabalyodtak kettőnk lábainak kulcsolásából és oldalra lökte magát, teljesen kiszabadulva Dani fogságából. Engem is ellökött magától és megint szabad volt. 

- Mi van, rohadékok!  - kiabálta nevetve - Ennyi volt? 

Dani fáradtan és izzadtan lihegett tovább, már meg sem próbálta visszahúzni magához a srácot, aki az én kulcsolásomból is kibogozta magát. Az oldalára dőlt Dani mellé és ő is izzadtan lihegve próbálta összeszedni magát. Én mellettük feküdve vártam, hogy folytatódik-e még a harc, de mindketten ki voltak fulladva és csak röhögcsélve feküdtek egymás mellett. 

- Legközelebb kiiszom a véred! - röhögött tovább Robi.

- Köcsög vámpír, tényleg megharaptál bazmeg? - vihogott Dani is kifulladva és lihegve közben. - Legközelebb átharapom a torkod! 

- Két hülye vámpír! - jegyeztem meg - Mi van akkor, ha vámpírok egymás vérét isszák? 

- Nem tudom, de legközelebb kiszívom a köcsögöt! - röhögött Robi.

Néhány percig csak pihegtek egymás mellett, én oldalról néztem őket, aztán elunva feltápászkodtam, hogy zuhanyozni menjek. Összeszedtem magam és elmentem zuhanyozni. Mire visszaértem, mintha azóta sem történt volna semmi. Egymás mellett feküdtek ellazulva. 

- Na  mi van, elaludtatok? - kérdeztem. Lassan elkezdték összeszedni magukat. Robi felült, aztán Dani is követte és szedelőzködni kezdtek. 

- Zuhanyozz le, hogy amikor a véredet szívom ne a koszos nyakadat harapjam át, köcsög! - szólt oda Robi Daninak, mire az csak felröhögött - Rohadt vámpír! 

Aztán ők is elmentek zuhanyozni. Mire visszaértek, én már eldőltem a saját ágyamon. Valami történhetett a zuhanyzóban, mert hangosan röhögve, egymást lökdösve tértek vissza. 

- Ez a köcsög mögém jött és megharapott, bazmeg! - újságolta hitetlenkedve Dani, és mutatta a nyakát felém. valami halvány nyom mintha tényleg látszott volna a nyakán. Robi csak nevetgélt és a hasát fogta. - Azért ennyire nem kellett volna gyomron vágnod, majdnem lerókáztalak. Még mindig fáj, bazmeg! 

- Te hülye vagy! - viszonozta Dani. Mint kiderült, a meglepetéstől hátraütött és könyökkel egy jókora gyomrost adott Robinak. 

- Két hülye. - mondtam - ha éjjel arra ébredek, hogy egymás vérét isszátok, bazmeg, hozok valami karót meg fokhagymát. Köcsög vámpírok! - erre mindketten felnevettek. Aztán Dani folytatta. 

- Mi van, ha két vámpír van egy szobában egy nem vámpírral? - vigyorgott - Nem kell egymás vérét szívnunk, itt a fincsi kaja! - már nevetett. Tudtam, hogy Robi is kapni fog az alkalmon és már vártam, hogy nemsokára ők ketten fognak engem letámadni. Szerencsére lenyugodtak kicsit az alváshoz készülődve. Fogmosás, dumálgatás, ahogy lenni szokott. Az este folytatódott a megszokott medrében. Csak valahogy közben elképzeltem, hogy ezek ketten letámadnak és finoman a nyakamba próbálnak harapni. És miközben ezt elképzeltem, néztem őket, amint az alvós alsójukban tesznek-vesznek, vagy a világ legtermészetesebb dolgaként egymást gyűrik és bírkóznak vagy lökdösődnek egymással.

 Közben pedig olyasmit éreztem, amit eddig nem. Furcsa, várakozó izgalmat. Soha nem tűnt fel, ha két comb összeér vagy két váll egymáshoz simul, De valami most átkattant bennem, de közben mégis ismerős volt az egész. És minden ilyen apróság mintha megbabonázott volna, ahogy néztem őket. Szinte azonnal meg is ijedtem ettől az érzéstől. A jóleső izgalomtól és a bizsergéstől, amit okozott. Ez két srác, bassza meg! A szobatársaim. És egy pillanat alatt átvillant rajtam a félelem. Mi lesz, ha megérzik ezt az izgalmat bennem, vagy azt, hogy hirtelen úgy kezd jólesni egy ilyen küzdelem, ahogy eddig sosem. 

Bele se mertem gondolni, hogy mi lesz a következménye, vagy mit fognak azután gondolni. Próbáltam magam erőszakkal lecsillapítani és elterelni a figyelmem az egészről. De a gondolat már elültette bennem a félelmet. És közben az izgatott várakozást is. Ez a kettő küzdött bennem egyszerre. 

Mennyire jó lenne! És közben nehogy mégis megtörténjen!

Aztán végül megtörtént, még aznap éjjel, de egész másképp, mint amire számítottam. Folyt. köv... --> a folytatás